In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

II. - randez-vous -

Az idő gyorsan haladt. A napok összefolytak, hipp-hopp és máris Karácsony lett. Egy igazán meghitt, kellemes ünnepben volt részem. A hó rendíthetetlenül szakadt az égből, napokig csak hullott és hullott, végeláthatatlan fehér tollpaplannal takarva be a tájat. Megbabonázva figyeltem az ablakon át a hömpölygő hóvihart. A hónak köszönhetően sokan napokig a házuk fogságában voltak kénytelenek maradni, ugyanis volt pár olyan ház, aminek ajtaját teljesen betemette. A helyi köztisztviselők önkénteseket toboroztak, akik segítettek a bajbajutottakon. Léonnal az elsők között jelentkeztünk. Míg mi lapátot a kezünkbe véve hordtuk a friss havat, Inés meleg ételt juttatott be az ablakon át. Ez legalább elvonta a figyelmemet az elmúlt időszakról.

A két ünnep között kisütött a nap. Felolvasztotta a hótakarót, jeges rémálommá változtatva az utakat, így Szilveszterkor is inkább otthon maradtunk és a személyzettel együtt ünnepeltünk, filmet néztünk a moziteremben, igazán boldogan teltek az ünnepek. Az éjszakák persze rosszabbak voltak. Hogy is hihettem azt, hogy ilyen egyszerű lesz? Bár az igazat megvallva, minden nappal egyre jobban éreztem magam. Idővel a könnyeim elapadtak. Az álmatlanságom helyét mély alvás váltotta. Az üres, álomtalan alvások lassan szép álmokat hoztak, mintha az elmémben is lassan véget érne a rideg tél.

Az új évet, stílusosan új kihívással kezdtem. Január másodikától ugyanis hivatalosan is megnyitotta kapuit a kúria. Minden időmet felemésztette a múzeum és az árvaház üzemeltetése. Nem volt könnyű lavírozni a két hely között, mégis roppant mód élveztem. Ennek ellenére egy idő után rájöttem, hogy nem fogom sokáig bírni, ezért a kevésbé fontos dolgokat rábíztam a gyermekotthon vezetőjére, én pedig heti háromszor látogattam a gyerekeket. A maradék időmben tárlatvezetéseket tartottam, jótékonysági bálokat rendeztem. Viszont hiányzott az éneklés, a fellépések, a tánc.

Léonnal megegyeztünk, hogy havonta két alkalommal szórakozni megyünk. Telt, múlt az idő és egyre kevesebbszer jutott eszembe Elijah. Jó pár héttel a búcsúnk után egy hangposta üzenetre ébredtem. Ő küldte. A szívem leakarta önteni magát benzinnel és felgyújtani, amikor meghallottam a hangját.

- Szia... - hosszú csend következett. - Tudom, hogy valószínűleg nem akarsz velem beszélni. Az időzítésem szándékos volt, tisztában vagyok vele, hogy nálad hajnali három óra van, bocsásd meg, hogy ily' gyáva módon közlöm ezt veled - nagyot sóhajtott. - Kérlek, hallgass végig. Szeretném, ha tudnád, hogy te egy csodálatos, végtelenül gyönyörű és jó lelkű ember vagy. Nem találkoztam még nálad kedvesebb, odaadóbb nővel. Tudom, hogy a kapcsolatunk kaotikus volt, ami java részt az én hibám volt, de kérlek, azt sose felejtsd el, hogy a legkülönlegesebb személy voltál, és vagy az életemben. Annyi mindenen keresztül mentünk. Jó dolgokon, és rosszakon is, de egy valamit biztosan állíthatok. Soha, senkit sem fogok úgy szeretni, ahogy téged. Olyan elhatározásra jutottam, ami mind a kettőnk életét megváltoztatja majd. Főleg az enyémet, de kihatással lesz rád is. Ezért megtettem, amit kértél tőlem. Hamarosan meg fogod kapni az aláírt válási papírokat. A szívem szakadt meg, ahogy aláírtam, de beláttam, hogy így lesz a legjobb. Engedd meg, hogy idézzelek; el kellett engedjelek, hogy boldog lehess. Köszönöm, hogy annyi ideig támaszom voltál. Hogy megbocsájtottad a megbocsájthatatlant. Kérlek, mostmár élj úgy, ahogy eddig is szerettél volna. Keress valakit, aki ki tudja mutatni feléd mennyire szeret és rajong érted. Én nem tudtam, amit bánni fogok, amíg világ a világ. Ez az én kívánságom neked. Tudd, hogy bármi történjék is, a szívemet örökre elraboltad. Csókol, a szerető exférjed.

Ezt az üzenetet Valentin nap előtt kaptam. Dühöngeni lett volna kedvem. Ordítozni, rombolni. S bár belül tomboltam, egyszerűen képtelen voltam felkelni az ágyam széléről. Csak meredten bámultam a pattogó tüzet a kandallóban. Mégis hogy gondolta ezt? Pedig már éppen jobb lett volna minden, erre megint felkavarja az állóvizet.