In the name of Love [E. Mikaelson ff] 【BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETEL】

I. - dangerous mission -

     Egyesével mindenkit beengedtem, utoljára maradt Elijah, aki előre engedett egy számomra ismeretlen nőt, egy pár hónapos gyerekkel.

– Hayley Marshall – nyújtotta felém szabad kezét, amit örömmel elfogadtam. – Ő pedig a lányom, Hope Mikaelson.

– Céline Toussaint.

Kinyújtottam a kezemet, beinvitálván a többiek felé, így megtörtént, amitől féltem. Kettesben maradtam Elijahval.

– Ott hagytál – lépett be az ajtón.

– Nem volt mit mondanom neked – csuktam be az említett nyílászárót, majd neki dőlve néztem a szemeibe.

– Valóban? – emelte fel egyik szemöldökét. – Nekem viszont lennének kérdéseim, még hozzá nem is kevés – támaszkodott meg a fejem mellett a kezével, ezzel elállva az utamat.

Elijah egy fejjel magasabb volt nálam, így könnyedén átbújtam a keze alatt.

– Nem most fogom ezt megbeszélni veled – zártam le ezzel ezt a diskurzust, majd ott hagytam.

Pár perc múlva ő is követett és az ajtófélfának támaszkodott. A többiek már helyet foglaltak. A lányok a kanapén, a kislány a földön játszott, míg a fiúk szétszóródva ültek le, ahol éppen helyet találtak.

     Felültem a konyhapultra, ahol Derek támaszkodott és Freyára néztem.

– Mondod vagy mondjam?

– Bocs, de először áruld már el, mi a francot keresel itt? – vágott a szavamba Kol.

– Tényleg ez a legfontosabb most? Tudtommal nagyobb gondotok is van ennél – böktem Hope felé.

– Honnan tudsz Hope problémájáról és egyátalán kik vagytok ti? – cikázott az új lány szeme köztem és Derek között. Összenéztünk, majd nagyot sóhajtva megszorítottam az orrnyergemet és leugrottam a konyhapultról.

– Felőlem tölthetjük ezzel az értékes időnket, de azzal nem mentünk meg senkit.

– Hadd mondjuk el, amit megtudtunk, utána beavatunk titeket minden másba – állt mellém Freya, majd rám nézett és bólintott, hogy folytassam.

– Gondolom, mind tisztában vagytok Salem történelmével – néztem rájuk, de feleletet egyikük sem adott. – Boszorkányperek, boszorkányégetés, satöbbi? Nem? Semmi? – aprót nevettem. – Hihetetlen. Ezer éve itt vagytok, és még mindig nem érdekel titeket semmi, saját magatokon kívül.

– Természetesen tudjuk, hogy mik történtek a múltban, Juliette. De mi köze van ennek hozzánk?

Felállt a szőr a hátamon Elijah kimért hanglejtésétől. Felé sem nézve folytattam.

– Annak idején, mikor a nagyanyám Európába emigrált, azt azért tette, mert a családját perbe fogták és nem más volt az, aki elintézte ezt, mint Agathe Vexx, Derek édesanyja – fordultam az említett felé, aki le sem tudta volna tagadni a döbbenetét. – Agathe akart lenni az új régens, de Annie az útjában állt, így megkísérelte elintézni ezt a dolgot. Sikerült is, mert megválasztották őt. Azután felkereste a nagynénéteket, Dahliát, hogy végezze el rajta azt a bűbájt, amit saját magán és Freyan is, hogy tovább élhessen és erősödjön. Egyetlen egy bökkenő van, hogy Agathe odaígérte az elsőszülött lányát cserébe. Itt jöttök ti a képbe – fordultam újra a Mikaelsonok felé. – A Salemiek bűbájt vontak az egész városra, hogy Dahlia dolgát megnehezítsék, de mivel felbukkantatok a városban, fenyegetve érzik magukat. Christiet, Derek nővérét elbújtatták, de mind tudjuk, hogyha Dahlia megneszeli, hogy itt vagytok, el fog jönni és akkor ők is veszélyben lesznek. Illetve csak Christie. Arra gondoltam, hogyha összefognánk, tudnánk segíteni egymásnak. Freya hatalma a Salemiekével kiegészülve talán elég lenne ahhoz, hogy végezzetek a nagynénétekkel, így mindenki jól jár.