Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Nyolc) Fehérszegfű, csokissüti és egy motor

A konyhát palacsinta, pirítós és frissen sült csokissütemény illata lengte be, Sirius Blacket mégis egyedül egy dolog érdekelte. A kávé.

—Olyan vagy, mint egy inferus—jegyezte meg szórakozottan Marlene és leült az asztalhoz Peter mellé.—Bár abból nem ázott kutya szag áradna...

—Nagyon vicces, McKinnon—morogta Sirius.

Remus mellé ült le és miután megszaglászta az asztal közepén tornyosuló palacsintahalmot, az egész tányért maga elé húzta.

A nyaraló, amit a hét elején elfoglaltak, James szüleié volt és kellemesen távol esett minden mugli-lakta vidéktől. Tökéletes hely volt néhány ifjú, a nyomjeltől éppen megszabadult varázslónak és boszorkánynak ahhoz, hogy elszórakoztassák magukat a nyáriszünetben.

—Ugyan, Tapmancs! Mikor lettél ennyire érzékenyszívű?

Sirius nagyot kortyolt a kávéjából, ízlelgette egy rövid ideig, majd egyszerre felhajtotta az egészet és töltött magának még egy csészével. Aztán hátradőlt a székében és sokatmondóan Marlenere vigyorgott.

—Ki beszél itt érzékenységről? Még mindig jobb, ha egy hullához hasonlítok, mint...—Sirius kivárt. Egészen addig, míg a nő elsápadt és már majdnem közbeszólt. Akkor folytatta.—Oh, aznap reggel úgy néztél ki, mintha a fúriafűzhöz mentél volna szépségszalonba.

Peter igyekezett köhögésnek álcázni a nevetését, Remus pedig lehajtotta a fejét és csak a fél pirítósával osztotta meg mosolyát.

—Az még másodikban volt!

Sirius nevetve vállat vont, majd körülnézett a konyhában. Belátott a nappaliba is, és a nyakát nyújtogatva igyekezett az asztal mellől szemrevételezni az egész szobát.

—Hol van Ágas meg Lily?

—Itt vagyunk!

James a kezét egy rongyba törölgetve lépett be a kertből, mögötte pedig Lily érkezett, karján egy Reggeli Prófétát szállító bagollyal. Ez, amint kifizették, ki is repült a nyitott ablakon.

—Írnak valami érdekeset?—érdeklődött Marlene, kapva az alkalmon, hogy elterelje a figyelmet önmagáról.

—Mi számít érdekesnek?—kérdezte Lily, ahogy leült James mellé és széthajtogatta az összetekert újságot.—Legutóbb csak arról a francia boszorkányról, Stylerről tudtak pletykálni...

—Nem francia—jegyezte meg Peter.—Azt írták, a családja angol, csak régen kiköltöztek és... Mi az, Lily?

Ahogy meglátta a címlapot, Lily keze megremegett, arcára pedig rettenetes iszonyat és mélységes döbbenet telepedett. James a válla felett belelesett az újságba és komoran összevonta a szemöldökét.

—Újabb támadás történt. De ez... Nagyon durva.—Felnézett egy pillanatra. Tekintete találkozott Siriuséval, aki még a többieknél is nagyobb aggodalommal nézett rá, de Ágas szinte azonnal visszafordult a cikkhez és hangosan olvasni kezdte.—Ő, akit nem nevezünk nevén újra lecsapott! Az éjszaka folyamán bukkantak rá a házra, ahol négy boszorkány és kilenc varázsló lelte halálát. A testeken kínzás nyomai látszottak, némelyiket megcsonkították és az égen a Sötét Jegy lebegett, még mindig nem sikerült eltüntetni. Továbbra sem tudtak minden áldozatot beazonosítani, de az bizton állítható, hogy mind a Főnix Rendjének tagjai voltak. Heten aurori jelvényt is viseltek.

—Kiket gyanúsítanak?—kérdezte halkan Sirius.

James némán átfutotta a cikk sorait, majd mikor megtalálta, amit keresett, folyatta a hangosolvasást.

—Bartemius Kupor megmutatta a tetthelyen talált elvarázsolt fehér szegfűt, ami nyár eleje óta a Vörös Boszorka rettegett jelképévé vált. Az aurorparancsnok szerint azonban nem volt egyedül.—James sóhajtva felnézett.—Ezután már csak a szokásos arról, hogy mindenki jelentse, ha gyanúsat lát.

—Várj, itt még írnak valamit!—mondta izgatottan Lily, ahogy lapozott.—Úgy tűnik, a Vörös Boszorka nagyon aktív volt mostanában... Párbajozott Dumbledoreral a Rengetegben, de nem sikerült legyőznie, így elmenekült.

Marlene mélyet sóhajtott és megpiszkálta a tányérján a süteményt. Még Felicity Montanától kapta a receptet.

—Ekkora pimaszságot!—morogta.—Még Tudjukki is fél Dumbledoretól. Hogy gondolhatta az a nő, hogy legyőzheti a kor legnagyobb varázslóját?

—Ismerünk mást is, aki azt hiszi, legyőzhetné őt—jegyezte meg halványan mosolyogva Remus, de a szemében szomorúság tükröződött.—Szerintem ez a párbaj inkább csak figyelmeztetés volt. Úgy tűnik, Voldemort a következő szintre lép és megpróbál még nagyobb hatalmat szerezni.

—A Minisztérium nem hagyná—vágta rá Peter.—Nem hagynák, hogy Tudjukki győzzön.

—De tehetetlenek a Vörös Boszorka ellen! Még csak azt sem tudják, ki az.—James idegesen beletúrt a hajába, felkelt és az ablakhoz sétált. A párkánynak támaszkodva nézett vissza a barátaira.—Amint befejezem az iskolát, belépek a Főnix Rendjébe.

—Te olvastad fel a cikket és még így is átsiklottál felette?—Lily szelíden Jamesre mosolygott.—Tizenhárom rendtagot öltek meg. Semmit sem tehettek.

—Pont ezért kell csatlakoznunk!

—Hogy megölessük magunkat?

—Nem!—James szinte futva ment oda Lilyhez, hogy egy szoros ölelésbe vonja.—Nem fogunk meghalni. Megígérem. De képes lennél tétlenül figyelni a halálfalók kegyetlenkedéseit? Mert én nem.

—Persze, hogy nem, James—sóhajtott Lily és a férfi vállára hajtotta a fejét.

—Vigyázok ránk—ígérte James halkan.

Néhány pillanatig csend volt a konyhában, aztán Sirius felsóhajtott és felkelt. A szék hangosan csikorgott a padlón.

—Holdsáp, kölcsön vehetem a baglyodat?

—Persze—bólintott azonnal Remus.—Daisynek írsz?

—Igen... De egyre ritkábban válaszol.

—Biztos nehéz neki—mosolygott a férfira vígasztalón Lily.—Elvégre majdnem a kígyófészekben van.

—El is jöhetne.

—Jó, hogy nem teszi.—James egészen felderült.—Gondoljatok bele, mennyi információt szerezhet! Talán rájön néhány halálfaló nevére és leleplezi őket. Talán a Vörös Boszorkát is! Felfedezi a rejtekhelyüket...

—Daisy nem egy kém!—csattant fel Sirius.—És esélytelen, hogy annyira megbízzanak benne, hogy megtudjon ilyeneket. Sosem ír ezekről a leveleiben.

—Persze, mert azokat nyilván ellenőrzik...

—Nem, James! Daisy nem kém. És Merlinre, remélem, a közelébe sem megy annak a szörnyeteg Vörös Boszorkának.

—Daisy tud vigyázni magára—mondta békítően Lily.—Neked pedig van egy meglepetésünk.

A lányok sokatmondóan összenéztek, James pedig az egész korábbi beszélgetést elfeledve Siriusra vigyorgott.

—A garázsban van.

Az egész társaság kivonult a garázsba, ahol egy lepedővel takart valami várt rájuk. Aztán Lily lehúzta az anyagot a motorról. Olyan volt, amiről mugliismereten tanultak, olyan, amit Sirius már akkor is ki akart próbálni. Olyan, amit biztosan el fog varázsolni, hogy repüljön.