(Harmincöt) Fulladás

403 49 15
                                    

Talán sosem látta még Siriust olyan döbbentnek és tanácstalannak, mint amikor nagyokat pislogva Celestia Stylerre meredt.

—Én?—kérdezett vissza zavartan a férfi és a válla felett vetett egy pillantást Jamesre, aki a többi griffendélessel együtt bámult rájuk. Remus egyenesen oda akart menni, de Lily lefogta a karját és Daisy most az egyszer hálás volt azért, hogy Holdsáp távol maradt.

—Ismer más Mr Blacket?

Egész belsője reszketett. Megpróbálta észrevétlenül a ruhájába törölni izzadó tenyerét, mert... talán mégsem volt jó ötlet.

Hogy állhatna oda azzal, hogy... valójában ő az? És minden hazugság volt, megint.

Megvolt az oka annak, hogy úgy döntött, nem avatja be a barátait. Ők túl hősiesek voltak, túl bátrak. Elhitetni mindenkivel, hogy ellenségek, ha valójában tudják az igazat... És a titok is... ha bármelyikük egy legilimentor karmai közé kerül, vagy igazságszérumot itatnak vele, talán csak lerészegedik és elszólja magát...

Egyetlen elszólás és mindennek vége.

—Többet is ismerek—biccentett Sirius.—Az apámat, az öcsémet...

—Igaz—sóhajtott Daisy.

—A nagybátyámat—tette hozzá Sirius, mintha Daisy meg sem szólalt volna.

—Világos—vágta rá a nő valamivel ingerültebben, mint szerette volna.

Merlinre, ő egy komoly dolgot akar elmondani, erre Sirius meg csak szórakozik! Daisy majdnem elmosolyodott emiatt. Eszébe jutottak a régi idők.

Néhány pillanatig csak meredtek egymásra. Egyikük sem szólalt meg és körülöttük lassan kiürült a terem, egyedül a griffendélesek maradtak és szánalmas próbálkozást tettek egy beszélgetés imitálására, hogy ne legyen annyira látványos a hallgatózásuk.

—Szóval?—vonta fel a szemöldökét Sirius.—Miről akart beszélni velem?

Daisy futó pillantást vetett Jamesékre. Nekik nem... semmiképpen sem mondhatta el. Már így is túlságosan sokan tudták a titkát, nem kockáztathatta meg.

De megteheti Siriussal azt, hogy képmutatásra és alakoskodásra kényszeríti a családja előtt? Mégha... régen ő is a családja volt.

—A Vörös Boszorkáról akarok beszélni.—Daisy kihúzta magát és igyekezett szigorúan nézni.—Úgy tudom, közeli viszonyban volt vele.

Sirius állkapcsa megfeszült és elkapta a tekintetét. Lenézett a kezére.

—Úgy is mondhatjuk.

Már nem viselte az eljegyzési gyűrűt. Nem is lett volna értelme, Daisy torka mégis összeszorult miatta.

—Szeretném, ha válaszolna néhány kérdésre. Most, hogy Miss Harris otthagyta az iskolát, élő fenyegetéssé vált és mihamarabb le kell számolni vele.—Elmosolyodott. Styler ezt tette volna.—A legkönnyebben pedig úgy lehet győzni, ha ismerjük az ellenséget.

—Így van—morogta Sirius és a többiek felé biccentett.—Talán mindannyiunkkal beszélnie kellene. Végül is... nem csak velem hitette el, hogy a barátom.

Elhitette... A szó fájdalmas vágás volt.

Daisy megrázta a fejét.

—Nem. Nem kell. Én...

Az egész eleve elhibázott ötlet volt. Hogy is hihette, hogy megkapja Siriustól a sokadik esélyét, hogy is hihette, hogy egyszerűen elmagyaráz egy árulást?

Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)Where stories live. Discover now