Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Hatvanegy) Egy óriás plüssmackó és a madársuttogó

Az üzletben mugli zene szólt, és az élelmiszerrel meg egyébbel elhalmozott polcok között háziasszonyok, színes ruhákba öltözött férfiak és rágózó tinédzserek nyüzsögtek. Daisy és Cassius olyan volt közöttük, mint két varjú az énekesmadarak kalitkájában.

Bonnie viszont tökéletesen illett a képbe. Előttük ment, a babaholmik között válogatott, és bevásárlókocsija mögött vészesen gömbölyödött a hasa.

—Nagyjából egy hónap—mormogta Cassius az orra alatt, majd elrettentő pillantást vetett az egyik muglira, aki túl közel ment volna Bonniehoz.—Az orvosa legalábbis ezt mondta.

Daisy elnyomott egy ásítást, és szórakozottan a hóna alá vette azt a babaágy fölé akasztandó forgót, amit Bonnie megnézett ugyan, de amikor az árat is észrevette, inkább visszatett a polcra.

—Ezt úgy mondod, mintha az a szegény ember azt sem tudná, mi az a petefészek—jegyezte meg. Bonnie újabb drágább holmit hagyott ott, ezért Daisy varázsolt maguk elé egy kocsit, és belepakolt belőle vagy hármat.—A feleséged tudja, hogy ha akarnánk, megvehetnénk ez egész üzletláncot? Nem kell takarékoskodni.

Cassius halványan elmosolyodott, és átvette a második kocsit, míg Daisy újabb fényűző kiegészítőket dobált bele.

—Bonnie még nem a feleségem, és azt mondta, nem szeretné, ha eltartanánk. Volt munkája, van spórolt pénze, és...

Daisy ingerülten legyintett.

—A fenébe ezzel a nagy önállósággal! El akarom kényeztetni. Ez a legkevesebb azok után, amit tettetek értem.

—Pont te beszélsz a túlzott önállóságról?

Daisy felsandított egy adag állítólag extra puha és tartós pelenkáról. Szája sarkában halvány mosoly bujkált, ahogy hanyagul a kocsiba dobta azt is, és tovább indultak Bonni után.

A mugli nő a zene ritmusára lépkedett, és vidáman rázta a csípőjét hozzá. Kedves, szórakoztató látvány volt, de amint Daisy és Cassius észrevette, hogy az egyik mugli férfi megmosolyogta, fenyegetően közelebb húzódtak, és a gyilkos pillantásukkal teljesen lesápasztották az idegent, aki ezek után sietve el is iszkolt a közelükből.

—Akárhogy is, a legjobbat érdemlitek.

Cassius mélyet sóhajtott.

—Pont ez az! Én is a legjobbat akarom neki, de az az orvos egy mugli. Akármilyen fejlett is a mugli orvostudomány, sok dologban nem elég jó, és ha valami baj történik a szülés közben, nem lesznek ott medimágusok, hogy elvégezzék a megfelelő bűbájokat és odaadják neki a legjobb bájitalokat.

Daisy hümmögött, és két tábla csokoládét csempészett a babaholmi közé. Cassius folytatta.

—De a Mungóba sem vihetem, mert azt meg Voldemort elfoglalta. De a Minisztérium gondolom, amúgy sem hagyná, hogy egy muglit kezeltessek ott.—Keserűen elhúzta a száját.—Ez nem igazságos. Tudtad, hogy McGalagonynak is azért nincsen családja, merthogy egy mugliba lett szerelmes?

—Sajnálom. De... Mi van azzal a medimágussal, aki elszökött? Hogy is hívják? Ő nem lenne alkalmas?

Cassius fájdalmasan elfintorodott, és önkénytelenül megdörzsölte alkarját, ahol a Sötét Jegy feketéllett ruhája alatt.

Az előző nap, miután Vernon Dursley távozott, jelentést kellett tennie Voldemortnak, de mivel nem jutott semmire a kutatásban... büntetést kapott. Kegyetlen, durva büntetést.

—A neve Aiden Lee, és biztos vagyok benne, hogy képes lenne rá. Ő volt a legjobb, a híre hatalmas. Még külföldről is jöttek hozzá. Voldemort pont ezért annyira dühös a szökése miatt. De mégha vállalná is a segítséget, elnyelte a föld.