Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Tizenkettő) Óriások és bábukká vált holtak

Nem akarta elhinni. Képtelenség volt az egész, nevetséges hazugság... A lelke mélyén mégis kételkedett. Ez pedig mélységes szégyennel töltötte el.

Sirius dühödten meredt Celestia Styler hideg, közönyös arcába, de nem őt látta. Egy emlék sejlett fel előtte, még régről... Negyedévesek lehettek. Hiszen Daisy maga mondta, hogy ha beszáll a háborúba, akkor a Vörös Boszorka nevet fogja használni! Azért nem kapcsolta össze eddig, mert nem akarta látni az igazságot?

—Daisy nem tenne ilyet!—csattant fel mellette James.

Celestia Styler rá pillantott. A nő ajka ocsmány, gúnyos mosolyra húzódott.

—Jól sejtem, hogy a barátotok volt?—kérdezte érdeklődéstől mentesen.—Akkor egy kígyót melengettetek.

—Nem!—erősködött James, de már az ő arcán is látszott a rémület, az árulás fájdalma.

Hiszen ő is olvasta Daisy egyre ritkább, egyre szűkebb szavú leveleit. Ahogy a lány lassan megszakította velük a kapcsolatot...

Sirius észrevette, hogy Styler őt figyeli, mintha a reakciójára várna.

—Hazugság!—jelentette ki ökölbe szorított kézzel. Hiába az emlék, hiába az a bénító kétely... Daisy sosem tenne ilyesmit. Sosem árulná el őket.—Ő nem ilyen. Megveti Voldemortot, Daisy a...

—Bajtársunk?—vágott közbe fintorogva Anne Young.—Tudom, hogy megdugtad őt, de csak nem felejtetted el, hogyan viselkedett korábban! Az egy emberbőrbe bújt szörnyeteg!

—Ne beszélj így róla!—kiáltott rá Sirius, a pálcája valahogyan a kezében termett.—Te semmit sem tudsz Daisyről!

Alastor Mordon bosszúsan felszusszant. Sirius magán érezte a szánakozó tekinteteket, égették a bőrét.

—Ha nem bírsz magaddal, menj ki, fiú!—vetette oda Styler.—Ennél sokkal fontosabb dolgokról kell beszélnünk.

Fiú. Mintha egy taknyos kölyök lenne! Merlinre, hiszen a nő legfeljebb egy-két évvel lehetett idősebb nála!

Sirius vicsorogva visszaült a helyére és eltette a pálcáját. Alig figyelt a körülötte elhangzó szavakra; gondolatban már a levelét fogalmazta, amit a megbeszélés után küld majd Daisynek. Elmeséli neki ezt az abszurd hazugságot.

—Egészen biztos, hogy Harris az?—kérdezte halkan McGalagony.

Styler biccentett.

—Semmi kétség. Ő viszont most tényleg a legkisebb...

—Kiiktathatnánk—vágott közbe Androméda.

Sirius az unokatestvérére meredt, mire a nő bocsánatkérően vállat vont, de nem visszakozott.

—Még egy éve hátravan az iskolából—biccentett Mordon.—A vonaton akár... Vagy már a kastélyban. Dumbledore...

—Nem hagyom, hogy az iskolámban megöljünk egy diákot—jelentette ki hűvösen az igazgató.

—Mintha sosem lett volna rá példa.—Styler gúnyos megjegyzése újabb dühhullámot keltett Siriusban, nem is értette pontosan, miért van rá ilyen hatással a nő.—De még mindig nem hiszem, hogy ezzel kellene foglalkoznunk.

—Végre tudjuk, hogy ki a Vörös Boszorka!—ingatta a fejét Shacklebolt.—Nem látom, mi mással foglalkozhatnánk.

Hihetetlen volt, hogy mindenki bízott Stylerben. Csak mert Dumbledore megbízott benne. Mindenki elhitte, hogy Daisy gyilkos. Mégha a családja miatt kézenfekvő is volt... Sirius szíve mégjobban összeszorult a gondolatra, hogy neki is ilyen könnyen hátat fordítanának. Róla is pillanatok alatt elhinnék, hogy Voldemort mellé állt. És csak azért, mert Black a neve.

—Daisy Harris egy egész tanévre visszamegy a Roxfortba!—csattant fel Styler. Sirius végre felnézett rá; a nő szeme dühösen szikrázott.—Onnan nem tehet semmit és szem előtt is lesz.

Mordon nem hagyta, hogy végigmondja.

—Ki kell iktatnunk!

Sirius felhördült, Jamesnek kellett lefognia a kezét, hogy ne rántson pálcát újra.

Celestia Styler a szeme sarkából rá pillantott. Mintha egyetlen másodpercig fájdalom torzította volna vonásait.

Aztán a nő károgón felnevetett.

—Pontosan emiatt az ostoba vakmerőség miatt kellett meghalnia annak a tizenháromnak! Rátámadtak Cassius Malfoyra, pedig tudhatták, hogy a Vörös Boszorka közeli viszonyt ápol vele.—Sirius arca megrándult és minden önuralmára szüksége volt, hogy némán ülve maradjon.—Nem Malfoy volt az, aki végzett velük, hanem a lány. Őt nem tudjuk csak úgy kiiktatni, rettentő ereje van! Merlinre, hát a Prófétájuk is megírta, hogy párbajra hívta Dumbledoret!

Mindenki az igazgatóra pillantott. A férfi komor arckifejezése és az aggodalom a szemében elég volt hozzá, hogy alátámassza Styler szavait, de a nő folytatta.

—Ajánlom, hogy egyikük se támadjon rá!—vicsorogta Styler.—Öngyilkosság lenne és hozzá hatalmas hülyeség. Elárulnánk, hogy tudjuk az igazi nevét. Ehelyett egy egész évig figyelhetjük az iskolában! Gondolkozzanak már!

—Elég főnökösködő ahhoz képest, hogy most van itt először—suttogta komoran Alice Longbottom. Csak a férje, James és Sirius hallotta.—De igaza van.

Néhány pillanatig néma csönd volt. Styler mindenkinek egyesével a szemébe nézett és senki sem tudta sokáig viselni a pillantását. Siriuson állapodott meg utoljára és a férfi hagyta, hogy kiüljön az arcára az ellenszenve. A nő pislogott, majd elégedetten biccentett és elfordult tőle.

—Remek.—Mélyet sóhajtott, megint hűvös és kimért lett a hangja.—Voldemort követeket küldött az óriásokhoz és mindent megígért nekik, ha támogatják és harcolnak érte. Már azzal is előnyhöz juttatják, ha egyszerűen betrappolnak egy mugli településre. Le akarják foglalni a Minisztériumot, hogy a varázstitok megőrzésével törődjenek helyettük.

Sirius képtelen volt odafigyelni. A felemás gyűrűvel babrált, amit a nyakában hordott. Fautortól kapta, vagyis valójában Daisytől. Hiszen már egyedül az a tény, hogy Daisy volt Fautor, elég bizonyíték rá, hogy a lány sosem lenne halálfaló.

A szobában óriásokról tanácskoztak és bábukká változtatott holttestekről, mintha bármelyik megközelítené Daisy fontosságát. Egyik sem számított. Siriustól akár az egész világot letarolhatták volna, csak beszélhessen Daisyvel. Ha a lány azt mondaná neki, hogy nem halálfaló, semmi kétely sem maradna benne. Azonnal elhinné neki.

Nem fog levelet írni. Holnap úgyis indul a vonat a Roxfortba. Majd az állomáson. Ott szemtől szemben megkérdezi.