Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Harminchárom) Három dolog

Cassius úgy nézett rá, mintha most látná először és ezt Daisy igazán nem értette, hiszen a férfi már többször is szemtanúja volt annak, milyen kegyetlen és szörnyű dolgokra képes.

—Katerina Sazahar?—visszhangozta Cassius.—Ő nem a Bazár vezetője? Mi dolgod van vele?

Daisy mélyet sóhajtott. Elfelejtette, hogy Cassiusékat nem avatta be a tervébe, miszerint átveszi a Fertő feletti uralmat és hogy ennek a megvalósításához az út Sazahar trónján át vezet. Amikor, és nem ha, eléri, hogy a nő neki jelentsen és engedelmeskedjen, megnyílnak a kapuk a másik hat alvilági bugyor felé, miután pedig azokat is magáénak tudhatja...

Először is rengeteg pénze lesz. Másodszor nagyobb kontrollt szerez az angol varázstársadalom felett, mint amilyenről a Minisztérium valaha álmodhat és a feketekereskedelemnek hála később kiterjesztheti uralmát szomszéd országokra is. Ez segít majd Voldemort megállításában és az aranyvérű eszme kiirtásában... Azután pedig tovább lépet a valódi cél felé, amely nem volt más, mint a varázsvilág és a mugli-világ egyesítése.

Ez lesz az életműve. Nem számított, mennyi véren kell érte keresztülgázolnia.

—De ő—felelte kurtán, aztán a manókhoz fordult.—Nem pazarlom rájuk a mérget.

Malei értőn bólintott és apró kezét nyújtotta Daisy felé, hogy elvigye a helyre, ahová a beszállítókat összegyűjtötték. Mielőtt azonban a nő hozzáérhetett volna, Cassius visszarántotta.

—Te megőrültél. Komolyan meg akarsz ölni egy csomó ártatlant csak azért, hogy... Hogy uralkodhass?

Cassius megvető fintora egyetlen dolgot ért el. Daisy dacosan felszegte a fejét és jeges tekintettel végigmérte.

—Katerina Sazahar beköpött a Minisztériumnak. Őmiatta támadtak rám a Roxfortban és miatta vagyok most szökésben. Miatta haltak és sebesültek meg az aurorok. Miatta...—Daisy kihúzta magát. Minden akaraterejét be kellett vetnie, hogy ne fúljon el a hangja.—Miatta nem tudok többé varázsolni. Egy hónapja talán nem öltem volna meg az összes emberét, de most legszívesebben mindegyiket kivéreztetném, hogy aztán megfojtsam azt a némbert.

De nem fogja megölni. Sazahar okos és Daisynek nem volt elég ideje, hogy érdemben foglalkozzon a Bazárral és arra meg végképp nem, hogy betanítson valaki újat. Nem, Sazahar ravasz róka volt, jól csinálta a dolgát, maradnia kellett; éppencsak méregfogak nélkül és láncon.

Egy ilyen erős, független nőnek amúgy is sokkal nagyobb büntetés az, ha az önállóságától és szabadságától megfosztják, ha elveszik az erejét és a legyőzöttség tudatával kell élnie, mint az, ha megölik.

Ráadásul... így Daisy kegyesnek tűnhet. Egy kicsit legalább.

—Szóval ez csak a bosszúról szólna?—kérdezte tovább Cassius.—Ártatlan embereket ölsz a bosszúd miatt?

—Igen.

Mintha pofon vágta volna, Cassius szemei elkerekedtek.

—Hogy lehetsz ilyen szívtelen? Azok az emberek valakinek a gyermekei, a szülei vagy a testvérei. Pont olyan barátai valakiknek, mint amilyen te voltál a Tekergőknek. Szerinted ők ezt megfelelő indoknak fogják tartani a szeretteik halálára?

Voltál... Az az egy szó jobban bántotta, mint azt valaha beismerte volna. Ahhoz a fájdalomhoz képest viszont, ami a tanévelején kínozta, tompa sajgás sem volt.

Daisy arca kifejezéstelen volt, tekintete kemény. És ez nem csak a látszat volt, nem kellett küzdenie érte, hogy ilyennek tűnjön. Egyáltalán nem volt zaklatott, legalábbis nem a halál miatt.