Tiltott gondolat

14. Fejezet

- Drágám, úgy nézel ki, mint a mosott szar. – jegyezte meg Lucrecia, miközben munka előtt az egyik cukrászdában ültünk.
- Ezt bóknak veszem. – motyogtam.
Mit ne mondjak...eléggé megviselt amikor néhány nappal ezelőtt Márk kijelentette, hogy neki semmit nem számított az-az időszak, amikor együtt voltunk.
Pont erre vágytam, hogy az egyetem és a munka között cikk cakkozva, még beszóljanak arra, hogy milyen szar ember vagyok egy párkapcsolatban.
Végül is, ennél lejjebb már nem rombolhatják az önbecsülésemet, ez az egyetlen dolog vigasztal.
- Nem szeretnéd elmondani, hogy mi történt? – érdeklődött óvatosan.
- Röviden összefoglalva annyi, hogy a volt barátom kijelentette, hogy nem fontos számára az, ami a múltban történt. – így hangosan kimondva, nem lepődtem meg amikor megláttam a nő arckifejezését.
Nem értette...
Nem tudja a háttértörténetet, és azt sem, hogy a „volt barátom" megnevezés alatt Márk rejtőzik.
- Tudom, hogy mondani könnyű...viszont hogyha ennyire nem tartja tiszteletben azt, ami köztetek volt, akkor azt sem érdemli meg, hogy szomorú legyél miatta.
- De miért mond ilyet? Nem értem... - sóhajtottam gondterhelten.
- Két lehetőség van; vagy egy bunkó fasz, vagy annyira bántja őt a szakítás, hogy így próbálja könnyebbé tenni a lelkiismeretét. – gondolkodott el.
Ha belegondolok, akkor fogalmam sincs, hogy Márk melyik is lenne. A romantikus, álmodozó énem most azt gondolná, hogy csak elakarja rejteni előlem a vonzalmát, és azért ilyen, viszont a valóság nem a két válaszlehetőség között rejlik.
Márk egyszerűen őszinte és kész.
- Mindegy, nem szeretnélek a gondjaimmal traktálni. – mosolyodtam el.
- Ugyan! Nekem nincs életem, ezért ha másoknak tudok segíteni, az nekem csak jó. Viszont gondolj csak bele egy kicsit az ő helyzetébe is...a legtöbb kapcsolatnak egyszer vége szakad. Az első szerelmekből meg pláne nem lesz sok síron túl is tartó kapocs. Szomorú hallani, viszont vannak dolgok, amiket el kell engedni ahhoz, hogy valami még csodásabb dolog jöjjön az életünkbe. – mondta el monológját, miközben végig szemeimbe nézett.
- És mi van akkor, hogyha tudom, hogy ő volt az igazi?
- Minden szakítást átélő ember ezt mondja. Lehet. hogy csak egy kis kezdőlökésre van szükséged.
- Lucrecia, akinek lökésre van itt szüksége, az úgy látom te vagy. – hallottam meg a hátunk mögül a hangot.
- Sejtettem, hogy a csajos beszélgetésünkbe valakinek bele kell szólnia. Mi szél hozott erre? – forgatta szemeit a nő, miközben Diego felé fordult.
- Ohhh ugyan már, mintha nem hiányoztam volna. – vigyorgott a férfi, miközben oda húzott mellénk egy széket és kezébe vette az italkínálatot.
- Hol van a puszipajtásod? Ahogy látom mostanság le nem szakadtok egymásról. – morgott barátnőm, célozva arra, hogy Márkot hol hagyta.
- Szeretnél beszállni harmadiknak? – vonogatta a szemöldökét a résztulajdonos, mire a nő csak egy „ugyan, kérlek" morgást hallatott.
- Egyébként Márk megbeszélésen van, amit az 5 perc múlva kezdődő meetingen úgyis elfog mondani nekünk is.
- Basszus az ma van? – kaptam fel a táskámat és álltam fel.
- Eredetileg holnap lett volna, viszont Márk küldött köremailt az érintett tagoknak. A névsoron te is rajta voltál, nem olvastad ezek szerint? – érdeklődött Diego.
- Mostanság kevesebbet nézem az emailt, mert sok a dolgom, viszont rá fogok állni, hogy legalább esténként egy percre átfussam őket.
Valójában mindennap nézem a beérkező leveleimet, és annak ellenére, hogy Diego elmondása szerint rajta volt a nevem a listán, én semmilyen meetingről szóló értesítőt nem kaptam.
- Tessék itt van, fusd végig. – adta a kezembe a telefonját Lucrecia.
A levélben csak az állt, hogy valamiféle ellenőrzés miatt a Decuba emberei néhány üzletbe elfognak látogatni, és értékelni az értékesítésben dolgozó embereket.
- Hanga Magyar. – olvastam magamba a névsorban szereplő nevek között az enyémet.
Ahogy a levél érkezésének idejét néztem, tegnap 4 órakor küldték...én viszont még éjjel 3-kor is a laptopon lógtam, ergó „valaki" elfelejtette elküldeni a levelet nekem is.
- Na de akkor induljunk, nehogy Márk bácsi ideges legyen ránk. – gügyögött gúnyosan Lucrecia.
A keletkezett közlekedési dugó miatt, már az eget is átkoztam.
- Késni fogok az első meetingről. – morogtam.
- Ha nem mondtuk volna, el sem jöttél volna. – nevetett a nő.
- Úgysem fog morogni. Megmondom, hogy dugóba keveredtünk és el fogja hinni.
- Egy 7 percre lévő kávézóból volt 2 percünk odaérni és már eltelt 5 perc. Mennyi a valószínűsége, hogy nem lesz kiakadva vajon? – sóhajtottam.
- Meglátod, minden oké lesz. – nyugtatott.
Hmm...én ezt valamiért kötve hiszem.
[... ]
- És mivel ez egy nagyon fontos feladat ezért... - hallottuk már ki a hangot, amikor Diego bekopogott és benyitott.
- Nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy szabad. – szólt köszönésképpen Márk.
- Forgalmi dugó volt. Köszönöm, hogy megvártak minket. – nézett körbe nyalis mosollyal a férfi.
- Ha nem hallottad volna, már nélkületek is elkezdtük a megbeszélést. – vonta fel szemöldökét Herczeg.
- Igen, viszont jobb volt ez a mondat, mintha azt mondtuk volna, hogy elnézést, hogy késtünk. – gondolkodott el Lucrecia.
- Elfoglalná mindenki a helyét, hogy folytathassuk amit elkezdtünk? – kérdezte fárasztó sóhaj után a vezérigazgató.
- Hogyne. – feleltük, majd mindegyikőnk lehuppant 1-1 üres székre.
Lucrecia és Diego egymás mellett foglalt helyet, én pedig egy szintén szabad hely mellett – pontosabban az asztalfő – bal oldalára eső helyet foglaltam el.
Nem kell egy zseni agy ahhoz, hogy tudjam, hogy ki ül az asztalfőnél...
- Gijón, Málaga illetve Vigo városába fogunk ellátogatni és az ottani üzleteinket fogjuk ellenőrizni. Direkt olyan városokat választottunk Diegoval és Miguellel, amelyeknél az online rendelések száma és a Conversion értéke a többi üzlethez képest néhány tized százalékkal alacsonyabb. A CR ugye azt jelzi, hogy 100 betérő potenciális érdeklődőből mennyien vásárolnak akár 1 terméket is, viszont nem kell borzalmas számokra gondolni, naponta 45-47 százalék között szokott ingázni az eredményünk a Conversiont illetően, és az éves cél nem más, minthogy felemeljük 50%-ig vagy az fölé. Megkell jegyeznem itt, hogy év elején ez az érték 33,5 volt, tehát jelentős változásokat értünk el már most. – a teremben mindenki elismerő mosolyt vetett maga elé, miközben Márk magyarázatát hallgatta.
- És ki veszi át itt a helyedet? – érdeklődött az egyik okostojásnak tűnő ember.
- Diego és Miguel, értelemszerűen. Viszont minden nap fognak majd nekem írni egy összegző emailt, hogy milyen teendőket láttak el az én részlegemen. – nézett az említett férfiakra, akik bólintással jelezték egyetértésüket.
Miután vége lett a megbeszélésnek mindenki ment a maga útjára, irodájába.
A legkevésbé sem volt kedvem Márkkal akár csak egy pillanatra is kettesben maradni, ezért amennyire gyorsan csak tudtam, bekuckóztam az irodarészembe.
Azonban annak ellenére, hogy a hátam közepére sem kívántam, mégis fura volt a tudat, hogy egy ideig most tulajdonképpen nélküle kell „eveznem".
Mégis ki az, akiben vegyes érzelmeket kelt az, ha a főnöke elmegy üzletek ellenőrzésére?
Kész agyrém vagyok.
Pont a számítógép bekapcsolásával egy időben nyílott ki az ajtó, anélkül hogy előre jelezték volna a bejöveteli szándékot.
- Mit szeretnél? – érdeklődtem, miközben a könyvelőprogramba beléptem.
- Mivel a mentorálásom alatt állsz, ezért neked is jönnöd kell velem. – jelentette ki.
Milyen kedvesen kezdte...semmi köszönés, se semmi...miért is lepődnék meg ezen?
- Már elnézést, de én az üzletek könyvelését végzem, nem pedig azt bírálom felül, hogy ki mennyire tud jól tukmálni bármit is az emberekre. – morogtam.
- Az értékesítésnek meg kell találni azt a szintjét, ahol az eladás már nem tulajdonítható tukmálásnak.
- Te már gondolom ezt nagyon jól tudod...elvégre saját magad tukmálod rá másokra. – jegyeztem meg semleges hangszínnel.
Láttam, hogy elkomolyodik a tekintete és megfeszül az arca...csak nem fájó pontjára tapintottam?
Nem baj, megérdemli...konkrétan megalázott, ez kb. ahhoz képest egy hangyányi fájdalom lehet csak.
- A naiv emberek be is dőlnek. – vágott vissza egyből.
- Egyébként is, nem tudtad volna ezt a meetingen elmondani? Ha nem látnád, akkor elmondom a kedvedért, hogy épp egy rahedli munkám van még és te feltartasz. – jegyeztem meg, bár az általam feltett kérdésre én magam is tudtam a választ.
- Nem mintha magyarázattal tartoznék, de egyszerűen csak utólag jutott eszembe. Egy rakat elintéznivaló feladat vár még rám is, talán megbocsátható, hogy ezt a kis részletet elfelejtettem közölni veled hamarabb...de gondolom 10 perc elteltével nem tervezted meg előre három hétre a programodat. gúnyolódott, miközben helyet foglalt az asztal másik oldalán lévő székben. Nagyon jó, más társaság sem hiányzott az életemből, mintsem az övé.
- És ha mégis? Talán visszamondhatom ezt a kis kiruccanást, hogyha magánéleti események jönnének közbe? – vontam össze szemöldökömet.
Ahogy láttam, aznap Márk különösen ingerlékeny volt, én pedig voltam olyan kedves, hogy ezt figyelmen kívül hagyva is próbáltam a lehető legtöbbször odaszúrni neki.
- Kezd elszaladni veled a ló, nem gondolod? – érdeklődött, miközben felállt a helyéről.
Ez elég gyors volt.
- Nem gondolom, szerintem az a bizonyos ló pont megfelelő iramban halad. – motyogtam, miközben már a könyvelő program vevő-szállító naplójában könyveltem.
Amikor a hátam mögé érkezett, a két karfára támaszkodott tenyerével, majd közel hajolt hozzám.
Éreztem parfümjének és tusfürdőjének is az illatát annak ellenére, hogy már rég fogalmam sem volt róla, hogy milyenek használ.
Helyesbítek...fogalmam sem volt arról, hogy ugyanazokat használja, mint egykoron.
Néhányan azt mondják, hogy 1-1 illat állandó használata monotonitást sugall, viszont Márk olyan ember, akinél szerintem meglepő, ha némelyik termék annyira elnyeri a tetszését, hogy nem csak egyszer használja.
- Ezért az állásért, mások képesek lettek volna bármit megtenni. Te meg egy kiküldetést elakarsz utasítani? – suttogta, miközben hallottam hangjában a bosszúságot.
-Elviselem az exemet, ennél már csak akkor lehetne azt mondani, hogy többet tettem, ha térdelnék. Én viszont méltóságteljesebb vagyok az olyan viselkedésnél. Bár nem ítélek el senkit, aki a főnök-beosztott viszonyt tartja izgalmasnak. – magyaráztam kötözködve.
- Tudod Hanga, a főnök-beosztott viszony majdnem olyan, mint a tanár-diák kapcsolatok...csak éppenséggel az első a valóságot mutatja, míg az utóbbi egy fantáziavilágot, illetve illúziót. – mondta, miközben ajkai súrolták.
- Az illúzió csapdájába viszont, még egy olyan kimért ember is bele eshet, mint te Márk. – válaszoltam, miközben felé vetettem pillantásomat.
Az illatát ezután már nem éreztem olyan közel magamhoz, majd néhány másodperccel később az ajtónál még visszafordult felém.
- Elküldöm emailben a listát, ami szükséges az utazáshoz. Az egyetem lektorával pedig holnap beszélek az utazást illetően.
- Nem vagyok már gyerek, egyszerűen nem megyek be és kész, majd elküldik az anyagot a többiek. Tesztet még úgysem fogunk írni.
- Hétfőn, ha kérhetem pontos legyél. – terelte a témát.
- Nem tudom, hogy ki nem küldött nekem emailt a mai meetingről. – dörgöltem az orra alá – az egyik – sérelmemet.
- Valószínűleg szerverhiba volt. – jött a nevetséges kifogással, majd egyetlen szó nélkül kinyitotta az ajtót és távozott.
- Olyan szerverhibát észlelek én nálad... - morogtam dühösen, miközben már a gazdasági események lekönyvelésétől is elment az összes kedvem.
Mit ne mondják, kiugrok a bőrömből, hogy mennyire örülök annak, hogy Herczeg Márkkal kell töltenem ki tudja mennyi napot, kettesben.
Csak adja az ég, hogy hamar elteljen és ne okozzon nekem még több és nagyobb fájdalmat...
[...]
- Szerintem dugni akar. – mondta tele szájjal Anna, amikor már otthon néztük az egyik Szulejmán részt együtt. Végre rá tudtam őt venni, hogy üljön le velem megnézni néhány jelenetet.
- Te mindenkiről azt hiszed, hogy dugni akar. – forgattam a szemeimet.
- Így működik az ember. Figyelj, most hogy egy vezérigazgatót személyesít meg nincs ideje a kapcsolatokra...mi lenne, ha azt mondaná, hogy csak alkalmiban legyetek? Ismeritek már egymás testét, ez nem lenne annyira idegen. – gondolkodott el.
- Oké, hogy láttuk már egymást kitárulkozva, de még nem feküdtünk le egymással sosem.
- Várj, mi? – döbbent le.
- Azt hittem, már mondtam. – rántottam vállat.
- Ez most komoly Hanga? Együtt voltál egy komplett szexistennel, és te nem...úristen, nem hiszlek el. – hitetlenkedett.
- Nem az volt az elsődleges, hogy túllegyek az egész első alkalmon...megakartam várni a megfelelő pillanatot, de közben ott volt bennem, hogy vonzódom hozzá és megvan köztünk a kémia. Szóval akartam, csak...picit később. – magyaráztam.
- És mi van, ha ezen a kis közös utazáson, összemelegedtek? – kezdett el fantáziálni.
- Nem lesz semmilyen összemelegedés, tekintve, hogy még egy szobában sem fogok hajlandó vele együtt aludni. – vágtam rá egyből.
Annak sokat sejtően elvigyorodott, majd így szólt:
- Szerintem meg már a gondolatra is beindulsz, ha az jut eszedbe, hogy Márk teste hozzád csapódik.
- Annyira hülye vagy néha. – nevettem fel, miközben neki vágtam egy párnát, s ennek köszönhetően néhány popcorn maradvány a kanapéra hullott.
A Szulejmán további része meglett vegyesítve Anna által kitalált lepedőakrobata jelenettel, aminek köszönhetően a tragikus rész inkább telt nevetéssel, mint szomorúsággal.