Tiltott gondolat

18. Fejezet

Ahhoz képest, hogy mennyire aggódtam az együtt alvás miatt, nem is volt olyan vészes és végig aludtam a hátralévő időt is.
Reggel viszonylag hamar keltem fel, tekintve, hogy a mellettem lévő óra 6:30-at mutatott.
Akárhogy is helyezkedtem, nem sikerült újra álomba szenderülnöm.
Amikor felültem, megdörzsöltem a szemeimet és oldalra pillantottam, nem várt meglepetés fogadott.
- Hát...hát te? – masszíroztam zavartan a tarkómat, miközben Márkon felejtettem szemeimet. Egy szürke melegítőnadrág volt rajta és...és ennyi!
Mondanom sem kell gondolom, hogy az álom egyből kiment a szememből, az meg pláne rátett egy lapáttal az éberségemre, hogy ahogy kapkodta a levegőt úgy emelkedett tempósan izmos mellkasa, amelyeken itt-ott izzadságcseppeket láttam.
Lehajtottam a fejemet és próbáltam feltűnés nélkül beharapni az ajkaimat, hogy a vágyakozó sóhajomat elfojtsam.
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, viszont én teljesen kikészültem abban a pillanatban – is – attól ahogyan kifáradva megjelent.
A naiv Hanga még azt hitte két évvel ezelőtt, hogy az a férfi, akibe beleszeretett már nem tudná hová túlszárnyalni az adottságait, mert akkor már égi teremtménynek számítana.
Erre tessék, konkrétan egy Istenné vált az eltelt idő alatt.
- Nem hittem, hogy ilyen hamar felkelsz. – törölte meg nyakát egy kis törölközővel.
Szavai után összeszedtem a bátorságot, hogy újra ránézzek.
Szigorúan csak a szemeibe, Hanga!
Ne az ádámcsutkájára, ne a kulcscsontjára, ne a mellkasára, ne menj lejjebb...Úristen!
- Végig húznád az egész testén a kezed, nem de bár? – szólalt meg az ördögi énem.
- Igazából én... sem tudom miért keltem fel. Szerintem visszamegyek a szobámba, aztán kezdem a napot. - próbáltam össze szedni magam és inkább elkaptam róla tekintetemet, majd felálltam az ágyról, hogy a bőröndömhöz mehessek.
Miért viselkedem úgy, mintha valami olyan dolgot tettem volna, amiért zavarban kellene éreznem magam?
Együtt aludtunk csak, semmi sem történt...sőt még az „álomban összebújunk" jelenet sem jött össze...legnagyobb bánatomra.
Miközben nagyban fogtam volna már a cuccaimat, Márk érintését a derekamon éreztem, majd maga felé fordított.
- Hová sietsz ennyire?
- Hát igazából... - kezdtem volna amikor erősödött szorítása bőrömön és közelebb húzott magához.
- Úgy nem kezdünk mondatot. – tanároskodó kijelentésére megforgattam szemeimet.
Lehetett volna a múltját sértő válaszom, viszont úgy voltam vele, hogy nem most van itt az ideje annak, hogy nosztalgikus beszólásokat ejtsünk a másikra.
- Érdekes lenne, ha itt bent maradnék továbbra is, tekintettel, hogy hiányos öltözékben vagy. – jelentettem ki összeszedve magamat amennyire csak tudtam.
- Éjjel egy törölközőben álltam előtted...mert betörtél a fürdőbe. – jegyezte meg.
Na ácsi!
- Jegelhetnénk ezt a betörősdit? Nem direkt csináltam. – jöttem zavarba ismételten, s mikor felnéztem rá láttam arckifejezésén, hogy mérhetetlenül élvezi a szerencsétlenkedésemet.
- Nem direkt akadt meg a tekintetem a mellkasodon, áhh dehogy! – suttogta ördögi oldalam.
- Egyébként változott a program, ma fogunk bemenni az üzletbe. – váltott komolyra, miközben elengedte csípőmet és a kanapén pihenő cuccaiért nyúlt.
- Miért is estél ki ilyen hamar a csábító szerepéből Drága? Ennél többet érdemlek. – háborodtak fel rossz gondolataim, mire alig láthatóan megráztam fejemet, hogy az ilyesfajta gondolatok mellőzötté váljanak.
- Tehát ma mégis beleférünk az idejébe az üzletvezetőnek. – jegyeztem meg a kelleténél egy fokkal gúnyosabban.
Alapból nem értettem még mindig, hogy miért az üzletvezetőhöz igazodunk...más cégeknél ez pont fordítva van...a dolgozók várják „kiéhezetten", hogy a nagykutyák megjelenjenek.
A legtöbb területi vezető kifejezetten szereti próbára tenni a helyetteseket is, hogy valóban helyt tudnak-e állni az üzletvezető helyében.
- Én kértem a vezetőt, hogy ma fogadjon.
- Levegőt majd vehetek a megkérdezése nélkül? – meggondolatlanul hagyta el számat a megjegyzés.
Bár ez még mindig jobb volt, mintha azt kérdeztem volna meg, hogy „A fenekét ne töröljem tisztára esetleg?".
- Morcosan keltél? – érdeklődött.
Kérdésére csak gúnyosan elnevettem magam, mire ismét közel lépett hozzám, majd a fülemhez hajolt.
- Vagy esetleg zavar, hogy nem bújtunk össze éjjel? – döbbenetemben ajkaim szétnyíltak és abban a pillanatban olyan mértékű zavar látogatott el hozzám, hogy szerintem az egész fejem rákvörös lett.
- Mérhetetlenül zavart, hogy nem érezhettem magamon az érintésedet. – gondoltam magamba.
A következő pillanatban viszont ismét utat törtek maguknak az emlékeim, hogy mennyire izgatott voltam az első együtt alvásunk előtt, hogy mennyi apró hülyeséggel és aranyos gesztussal ütöttük el az időt.
Mennyire bánom így utólag, hogy nem élveztem ki maradéktalanul minden egyes pillanatát annak az időszaknak, amikor egy párt alkottunk.
- Chh, ne is álmodj ilyenekről! – forgattam szemeimet, miközben próbáltam elterelni figyelmemet sármos és játékos tekintetéről.
Nyilván olvasott bennem és tudta mit gondolok igazából.
- Végülis hányra készüljek akkor össze? – váltottam témát, mire magához vette a telefonját.
- 10-kor indulunk. – puskázott, mire bólintottam és átvánszorogtam a „saját" szobámba.
- Na te is másnál töltötted az éjszakát? – hallottam magam mellől a tegnap este is hangoskodó nőt.
A falnak dőlve kacér mosollyal méregetett, miközben a köntöstóét összekötötte magán.
- Remélem ma már nem terveztek porondon lenni. – morogtam, majd szemem sarkából megláttam, hogy Márk kijött „ránk nézni".
- Ohhh anyukám, te aztán szerencsés vagy. – füttyögött elismerően nőtársam, amikor meglátta Herczeget.
- Elásom magam itt helyben. – kommentáltam, majd bementem a szobába.
[...]
Mivel nem éreztem szükségét, hogy olyan „fhu de elegáns" öltözetben jelenjek meg, ezért egy fehér rövidujjú bodyt és egy magasderekú barna nadrágot vettem fel, lábbelinek pedig egy barna szandál mellett döntöttem.
Tekintve, hogy kézitáskából a biztonság kedvéért elhoztam egy feketét és egy barnát is, így nyilván az utóbbit választottam.
A hajamat csak simán kifésültem, sminknek meg tulajdonképpen nem tettem fel semmit, csak a szemöldökömet kupáltam normálisra.
Amikor kész lettem és már az összképemet néztem úgy voltam vele, hogy ideje leindulni a Hallba.
- Testőrnek álltál? – vontam fel szemöldökömet, mikor megláttam az ajtóm mellett várakozó Márkot. Valamelyest összeöltöztünk, annyi különbséggel, hogy ő barna inget és fekete nadrágot viselt.
- Hozzád kellene is egy. – szólt be, mire megforgattam szemeimet, majd a lift felé mentünk.
- Van még valami egyébként mára az ellenőrzésen kívül?
- Amint végzünk itt, utazunk tovább.- nyomta meg az egyik gombot.
- Jó, hogy amúgy előre bevonsz az ilyen módosításokba. – gúnyolódtam célozva arra, hogy ezeket az infókat mondhatta volna hamarabb is.
- Ma reggel tudtam meg én is. Gond van Madridban. – nyomta meg a hívó gombot.
Tehát akkor amint végzünk itt, egyből indulunk vissza a fővárosba.
- Mégis mi? – kíváncsiskodtam, amikor beléptünk a szűk helyiségbe.
Eleve a madridi székhelyen volt Miguel és Diego...nem létezik, hogy ők nem tudnak elintézni egy kisebb problémát.