Tiltott gondolat

15. Fejezet

- Nem értem, hogy mi problémád van ezzel az egész kiküldetéssel. - értetlenkedett Anna, az utazás előtti estén.
Mióta megtudtam, hogy Márkkal kell tartanom az üzletek feltérképezésében azóta kb. minden percben gyomoridegem van.
Nem értem; miért kell mennem, amikor gőzöm sincs az értékesítési folyamatokról.
Teljesen hülyének fognak nézni az ott dolgozók és befogok égni előttük.
Tény, hogy Márk küldött át egy kisokost, amiben a különböző szempontok vannak amiket egy üzlet véleményezésénél figyelembe kell venni, de akkor is.
Basszus, még most kezdem tudni megkülönböztetni a UPT-t és a kosárértéket, az eladók pedig ezeket naponta kell, hogy tudják és kiszámolják.

- Egyrészt, nem tudom mivel tudnék többet tenni ehhez az egész eseményhez, tehát tök feleslegesnek érzem magam. Másrészt pedig az exemmel fogok menni, ami valljuk be, kicsit eltér a szokásos sztoriktól. 10 kicseszett napot együtt kell töltenem vele. - panaszkodtam, miközben az utolsó cuccaimat pakoltam be a bőröndömbe.

- Figyelj, csak a munkában kell együtt lennetek, a szabadidődben bevághatod az introvertáltat. Min parázol akkor? - annyira lazán vette az egészet, hogy már én kezdtem megkérdőjelezni, hogy normális vagyok-e, amiért ennyire túlhajszolom ezt a témát.
- Vagy csak félsz, hogy esetleg valami történik köztetek? - vonogatta a szemöldökét.

- Nehogy elkezd gyártani az elméleteidet megint! - figyelmeztettem, bár amint kimondtam a szavakat pontosan tudtam, hogy Anna már minimum 10 különböző forgatókönyvet elképzelt rólam és Márkról. Tény, hogy a rengeteg romantikus film és könyv miatt ringathattam volna magam abban, hogy ezen a "kiruccanáson" Márkkal közelebb kerülünk egymáshoz, de akkor ismét lyukat ütöttem volna a már amúgy a darabos szívemben.

- Ezek nem elméletek, simán megtörténhetnek, elvégre kiszámíthatatlan az élet.
- Ha az is megtörténhet, hogy meghalok, akkor azt preferálnám, ha nem probléma. - morogtam az aktuális optimizmusommal.
- Majd Márk visszahozna a halálból. - húzta kaján vigyorra száját.

- Most nézd meg. - mondta, majd a tv-t bekapcsolta és rákeresett a beszélgetésünk főszereplőjére.
- Anna, szinte minden nap látom, mert annyira empatikus, hogy kb. minden napra beoszt, hogy menjek dolgozni. - motyogtam, miközben barátnőm lapozgatta a képeket Márkról.
Legszívesebben egész nap a férfit nézegettem volna..annyi különbséggel, hogy én szemtől- szemben tettem volna...
- Tudod te mennyien tartják jó palinak? Tuti a legtöbben egy menetre is elvinnék. - érvelt amellett, hogy Márkot kihagyni elképesztően nagy hiba lenne.
- Többek között te? - húztam fel a szemöldökömet.
- Elismerem, hogy van karizmája, viszont nem vinném el egy menetre sem. Túl rövid a haja, mibe kapaszkodnék? - tette fel a költői kérdést, mire szinte megakadt a torkomon a popcorn darab. A majdnem halálomon Anna nyilván majdnem megfulladt a nevetéstől és próbálta megmenteni az életemet közben.

- Nem vagy normális, mondták már? - érdeklődtem, miközben a könnybe ázott szemeimet törölgettem.
- Egyébként nem értelek, ha már összetört téged miért nem használod ki? 
- Mert még jobban összetörnék? - nevettem az abszurd kérdésén.
- Mostanság már a fiatalok inkább a kötöttségek nélküli szexet választják. Nem tartozol számadással, sem semmi. - magyarázta.
- Egyrészt én nem vagyok ilyen fiatal, másrészt meg Márk már tudja, hogy én milyen vagyok, valószínűleg kinevetne és elhajtana, rosszabb esetben kirúgna. - adtam ésszerű választ.
- Mondok egy rossz hírt Drága...amíg nem teszi be, addig a lényed egy cseppnyi részét látja csak. - mondta a bölcseletét.
- De voltak közös pillanataink az ágyban...csak nem pont a szex. - pirultam bele szavaimba.
Ennyire nyíltan tulajdonképpen senkivel sem tudok beszélgetni, mint Annával.
Sosem ítélt el semmi miatt és amilyen távoli barátságban voltunk a gimis évek alatt, azóta tulajdonképpen egymás nélkül sem tudunk lenni, annyira jóban lettünk.
- Felteszek egy nagyon egyértelmű kérdést. Gondoltál már arra, hogy milyen lenne, ha az előjátéknál tovább mentetek volna?
- Persze, hogy igen. Márk elmondhatatlanul vonzó volt már régebben is, az pedig, hogy az életét megosztotta velem, csak hab volt a tortán.