Tiltott gondolat

25. Fejezet

Már éjfél is elmúlt amikor összeszedtem annyi bátorságot, hogy kimerészkedjek a hálószoba területére, Márk azonban nem volt ott.
Kettős érzéseket keltett bennem, ugyanis egyrészt megnyugodtam, hogy nem kell kínos pillanatok elé nézni, másrészt viszont rosszul esett az, hogy elmenekült a történtek elől.
- Te éjfélig bezárkóztál a fürdőszobába, de ne zavarjon. – szólalt meg a belső hangom.

Tény, eléggé gyerekesen reagáltam le ezt az egészet, de nem gondoltam, hogy ez megfog még történni valaha.
Bár alapjában véve, ha úgy nézzük, azt sem gondoltam volna nyár elején, hogy fogom még látni ebben az életben Herczeg Márkot, azt meg, hogy lesz köztünk több mint, néhány tiltott pillantás pláne nem.

Az esetről nem szóltam senkinek sem, kár lett volna, ha Anna hiú ábrándokat kezd el bennem feléleszteni, másrészt pedig Lucrecianak sem akartam elmondani, mert tuti, hogy kaptam volna a fejmosást.

Jesszus, ennyire megrögzötten érdekelnének mások véleményei?
Borzasztó, hogy mire nem képes szimplán az emberi befolyás.

Ha tehettem volna átpörgettem volna az időt arra a dátumra, amikor már vagy hazafelé megyünk, vagy – ami nyugodtabb jövőt biztosított volna – el sem jövök erre a csapatépítőre.
Annak ellenére, hogy tudtam, Márknak is ugyanúgy kötelező megjelennie a csoportos feladatokon, mégis reménykedtem abban, hogy mivel ő „nagyobb hal" ezért következmények nélkül kihagyhatja.
A programterv szerint 9-kor veszi kezdetét az első csoportos foglalkozás, ami az egyik konferenciateremben kerül megrendezésre.

Mivel úgy voltam vele, hogy nem annyira kell elegánsra venni véleményem szerint a megjelenést, így egy bézs színű nadrágot és egy hozzáillő felsőt választottam.
Az őszintét megvallva semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a munkatársaim...sőt ha úgy nézzük, senkinek a közelében nem volt energiám lenni.
Egyedül szerettem volna tölteni az időt és próbálkozni azzal, hogy egyszerűen csak kikapcsoljam az agyam és...legyek.
Hogy a Márkkal kapcsolatos problémákat és gondolatokat eltöröljem, vagy legalábbis egy pillanatra elfelejtsem.
De miért is könnyítené meg ezt a helyzetet bármi?
Még több napig itt leszünk, úgymond összezárva.
Vajon milyen leszidást kap az, aki nem jelenik meg egy foglalkozáson?
Nem! Az nem megoldás, ha elmenekülök Márk elől és mint egy kis egér várom, hogy túlpillantson rajtam minden adandó alkalomkor!
De mégis mit csináljak, tegyek úgy, mintha semmi sem történt volna?
Ezt sem tudom megtenni, nekem...sokat jelentett, hiába csak néhány pillanat volt.

A jó dolgok sosem tartanak hosszú ideig.

Ezekkel a gondolatokkal karöltve húztam fel az egyik penny loaferemet, majd kullogtam le az étkezde felé.
Még csak 8 óra volt, tehát bőven jutott idő arra, hogy reggelizzek és – remélhetőleg – békességben elfogyasszam a cappuccinomat is.
Szerencsére gondolom a tegnap esti szórakozás miatt a legtöbben még az első lépéseket próbálják megtenni az ágyukból a mosdóig és ennek köszönhetően eltudtam fogyasztani egyedül a reggeli étkemet.

Elszóltam volna magam?

- Szia, Hanga! – hallottam meg magam mögül a férfihangot.
- Lifthez rohanó! – jegyeztem meg köszönésképp.
- Frissnek nézel ki. – ült le a mellettem lévő székre.
- Ez nem mondható el rólad. – ittam bele a forró italba, miközben arcára vezettem tekintetemet.
- Kicsit elhúzódott az éjszaka. – magyarázta én pedig egy „aha, értem" biccentéssel adtam tudtára, hogy nem kell magyarázkodnia.
- Egyébként a bulin...született néhány pletyka. – hajolt közelebb, ezzel is személyesebbé téve a témát.
- A legtöbbnek nincs valós alapja. – rántottam vállat.

Gimis koromban még fel-felcsillant a szemem, amikor a többiek előálltak valami sulival/emberekkel kapcsolatos hírekkel, mára már viszont kiveszett belőlem az az érdeklődés miszerint tőlem teljesen távol álló emberekkel kapcsolatos információkra kíváncsi legyek.
- Ennek adtak alappillért...még hozzá te és Márk.