Mission to not fall in love

5. Jégvarázs

-Steve bácsi csak nem jön?-nézett csalódott arccal Reire Morgan. Már a moziszobába voltak, készen állva a filmre.
-Jaj, tücsök!-simogatta meg az arcát.-Elkezdjük?
-Nélkülem biztos hogy nem!-lépett be Steve popcornnal és üdítővel a kezébe.-Hoztam nassolnivalót, gondoltam hogy ti erre nem gondoltatok!-Rei meglepett tekintettel nézett a férfira.-Tessék hercegnő!-adta neki oda a nasit. Morgan széles mosollyal ült le a fotelbe.-Miért nézel rám így?-kérdezte Reinnat.
-Csak...megleptél!
-Ezt csak is Morgan miatt teszem! Egyáltalán nem azért mert veled akarom a szabadidőm tölteni!
-Reméltem is hogy nem ez volt a szándékod!-vette el tőle az ő adag nasiját.
-Steve bácsi te ide ülj közénk!-mondta lelkesen Morgan.
-Rendben!-ült mellé.-Na kezdhetjük?
-Igen!-mondta lelkesen Morgan. A mese pedig elkezdődött. Steve pedig egyszerűen imádta Morgan arcát figyelni közbe. Valójában valahogy így tudta elképzelni a jövőjét. Lenne egy gyönyörű kislánya pont mint Morgan akivel minden idejét töltené. A felesége? Pedig pont olyan gyönyörű lenne mint...Steve maga mellé nézett és a szeme a mellette ülő nőt nézte. Lelkesen nézte ő is a mesét pont mint a kislány. Ki is ő valójában? Erre akarta a legjobban megtudni a választ. A mese véget ért. Steve pedig ahogy az oldalára pillantott a kis hercegnője már békésen aludt.
-Elaludt?-pillantotta meg Reinna is.
-Miért érzem úgy hogy holnap újra kell néznünk a mesét?-állt fel a helyéről.
-Újra?
-Még te nem ismered Morgan Starkot!
-Felkeltsük?
-Ne, dehogy! Majd felcipelem!-gyengéden a karjait a nyaka köré helyezte majd felemelve őt, így indult óvatosan a szobája felé.-Ha megtennéd kinyitod az ajtót?-kérte Steve.
-Persze!-nyitott be Morgan szobájába.
-A takaróját kérlek!-várt az ágy mellett. Rei gyorsan arrébb rakva a plüssöket, takarót felemelve várta meg míg Steve az ágyba helyezte őt, majd betakarta.-Hol van medve úr?
-Micsoda?-értetlenkedett.
-A plüssmacija medve úr! Csak azzal tud aludni!-pásztázta a szobát majd ahogy megpillantotta azonnal Morgan mellé rakta.-Aludj jól, kis hercegnő!-nyomott egy gyengéd puszit a homlokára. Reinna csodálattal nézte az előbbi jelenetet. Ez a férfi akinek sűrűn elgurul a gyógyszere valóban ilyen édesen bánik egy ilyen kislánnyal? Ki ez a férfi valójában?-Reinna, gyere!-ébresztette fel álmából.
-Jö-jövök!-ment utána ki az ajtón. Csendbe mentek a szobájuk felé. Mégis zavarta most ez a csend.-Tehát ez a mese Morgan kedvence?
-Az egyik kedvence!-mosolyodott el Steve.-Megszámolni se tudom már mennyit láttam vele!
-És a jégvarázst mennyiszer?-nevetett.
-Majdnem hetente! De kéthetente biztos!-válaszolta.
-H-hogy mi?
-Kívülről fújom már a szöveget mégis minden alkalommal rá tud venni arra hogy végignézzem vele!-lépett be a szobába mégis Rei tekintete megváltozott.-Feküdj akkor az ágyra én meg akkor lefekszem a földre!-mondta ahogy elkezdte a párnáját és a takaróját a földre helyezni.
-Alszok én a földön!-mondta Rei.
-Megbeszéltük reggel nem? Kitudja? Holnap lehet te fogsz bocsánatot kérni és visszanyerem az ágyam!-mosolygott rá.
-Miért...nézel most rám máshogy?
-Mire célzol?
-Ugye nem sajnálatból?
-Aludjunk Rei!-feküdt le a földre. Rei is végre elhelyezkedett a puha ágyon de képtelen volt lehunyni a szemét.-De te se úgy nézel rám...ugye nem sajnálsz?
-Csodálkozom mennyire más vagy Morgan közelébe!-ismerte be.
-Jó vagy rossz értelembe?
-Száz százalékig jó értelembe!
-Morgan a családom része, pont mint a többiek! Így törődök vele!
-Nicknél még úgy emlegetted őket mint a csapatod...most meg család...?
-Ha a munkába is így állnék hozzájuk akkor képtelen lennék koncentrálni!
-Azt hiszed kevesebbet tudnál nyújtani ha családként lennének melletted?
-Szerinted ez nem igaz?
-Nem tudom...!-bámulta a plafont.-Nekem...nincs családom...!
-Nincs? Szüleid, testvéreid, nagyszüleid?-kérdezte a kapitány.
-Apukámat, nagyszüleimet nem ismertem, testvéreim nincsenek...!
-És anyukád?
-Az anyám számomra halott és az is marad...!
-Akarsz róla beszélni?
-Nem akarom hogy sajnálkozz...!
-Nem fogok attól kedves lenni veled!-nevetett amivel egy apró mosoly kúszott Reinna arcára is.
-Az anyám mikor kicsi voltam elhagyott és így árvaházba kerültem! Valójában fogalmam sincs Nick honnan ismert engem de ő hozott ki onnan! Szállást, ételt adott és úgy gondoltam ezt csak úgy tudom meghálálni ha neki dolgozok! Így kezdtem a S.H.I.E.L.D-nél edzeni majd dolgozni!
-Sajnálom amiért ilyen életed volt...!
-Ne! Csak ezt ne kérlek! Nem akarom hogy ez miatt máshogy bánj velem!
-Ne aggódj Reinna Larsson semmi sem fog változni köztünk!
-Tehát nem kell félnem hogy belémszeretsz?-kuncogott.
-Oh, ezt határozottan megígérhetem hogy nem fog megtörténni! De ezt neked is meg kell ígérned!
-Nem kell aggódnod, egyáltalán nem vagy az esetem! Úgyhogy megígérem!
-Ezt örömmel hallom!
-Aludj kapitány...!
-Jó éjszakát te őrült Reinna!
-Jó éjszakát te zakkant kapitány!