Mission to not fall in love

27. Feleség?

-Jó, hogy újra itt vagy.-veregette meg a vállát Buckynak Steve.
-Sok szörnyűséget tettem?
-Ezen ne gondolkozz egy pillanatig se. Nem voltál önmagad.-Bucky maga elé nézett mikor észrevette a lányt aki a kihallgatáson volt jelen.
-Ő róla nem akarsz mesélni?-bökött a fejével az irányába.
-Sharonról?-lepődött meg.
-Sha-Sharon? Ki az?!
-Az a lány ott azzal a férfival ott hátul.-nézett az irányukba, így azonnal tudta Bucky kire is gondolt Steve.
-Nem! Nem ő rá gondoltam. Hanem rá.-nézett Reinna irányába. Steve szemeit azonnal birtokába kerítette Rei szépsége hisz képtelen volt egy pillanatra is elkalandozni tőle.
-Ő...csak egy lány a múltamból.
-Azért nézel rá így?
-Hogy nézek rá?
-Te szerelmes vagy belé.-mondta széles mosollyal. A mai napig túlságosan kiismeri Bucky őt.
-Ha szeretem akkor sem része az életemnek már.
-Hívd el randizni.
-Mi azon már rég túl vagyunk.
-Hogy?!
-Amíg a feleségem volt...vagyis az álfeleségem...pont olyanok voltunk mint a legtöbb szerelmes pár.
-Menj oda és hívd el.
-Bucky.
-Haver, mindig tiszteletben tartottam ha tetszett neked valaki de ha te nem hívod el én fogom.
-Buck!
-Nem? Akkor jó.-indult az irányába.
-Buck!-szólt utána de mint aki meg se hallotta sétált Reinna mögé.
-Elnézést.-szólt a lányhoz.
-Tessék?-fordult meg.-Oh...helló.-vette észre ki is áll mögötte.
-Csak...megszeretném köszönni amit értem tettél. Ha más lett volna ott lehet...nem így végződött volna a történetem.
-Igazán nincs mit. Sok segítséget kaptam Stevetől.
-Bucky!-ért végül oda a kapitány is.-Ideje mennünk, a csapat már előkészítette a szobád, nem ártana pihenned.-próbálta onnan elrángatni.
-Te is jössz velünk?-kérdezte Reinnat.
-Bucky!-szólt rá újra Steve.
-Én? Nem.-mosolygott.-Én...nem lakok velük.
-Akkor hogy fogom tudni meghálálni a segítséged?
-Na jó Buck, elég.-próbálta őt onnan elzavarni Steve.
-Hálával itt más tartozik és nem te.-nézett a kapitányra ahogy egy édes mosoly ült újra az arcára majd a papírokat a kezébe véve indult az ajtó felé.
-Te mit állsz még itt?-nézett a kapitányra.-Nem hallottad?
-Mit?
-Kikapcsolt az agyad, vagy mi?
-...kikapcsolt.-nézte újra őt.
-Te fülig szerelmes vagy belé.
-Hogy?-és újra.
-Menj már utána.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Nem akarok a terhére lenni.
-Ezt nem hiszem el. Reinna!-kiabált a lány után.-Steve hazakísér.
-Buck, mit csinálsz?-ideges lett. Miért is ne lett volna mikor annyira nehéz így is a közelébe lennie?
-Segítek.-súgta neki. Reinna egy percig csendben állt majd megszólalt.
-Akkor jössz?-nézett a férfira.
-Me-megyek.-nézett aztán Buckyra aki széles mosollyal könyvelte hogy sikeresen segített a barátjának.-Buck veled mi lesz?
-Megleszek. Menj csak.
-Szóltam Natashanak, bármelyik pillanatban ideérhet rendben?
-Menj már.-nevetett. Steve azonnal Reinna után futott aki elköszönve a pultnál lévő ügynököktől sétált ki a kapitánnyal az oldalán az ajtón.
-Az ő ötlete volt?-kérdezte Rei.
-Hogy?
-Hogy hazakísérj. Ő akarta?
-Csak...
-Tudom hogy ez mindkettőnk számára kellemetlen. Nem muszáj ezt csinálnunk.
-Mégis mire gondolsz?-Reinna továbbsétált.
-Erre. Hogy hazakísérj és...meghívj kávézni, vagy ebédelni.
-Miért ne tehetnénk ezt?-az útjuk meglehetősen hamar véget ért mikor Rei belépett a központ közelébe lévő szállóra.-Itt laksz...amíg vissza nem mész Dániába?
-Jobb mint az előző.-mosolyodott el.-Erre a pár napra igazán öt csillagos szálloda.-állt meg az ajtóban.
-Rei...
-Menj haza Steve. A feleséged is...biztos nem örülne annak hogy idegen nőket kísérgetsz haza.-nyitotta ki az ajtót.
-A feleségem...?-Steve megállította az ajtót mielőtt becsukódott volna.-Miről beszélsz?
-Steve.
-Te komolyan azt gondolod a két év alatt képes voltam kiszeretni belőled? Hogy ez elég volt arra hogy elfelejtselek?
-Szemmel láthatóan igen.
-Reinna.
-Sharon valóban a legmegfelelőbb választás volt számodra. Örülök hogy sikerült az életed egyenes kerékvágásba visszaállítanod.
-Te tényleg bolond vagy.
-Tessék?!
-Neked fel sem tűnt? Ez az apám gyűrűje.-mutatta a kezét.
-Tudom. Emlékszem.
-Az anyám gyűrűjére is emlékszel?-Rei nem válaszolt.-Tudom hogy te se léptél tovább rajtam. Hogy a mai napig azt várod hogy minden olyan legyen mint régen.
-Steve...
-És tudod honnan tudom?-Rei nem válaszolt.-A mai napig az ujjadon van a gyűrű amit neked adtam. Fel se tűnt igaz, hogy nap mint nap az a gyűrű hozzám kötött?-igaza volt Stevenek. Az évek alatt egy pillanatig se érződőtt számára hogy valami idegent viselne az ujján. Talán mert a szíve legmélyén...még mindig ehhez a férfihez kötődött?-Nincs feleségem Rei...vagyis papíron nincs. De amióta elmentél nem vettem le. Nem vettem le mert nem akartam hogy máshoz kötődjön az életem. Mert téged akartalak. Inkább halok meg majd egyedül ezzel a gyűrűvel az ujjamon mintsem máshoz tartozzak.-Rei képtelen volt megszólalni. Talán ez volt élete egyik legromantikusabb szerelmi vallomása amit az évek alatt hallott?-Szeretlek téged...még mindig. Minden egyes nap...csak rád vártam. Hogy őrültség? Minden bizonnyal. De szeretem ezt az őrültséget ami hozzád vezet. Szeretlek téged Reinna.