A zene dübörgött. A csapat pedig rég érezte magát ennyire jól. Végre kiszabadultak a nehéz és hosszú hétköznapokból. Rei szemei a kapitányt keresték aki Thorral beszélgetett ám amint meglátta a feleségét azonnal hátrahagyott mindent és minden figyelmét rászegezte.
-Azt hiszem egy életen keresztül tudnálak nézni annyira meseszép vagy.-húzta magához ahogy a lassú zenére kezdtek mozogni.
-Pedig ha tudnád mennyire kényelmetlen.-mosolyodott el ahogy egy pillanatra se terelődött el a tekintetük egymásról.-Köszönöm a mai napot.
-Mit köszönsz? Megérdemled.-nyomott egy puszit a homlokára.-És még nincs vége.
-Nincs?
-Megtudunk szökni a csapat elől?
-Hol találkozunk?-értette meg azonnal a feladatot.
-A szobánkba.
-Siess utánam.-csókolta meg a kapitányt. És valóban nem kellett neki sok idő. Kis időn belül követte Reinnat.
-Végre kettesben.-húzta magához Reinnat. De a kopogás megzavarta őket.
-Srácok! Odabent vagytok? Jön a torta.-hallották meg Clint hangját.
-Ne.-temette az arcát a mellkasába.-Miért?
-Úgy látom ma meg kell küzdenem azért hogy megkapjalak.-nyomott egy csókot a feje búbjára.-Menjünk, fújd el a gyertyákat.-mosolyodott el.
-Nem maradhatnánk?
-Akkor hogy teljesül a kívánságod?-nyitotta ki az ajtót.
-Akkor már tudom is mit kell kívánnom.-sétált el Steve előtt.
-Az nélkül is hogy kívánnád este magamévá teszlek, ilyenre ne pazarold a kívánságodat.-engedte őt el ahogy leértek a nappaliba és Rei a torta mögé sétált. Steve mosolyogva figyelte a feleségét aki kicsit zavarban volt hogy minden szem ráterelődik.
-Reinna, kívánj valamit majd fújd el.-mondta neki Morgan.
-Okosan kívánj.-jegyezte meg Thor.
-Pénzt nem kell, az van.-nevetett Tony mire mindenki hangosan nevetett.
-Valójában nem igazán tudom mit kívánhatnék. Találkoztam veletek és...úgy érzem a családommá váltatok.-nézett végig a csapaton.
-A férjedről ne feledkezz meg.-szólt rá Steve.
-Igaz.-nevetett.-Van egy...csodálatos férjem aki amióta az életembe csöppent...mindennap a boldogságomért küzdött.-ez pedig igaz volt.-Nehezen tudnám neki meghálálni mindazt amit tőle kaptam. Tehát mit is kívánhatnék...?-Rei egy mély levegőt vett. Majd behunyta a szemét és kívánt. Hogy mit? Hogy egyikük se bukja el a versenyt. Nem akarja hogy bármelyikük is győzzön vagy veszítsen. És hogy miért? Mert talán nem akarta hogy mindennek ami köztük van vége legyen. Be kellett látnia vesztésre áll a játékban.
-Éljen!-kiabálták.-Isten éltessen még egyszer!-hangzott. Sorba szeletelték papírtányérra a tortát mégis Rei a teraszon ült.
-Hol az én csodaszép feleségem?-lépett ki Steve a kezeiben egy-egy tányér tortával.-Nem is ettél.-tette le elé.
-Nem kívánom.-nézett maga elé.
-Minden rendben?-ült le mellé Steve.
-Csodálatos nap volt ez a mai.-emlékezett vissza.
-Miért érzem úgy hogy sírni készülsz?
-Ma légy velem kérlek...-nézett rá.
-Miért ne lennék veled? Ki nem hagynám! Alig várom hogy aludni menjenek hogy végre kettesbe lehessünk.-nevetett.-Ugye nem erre használtad fel a kívánságod?
-Nem.-nevetett.-Gondoltad volna hogy mikor megismertük egymást...egyszer ennyire ragaszkodni fogunk egymáshoz?
-Rei nekem mondanom kell valamit...
-Ne tedd.-tette a kezét a szájára.-Kérlek ne. Ha az amire gondolok ne tedd.
-De Rei...
-Tudod mibe fogadtunk...
-Miért ne írhatnánk azt felül?
-Kérlek ne csináld. Egyikünk se kerül ki akkor győztesen.-csak nézték egymást. Tudták mindketten ez a játék nehezebb mint gondolták.
-Srácok mi elmegyünk aludni. Morgant már lefektettük úgyhogy nyugodtan elmehettek majd ti is aludni.-mondta Pepper.
-Rendben.-válaszolta Rei.
-Akkor én elmegyek letusolok.-állt fel Steve. Tudta Rei hogy ezzel a kijelentésével felhúzta őt de nem akarta még őt elengedni. Steve hosszú ideig zuhanyzott mikor egy szál törülközőben kilépett az ajtón. Szembe találta magát Reiel akit már csak a fehérnemű takart.
-Akkor ma nincs plusz ajándék tőled?-kérdezte. Steve pedig bármennyire is akarta volna távol tartani magát képtelen volt rá. Nagy léptekkel termett Reinna előtt ahogy egyenesen az ajkai után kapott.
-Légy az enyém.-kérte Steve ahogy elváltak.
-Tiéd vagyok.-Steve egy egyszerű mozdulattal kapta fel őt ahogy azonnal az ágyhoz cipelte. Az útja azonnal a nyakára tévedt ahogy a kezeivel a mellét kezdte markolni.
-Hallani akarlak.
-Akkor hallani fogsz.-emelkedett meg annyira hogy Steve a melltartót lecsatolja róla. A melleit tovább markolta a nagy és erős kezeivel de már a nyelvét is párosította hozzá. Rei mellbimbója hamar megkeményedett és egyre jobban elöntötte a forróság.-Steve...-feszült ívbe a háta. Steve pedig talán most először nem volt türelmes. Gyorsan szabadította ki a maradék fehérneműjéből ahogy magáról egy kézzel dobta le a törülközőt ami eddig takarta.
-Rei...
-Akarlak...-Steve egy határozott mozdulattal egyesült vele ahogy a szobát egyre jobban kitöltötte Rei sóhajai és nyögése.
-Nem fáj?-kérdezte. Még ebben a szituációban is annyira figyelmes volt.
-Gyorsíts kérlek...-könyörgött Rei mire Steve elmosolyodott és teljesítette a kérését. Ez az este pedig egy felejthetetlen élmény volt számukra. Együtt értek a csúcsra amitől mindketten elmosolyodtak.
-Boldog Születésnapot Rei.
-Köszönöm ezt a csodás napot és az ajándékokat. Mindegyik nagyon tetszett.
-Mindegyik?
-Ez az utolsó tökéletes zárása volt a napnak.-Steve lehajolt utoljára hogy megcsókolja majd egymás mellett aludtak el, miközben fogalmuk sem volt mit hoz a holnap számukra.
YOU ARE READING
Mission to not fall in love
Romance,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
