Fury megbeszélést hívott össze a csapatoknak. A kapitány csapata és Reinna kísérő emberei is jelen voltak. Reinna azonban próbálta elkerülni a kapitány tekintetét annak ellenére hogy tudta ez nem éppen egy könnyű feladat lesz. A tudat hogy a férfi aki régen számára annyira fontos volt új életet kezdett egyrészről boldoggá tette mégis a szíve másik fele darabjaira tört.
-A küldetést...Carter ügynök szeretné vezetni.-jegyezte meg Fury mire Steve felkapta a fejét.
-Hogy?-vágott azonnal a szavába mire Rei tekintete a kapitányra terelődött aki kicsit sem volt nyugodt az adott kijelentéstől.
-Carter ügynök maga szeretné vezetni a tél katonája akciót.
-Pillanat. Miért nem vezethetem én?-kérdezett vissza.
-Emlékeim szerint múltkor súlyosan megsebesítette magát...kapitány.
-Az múltkor volt.
-A döntésem jelen pillanatban végleges. Amíg nem döntök máshogy, addig ez a felállás.
-Már ne haragudj Nick de emlékeim szerint nem ezért hívtál minket ide.-szólt közbe Reinna.
-Kérlek Reinna, amíg meglátjuk a küldetés kimenetelét türelemmel várjatok. Ha nem lesz eredmény én magam tájékoztatok mindenkit az új felállásról.-Rei egy sóhaj után törődött bele Fury döntésébe. De valamiért aggódott pontosan mi is történhetett Stevevel hogy ennyire ragaszkodik a küldetés vezetéséhez.
-Kapitány.-sétált mellé.
-Rei...
-Van kedved...ebédelni velem? Vagy kávézni?-kérdezte.
-Tegnap azt mondtad megváltoztak a dolgok.
-Azért egy ebéd vagy kávé belefér, nem?-mosolygott rá.-Gyere.-biccentett a fejével mire a kapitány felállt és elindult vele a kijárat irányába. A központ közelébe volt egy ügynökök által kedvelt étterem.-Rég jártam itt.-mentek a pulthoz.-Te mit kérsz?-nézett a kapitányra aki végig őt nézte.-Van...rajtam valami?
-Semmi.-rázta meg a fejét. Leadva a rendelést indultak egy asztalhoz. Egymással szembe leülve bámulták egymást, aztán Steve az asztalt kezdte nézni.
-Mi miatt lettél ilyen szótlan?
-Semmi.-rázta meg a fejét.
-Találkozni akartál velem most mégis némán fogunk ülni egymással szembe?
-Jó...életed volt...távol innen?-tette fel az első kérdést.
-Eleinte fura volt, de aztán nagyon megszerettem.
-Merre jártál?-nézett rá végre.
-Ha elmondom megígéred hogy miután elmegyek nem jössz utánam?
-Nem tudok semmit se megígérni.-ez pedig elég ok arra hogy ne mondja el. Mégis...
-Dánia. Dániába voltam.
-Dánia? Miért mentél olyan messzire?
-Remek csapat, hatalmas lehetőségekkel. Egy kisebb levegőváltozás.
-Miért nem mondtad el?
-Komolyan azt gondoltad miután átéltünk dolgokat képes lettem volna neked elmondani hova szöktem előled?
-Tehát miattam szöktél el.
-Tovább kellett lépnünk.
-Úgy mondod mintha te is érzelmeket tápláltál volna irántam miközben...
-...voltak érzéseim.-ismerte be. De mielőtt folytathatta volna kiérkezett az asztalukhoz az ebéd.-Köszönjük!-kezdett az ételhez mikor még Steve mindig mozdulatlanul ült.-Nem eszel?
-Tehát nem hazudott Fury...
-Nick elmondta?-lepődött meg.
-Mikor megtudtam hogy elmész az irodájába mentem hogy megtudjam hol is vagy. Akkor mondta hogy felejteni akarsz. Először azt hittem engem akarsz egy életre kitörölni az életedből de...akkor mondta hogy az érzéseid.
-Sajnálom hogy így váltunk el.
-Miért? Nem így tervezted? Előtte nap emlékeim szerint kidobtál a házból miszerint másba vagy szerelmes.
-Igaz, azt máshogy kellett volna.-mosolyodott el.-Azt az éjszakát veled kellett volna töltenem.-nézett ki az ablakon.
-Rei!-nem akarta elhinni amit hallott.
-Szerettelek, igen. A hazugságod nagyon rosszul esett de...tudod hogy álltam a kapcsolatokhoz.
-Nem tudtuk volna megoldani? Nem tudtunk volna együtt maradni?
-Akkor nem élnél ezt az életed.-nézett újra rá.
-Milyen életet?
-Feleséged van.-nézett újra a gyűrűre, amire aztán Steve is nézett.-A szüleid gyűrűje...te mesélted hogy annak adod akivel egy életen keresztül akarsz lenni.
-Igaz...
-Mikor...házasodtatok össze?-mintha gombóc ült volna a torkába.
-Valamivel több mint két éve.
-Értem....-tehát nem sokáig várt rá.-Örülök neked. Így kicsit megnyugodtam hogy nem végleg törtem össze a szíved és így én is nyugodtan élhetem az életem.
-Rei...
-Beszéljünk a küldetésről. Miért nem engedi Fury hogy te vezesd?
-Múltkor mikor először találkoztunk vele alul maradtunk.
-Legyőzött téged?-lepődött meg.
-Rei...nem vezetheti Sharon az akciót. Akkor börtönbe fogja egy életen át záratni.
-Nem ez a cél?
-Az lenne ha nem egy barátomról lenne szó.
-Barát?
-Bucky az...Bucky a tél katonája.-válaszolta.
-Bucky...? A...gyerekkori barátod?!
-Igen.
-De...az hogy? Én nem értem.
-Én se tudom mi folyik itt. Biztos a HYDRA kísérletezett rajta. De ha börtönbe zárják soha se fogom tudni őt megmenteni.
-Beszéljünk akkor Nickkel.
-Nem bízom benne.
-De én bízok.
-Rei kérlek....vagy...nem is hiszel nekem?
-Tudod hogy mindig hittem neked...mikor nem bíztam benned?
-Csak...el kell érnem hogy ne Sharon vezesse a küldetést.
-Akkor...mesélj a tél katonájáról.-határozott tekintete volt.
YOU ARE READING
Mission to not fall in love
Romance,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
