Mission to not fall in love

43. ,,Ennyi lett volna..?"

Aznap este Steve nem ment a szobájukba. Betartotta amit ígért és teret adott Reinnanak. Nem mintha tudott volna tisztán gondolkozni a történések után. A szíve darabjaira hullott és biztos volt benne hogy ebben a kapitány is ugyanúgy osztozik. Mégis úgy gondolta jobb lesz ha reggel ezt lezárja és megbeszéli vele a kiköltözést. Mégis nem gondolta hogy a csapattal együtt fogja őt várni a konyhában. A szinten semmi nyoma nem volt az esti eseményeknek. A tekintetek ráirányultak.
-Jó reggelt...-szólalt meg.
-Jó reggelt.-köszöntek neki.
-Reinna! Steve bácsi felesége leszel?-futott hozzá lelkesen Morgan. Tudta Reinna hogy Morgan nem tud semmiről. Legfőképp nem arról hogy szétmentek. De a csapat biztos tudott róla. A szemeik mindent elárultak.
-Steve...bácsival épp erről kell beszélnem.-simogatta meg Rei Morgan édes kis pofiját.
-Lehetek majd a koszorúslány?-folytatta.
-Morgan gyere enni!-szólt rá Tony.
-Steve...tudnánk...?
-Persze.-állt fel azonnal.-
-A kertbe?-bökött az irányába.
-Menj csak, követlek.-remény hangja hallatszódott a hangjában. Rei a medence mellett állt meg majd szembe fordult vele.-Jól...aludtál? Sikerült kipihenned magad?
-Igen.-válaszolta de ez hazugság. Egy percet se aludt. Nem hitte hogy valaha is a szíve képes lesz ennyire összetörni mint amennyire most darabjaira esett szét.
-Kicsim, figyelj...lehet tényleg megrémisztettelek. A rengeteg virágszirom, a gyertyák...mondtam Wandanak hogy az lehet sok lesz de ő erőlködött hogy imádni fogod.
-Az....csodás volt...-mondta lehajtott fejjel.
-Akkor...? Tényleg ennyire megrémisztett hogy végre boldog lehetsz? Hogy mi boldogok lehetünk?
-Az a szó, hogy ,,mi" nincs többé Steve...-nézett végre rá ahogy összeszedte magát.-Komolyan mondtam amit este mondtam. Én...nem akarom ezt tovább.
-Rei!
-És azt se tartom szenzációs ötletnek hogy mi egy helyen lakjunk. Így továbbra is azt mondom hogy elköltözök.
-Állj meg! Nem mondhatsz csak ennyit és azt gondolod ezzel lezártuk.
-Miért? Mit akarsz hallani?
-A miérteket Rei! Miért? Hisz amióta együtt voltunk csupa boldogság volt minden egyes napunk. Vagy tévednék?!-igaza volt. Élete legszebb napjai voltak.-Még tegnap reggel is...együtt nevettünk ahogy a terveinkről, álmainkról beszéltünk. Ez mind...hirtelen ennyi volt? Ennyi lenne?
-Ennyi.
-Rei!
-Nem akarok magyarázkodni, érted? Nem akarom ezt tovább és kész.
-Valahogy nehezen hiszek most neked.
-Mi kell hogy elhidd? Feküdjek le egy másik férfival a szemed előtt hogy lásd nem érdekelsz? Megteszem.-hagyta volna ott de a kapitány elkapta a kezét.
-Ne játsz velem Rei! Ha ez valami hülye fogadás vagy poénkodás amit a lányokkal beszéltél meg hagyd abba mert nem vesz jó irányt.
-Látva az arcuk ahogy arra vártak hogy a koszorúslányaim lehessenek tényleg azt gondolod csak játszom veled?
-Reinna!
-Mennem kell dolgozni.-fejtette le a kezét magáról. A csapat mielőtt bármit mondhatott volna már eltűnt a szemük elől.
-M-mit mondott?-kérdezte Stevetől Wanda.
-Lehetek a koszorúslány?-kérdezte Morgan lelkesen.
-Mennem kell.-nyomott egy puszit Morgan feje búbjára.-Egyél rendben?
-Steve bácsi!-szólt még Morgan utána. Steve újra ránézett.
-Most már boldog leszel?-Morgan ugyan honnan is tudhatná mi zajlik le a kapitányba. De sokat beszélt a lánynak arról hogy egyszer szeretne egy olyan boldog családot mint amilyen neki van. Szeretne olyan csodás gyermekeket mint Morgan. De ez mind most eltűnni látszik.-Boldogan éltek míg meg nem haltok?
-Morgan!-szólt rá Pepper.
-Talán egyszer, gyönyörűm.-egy álmosollyal hagyta el az épületet. Nem volt kérdés kihez fordul, hogy megtudja a kedvese miért fordult el tőle egyik napról a másikra.
-Kapitány, nem mehet be.-mondta Fury asszisztense.
-Nem érdekel.-nyitott be rögtön az ajtón.
-De kapitány!-futott utána az asszisztens.
-Hagyja csak.-nyugtatta meg őt Fury.-Had jöjjön.-a kapitány így azonnal az asztalához sétált.-Miben segíthetek kapitány?
-Mit mondott Reinnanak?!
-Mivel kapcsolatban?-nézett rá.
-Ne játsza a hülyét. Tegnap magával volt találkozója majd azután hirtelen úgy dönt Rei hogy szakít velem.
-Nem tudom milyen volt a kapcsolatuk, de higyje el hogy semmi közöm Reinna döntéséhez.
-Nem hiszek magának.-csapott az asztalra.-Mit mondott neki?-kiabálta.
-Ugyan már kapitány. Komolyan azt gondolja szétszedném magukat?
-Nem tudom, erre maga válaszoljon.
-Nem kell válaszolnia.-sétált be az ajtón Reinna. Steve követte őt a szemeivel ahogy mellette állt meg Rei.-Nem tartozik senki se magyarázattal. Hisz szerintem én világosan elmondtam az álláspontom.
-Ami kicsit sem logikus azok után amiket megéltünk.-fordult felé idegesen.
-Amiket megéltünk? Ugyan már Steve! Lefeküdtünk egyszer kétszer. Ennyi volt.-gyűlölte amiket a kapitányhoz vágott. Az hogy előadta, hogy számára ez az egész semmit nem jelentett miközben mindez maga volt számára az élet amiről álmodott.
-Ezt te se gondolhatod komolyan!
-De...nagyon is így gondolom.
-Ha lehet kérni ne itt beszéljetek a szexuális dolgaitokról.-köszörülte meg a torkát Fury.
-Végeztünk.-mondta Rei.
-Én még nem végeztem veled!
-Steve, értsd meg! Ennyi volt! Lent a földszinten ott van Sharon, vagy Evelyn, vagy Samatha és a franc tudja mennyi csinos lány. Szedd össze őket.
-Francba azokkal lányokkal! Téged akarlak!
-Sajnos csak te gondolkozol így.-helyezte a papírokat Fury asztalára.-Később visszajövök.-hagyta ott őket Rei.
-Miben segíthetek még kapitány?-kérdezte egy mosollyal Fury.
-Akkor is kiderítem mi történt.-hagyta el az irodát.