,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni.
Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk.
De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok.
És akkor tudtam...elbuktam."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jött az üzenet Reinna telefonjára. A gyomra görcsbe rándult. A választás ami elé állították a szívét darabjaira törte. Együtt maradjon vele de senki se tudja megmondani mikor látja őt újra vagy elengedi de mindennap láthatja őt. Mindkét esetben sérül...sérülnek. Az pedig hogy tisztán tudja hogy Steve hogy várja őt haza és milyen tervekkel csak megnehezítette neki azt hogy beszéljen vele. Órákig menekült még attól hogy visszamenjen de... -Reinna...inkább öld meg most magad.-motyogta a bázis előtt.-Mond azt hogy alszol...kérlek.-reménykedett hogy reggeli beszélgetésük csak egy poénkodás volt. Remegő ujjakkal nyomott a lift gombjára ami lassan megérkezett érte. A sarokba mély levegőt vett ahogy a legjobbakat remélte. De amikor kinyílt az ajtó rá kellett jönnie...most mindketten legbelül egy picit meghalnak. Rózsaszírmok végig az egész területen. Gyertyák a földön, utat képezve. Édes illat lengi be az egész teret. A könnycseppeket képtelen volt visszafolytani. Lassan sétált a kijelölt úton mikor meglátta Stevet öltönybe maga előtt. -Azt hittem nem is akarsz hazajönni.-mondta széles mosollyal ahogy a szemei boldogságot sugároztak attól hogy láthatja őt.-Gyere kicsim.-nyújtotta ki felé a kezét amibe Rei kisebb hezitálás után nyúlt.-Ne izgulj, rendben? Hisz tudod hogy semmi rossz nem fog most történni.-nyomott egy puszit a homlokára amitől Rei gyomra összerándult. Steve megállt, ahogy Reinnat figyelte.-Készültem beszéddel de nem tudom a nagy izgalomba képes leszek e visszaidézni.-mondta idegesen mégis izgatottan.-Tehát...-szedte össze magát.-...Reinna Larsson...te vagy az életemnek legnagyobb meglepetése és ajándéka. Én nem hittem abban hogy valaha is ennyire megtudok bárkit is szeretni erre itt vagy te.-mondta egy édes mosollyal.-Szeretlek, nagyon szeretlek. És szeretném veled valóra váltani az összes álmunk, az összes kívánságod teljesíteni. Kérlek légy a társam egy életen át ebben. Reinna...hozzám jössz feleségül?-Rei lefagyott.-Kicsim...? Ennyire meglepődtél?-nevetett ahogy egy pillanatra se engedte el a kezét.-Rei, leszel a feleségem? -Sa-sajnálom...de szakítani akarok.-nézett a szemeibe. Ahogy pedig ezt kimondta legszívesebben maga eresztett volna egy golyót a fejébe. Menekülni akart de Steve elkapta a kezét. -Hé, állj meg! Most...mégis miről beszélsz?-kezdett pánikolni. -Szakítani akarok.-nézte a földet. -Nézz rám!-emelte fel az arcát.-Mi-miért? Történt valami?!-Rei megrázta a fejét.-Ha nem történt semmi akkor miért...akarsz szakítani hirtelen? -Mert rájöttem hogy nem akarom ezt veled.-szedte össze magát amivel tudta még nagyobb pofont ad a kapitánynak.-Nem akarom ezt a jövőt. -Mi-miről beszélsz? Reggel még arról beszéltünk, hogy... -Azóta meggondoltam magam. Nem akarom ezt az egészet. -Jó,jó. Biztos megrémisztettelek. Akkor mi lenne ha...úgy tennénk mintha ez meg se történt volna? Majd...ha újra úgy érzed szeretnéd akkor újra megkérlek. -Egyáltalán nem akarok veled lenni Steve...én...be akarom ezt fejezni. -Rei, történnie kellett valaminek hisz nem lehet hogy egyik pillanatról a másikra kiszeretsz valakiből. Fury mondott valamit?! -Még a mai nap kiköltözök a bázisról.-hagyta volna ott a kapitányt aki mégis újra szorosan fogott a kezére. -Nem, azt nem. Rei miért nem beszélsz hozzám? -Beszéltem. -Mi történt kicsim?-fogta közre az arcát.-Kicsim, kérlek beszélj hozzám. Hisz...szeretjük egymást. -Az elmúlt. Megyek csomagolni.-hagyta volna ott a férfit de ő nem engedett. Szorosan fogta mintha érezte volna ha most elengedi tényleg vége lesz. -Ne csináld! Szünetre van szükséged? Túl sok voltam? Akkor...csak átmegyek a vendégszobába amíg képes vagy újra beszélni velem erről. Maradj. -Nem lesz ez jó egyikünknek sem. -Rei! -Én...felejteni akarok. -Én pedig nem akarom! Maradj...aludj a szobánkba és...majd megbeszéljük rendben? Pihenj, lehet holnapra máshogy látod a dolgokat. -Nem hiszem... -Kérlek Rei...ne menj el. Nem...nem tudom mit tettem de engedd hogy jóvátegyem. -Semmit se tettél... -Akkor...? -Fejezzük be rendben...?-tört ki végre a kapitány karjaiból. Ahogy pedig ott hagyta és senki se látta térdeire rogyva sírt. Élete legfájdalmasabb döntését hozta meg...de látnia kell őt. Mert a kapitány olyan számára mint a levegő. Nélküle...meghal.
