Mission to not fall in love

53. Vénember és a boldogság

-Hmm.-ébredt fel a mocorgásra Reinna.
-Aludj csak.-nyomott egy csókot Steve a feje búbjára.
-Te...mit csinálsz?-kérdezte álmosan ahogy alig bírta nyitva tartani a szemét.
-Lassan vissza kell mennem a szobámba.
-Nem.-ölelte át Reinna Steve derekát.-Nem hagyhatsz itt.-bújt a mellkasához.
-Rei...
-Nem akarom hogy itt hagyj.-szorított az ölelésen.
-Kicsim.
-Azt akarom hogy velem maradj.-dünnyögte a mellkasának.
-Nem bukhatunk le.-nyomott egy puszit a fejére.
-Nem akarom hogy elmenj. Annyi időt voltam nélküled.-kúszott fel Steve nyakhajlatáig ahova betemette az arcát.
-Aludj, kicsim. Itt maradok. Aludj.-szorított az ölelésen.
-Most biztos megvárod míg visszaalszok és akkor szöksz ki a szobából.
-Itt leszek mikor felébredsz.
-Megígéred?
-Meg. Majd megoldjuk hogy ne bukjunk le.
-Segítek kimászni az ablakon.
-Igazán támogató menyasszony vagy.-mosolyodott el Steve. Édes volt Rei. Szörnyen édes és ez annyira hiányzott neki.
-Mindent a leendő férjemért.-igazította be a fejét Steve nyakhajlatába.
-Így akarsz...ölelkezve aludni?-simogatta Rei fedetlen hátát.
-Érzem az illatod...így tudom hogy itt vagy.
-Rei...
-Hm?
-Emlékszel mikor arról beszélgettünk milyen életre vágyunk?
-Ühüm.-dünnyögte.
-Boldoggá foglak tenni Rei.
-Boldog vagyok.-álmos volt mégis folyamatosan figyelt Steve minden szavára.
-Szeretlek kicsim.
-Én is nagyon.-nyomta őt el gyorsan az álom.
Rei korán ébredt Stevevel együtt de így se voltak biztosak abban hogy észrevétlenül eltudja Steve hagyni Rei szobáját. De szerencsére az akadályokat remekül teljesítették így feltűnés mentesen sikerült egy kis idő eltéréssel egymást követniük le az emeletről. A nehezebb rész csak most jött. Eljátszani hogy nem szeretik egymást.
-Kinek mik a tervei?-kérdezte Tony.
-Én ezzel a hülye vénemberrel leszek összezárva egésznap terepmegfigyelésen.-mondta Rei a kapitány felé bökve.
-Az a hülye vénember mindent hall.-tette az asztalra Steve a kávét.
-Remek, a hallásod legalább jó hamár a látásod pocsék.
-Reinna!-szólt rá Steve.
-Még a nevemre is emlékszik, kész csoda.-állt fel.-Végeztél már? Minél előbb indulunk annál előbb érhet véget a kínzás hogy veled kell lennem.
-Veletek meg mi van?-kérdezte Tony.-Ennyire nem bírtok egy légtérben meglenni?
-Látod.-állt fel Steve ahogy Reinnat követte a liftbe. Amint az ajtó bezárult Steve és Rei egymásra nézett és egy hatalmas nevetésben törtek ki.-Jól vagy?-kérdezte Reinnatól.
-Ne haragudj.-simogatta meg Steve arcát.
-Melyik részért? A vénemberért?
-Igen.-nevetett.
-Meglepődtem mert a tervben erről nem volt szó de...
-Túlságosan beleéltem magam.-vakarta meg a tarkóját.
-Beleélted mi?-értek le a garázsba. Steve az autót kizárta, majd kinyitotta az ajtót Reinek.-Szállj be te bolond nő.
-Hé! Ne sértegesd a bolondokat!-indult az ajtó felé mikor Steve magához húzta.
-Te vagy az én gyönyörű Reinnám.-simított ki egy tincset az arcából.
-Menjünk mielőtt meglátnak minket.-nyomott egy puszit Steve arcára ahogy beszállt a kocsiba. Steve pedig követve őt, hagyta el a garázst.-Amúgy miféle terepmunkára mész?
-Megyünk.-javította ki.
-Én nem. Én tudod hogy felmondtam.
-Jól fogod érezni magad.-nyugtatta meg.
-Mi a fenére készülsz Rogers?
-Ha már itt nem lehetünk együtt, akkor keresek olyan helyet ahol együtt lehetünk.
-Te tervezel valamit csak nem akarod elmondani?
-Meglepetés.-mondta ahogy a városon hajtottak át.
-Meglepetés...tudod hogy nem szeretem a meglepetéseket.
-De ezt szeretni fogod.
-Téged szeretlek de a meglepetést nem.-Steve szeme Rei kezére tévedt amin a gyűrű volt. Elmosolyodott.-Mi a mosolygás tárgya?
-Semmi.
-Semmin nem lehet mosolyogni. Gyerünk ki vele.
-Semmi.-mondta továbbra is mosollyal az arcán.
-Ne hazudj nekem Rogers.
-Csak boldog vagyok.
-Boldog? Mert vénember vagy?
-Mert az a gyűrű az ujjadon van.
-Te bolond.-rázta meg a fejét mosollyal az arcán.-Én is boldog vagyok.