Mission to not fall in love

54. Halvány látomás

-Mi mára a programod?-kérdezte Steve a konyhában halkan Reitől. A csapat nagy része egyéb elfoglaltsággal töltötte az idejét így nem tűnt fel nekik hogy ők beszélgetnek.
-A programom?-nézett Stevere.
-Igen.
-El kell mennem a kórházba, a varratot kiszedik ma. Utána semmi. Munkanélküli vagyok tudod.-vont vállat ahogy a kávéjába kortyolt.
-Elkísérjelek?
-Nem kell.-rázta meg a fejét.-Neked amúgy is a küldetésre van megbeszélésed nem?
-Megvárnak.
-Nem kell aggódnod. Gyorsan kiszedik és már kész is leszek. Meg se fogom érezni.
-De melletted szeretnék lenni.
-Reinna.-jelent meg Bucky így gyorsan csendbe maradtak.
-Tessék?-fordult felé.
-Ma mész a kórházba?
-Igen.-válaszolta.
-Akkor elkísérlek.-mondta Bucky.
-Nem szükséges. Pihenj Buck.
-Ne ellenkezz. Mikorra mész?
-Valójában most kellene indulnom hogy el ne késsek.
-Akkor menjünk.-ment az ajtóig Bucky. Rei Stevere nézett egy mosollyal majd halkan odasúgta.
-Szeretlek. Majd beszélünk.-Steve csak követte a szemével a kedvesét aki a liftbe eltűnt Buckyval együtt.
-Kár lenne tagadnod. De te még mindig őrülten szereted.-jelent meg Natasha, ahogy leült mellé.
-Hogy?-kapta fel a fejét.
-Látom ahogy ránézel. Ellökhetitek egymást magatoktól de felesleges azt mondanotok hogy nincsenek már érzéseitek. Láthatóan egyikőtök se esett még túl a másikon.-és nem is fog...gondolta Steve. Hisz Rei menyasszonyaként a világ legboldogabb emberévé teszi.
-Ő a múltam.-hazugság.
-Wanda látomása is a múlt lenne csak?
-Mire célzol?
-Emilyre.
-Tévedés volt az a látomása.-reméli nem.
-Lehet...múltkor mikor Rei megsérült azt mondta a látomása Emilyről kopni látszik.
-Kopni?-nézett Natashara.
-Mintha...hogy is mondta?
-Hol van Wanda?!-állt fel idegesen.
-A szobájában.-lepődött meg Steve arcát látva, aki egy pillanat alatt rohant az emeletre. Kopogott de a válaszra nem várva nyitott be az ajtón.
-Wanda.
-Mi a baj?-ijedt meg a kapitány tekintetétől.
-Mi az hogy kopik Emilyről a látomásod?
-Hogy?
-Miért kopik a látomásod?
-N-nem tudom. Általában akkor szokott ha...
-Ha?
-Változik a körülmény.
-Mire célzol?
-Én...-kereste a szavakat.
-Wanda!
-Ez csak megérzés érted?-kezdett ő is ideges lenni.
-Wanda!
-Szerintem Rei várandós volt. Vagyis...mikor te és Sharon a szobában beszélgettetek...és én a szobában beszéltem Reiel olyan volt mintha nem kettesben lennénk. Más energiáját is éreztem. De ez most...megszűnt.-Steve ledermedt.
-Mi az...hogy...szerinted várandós volt?
-Szerintem Rei...Emilyvel volt terhes. De...amióta visszajött a kórházból nem érzem ezt nála...Emilyt...nem érzem.-Steve megszédült.-Steve...
-Rei...Reinek beszéltél erről?-ült le az ágy szélére.
-N-nem...
-Ne mondj...neki semmit.-forgott a szoba vele.
-Szerinted ma nem tudja meg?-kérdezte Wanda.-Hisz ma...az orvosi papírjain rajta lesz ha elvesztette a magzatot.
-A francba!-állt fel ahogy a szédülést és az érzelmi hullámvasútat amire felültették háttérbe szorítva ment az autójához ahogy egyenest a kórházba vette az irányt. A recepción idegesen kérdezte merre találja meg őt és ahogy megkapta a tájékoztatást minden hezitáció nélkül ment az emeletre. Rei épp Buckyval ült a váróban mikor megpillantották Stevet. Meglepődtek.
-Te mit...keresel itt?-állt fel Rei mire Steve megölelve őt magához húzta.-S-Steve...-próbálta magától ellökni őt hisz a titok így hamar napvilágot lát.
-Beszélnünk kell...
-N-nem lehetne később?-próbálta felhúzni az álcát ahogy ellökte magától.
-Kicsim beszéljünk...-innen tudta Rei valami komoly dologról van szó. Steve lehullasztotta az álcát róluk.
-Mi a baj...?-ijedt meg Rei is.-Steve...
-Beszéljünk mielőtt bemész oda.
-Történt valami Steve?-kérdezte Bucky.
-Reinnaval kell beszélnem.-fogta meg gyengéden Rei kezét és akkor már Bucky is kiszúrta a gyűrűt. Legbelül pedig örült, hogy a kettőjük sorsa megoldódott.
-Megijesztesz.
-Azt akarom hogy tőlem tudd...
-Steve....
-Kérlek kicsim...beszéljünk.