Mission to not fall in love

40. Egy boldog reggel

-Hova mész ilyen kora reggel?-kérdezte Steve Reitől aki mocorogni kezdett mellette.
-Fury írt, hogy találkozni akar velem.
-Bír még várni, gyere mellém vissza.-akarta maga mellé visszafektetni.
-Csábító a gondolat, de tényleg mennem kell.-hajolt Steve ajkaihoz ahogy egy csókot nyomott rá.-Sietek vissza hozzád, rendben?
-Remélem is. Meglepetésem van számodra.-húzta mégis vissza egy ölelésre.
-Miféle meglepetés?-kérdezte egy széles mosollyal ahogy Steve nyakába temette az arcát. Ez az illat pedig a végzete volt, annyira imádta.
-Valóra váltom az álmod.-mondta Steve és tudta ebből Reinnanak biztos le esik mi is fog történni.
-Komolyan mondod?-emelte fel a fejét.
-Magam mellé láncollak. Biztosra megyek hogy velem légy.-ölelte őt még mindig.
-Akkor tényleg sietnem kell.-nyomott egy csókot a mellkasára.-De most már mennem kell.-próbált kiszakadni Steve karjaiból.-Steve...-mondta a nevét mosolyogva.
-Csak egy kicsit még.
-Steve...
-Annyira szeretlek.-nyomott ezernyi puszit az arcára amitől gyermekies nevetés tört ki Reinnaból.
-Steve elég! Steve!-nevetett.-Steve ne csináld!
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek!-végre találkozott a tekintetük.
-Én is szeretlek te bolond.-simogatta meg az arcát.-Nagyon szeretlek.
-Az enyém leszel?-kérdezte Steve.
-Örökre.-nyomott egy csókot az ajkaira.-Mindig együtt leszünk.-Steve az ujjaival kezdett játszani.
-Ma este...ezen az ujjadon már lesz valami.
-Tudod hogy szörnyen tudsz meglepetést okozni?-nevetett Rei.
-Úgyis tudtad hogy megteszem nem?-simogatta meg az arcát.
-Reméltem.
-Akkor miért várjunk? Akkor...légy minél előbb az enyém és viseld a nevem.
-Mennem kell.-tört ki a karjaiból, ahogy a szekrényhez sétált felöltözni.
-Rei!
-Remélem jó a mérete a gyűrűnek.-fordult hátra ahogy magára vett egy tank toppot, és egy fekete dzsekit.
-Észre se vetted mikor lemértem az ujjméreted.-figyelte Reinnat. Gyönyörű volt. A legszebb nő a világon.
-Tegnap akkor hazudtál nekem?-támaszkodott meg az ágy végében ahogy a kapitányt nézte akinek az alsó testét takarta csak takaró.
-Miért?
-Azt mondtad napokon belül ha megkérsz ne lepődjek meg. Még napokat se tudsz várni?
-Képtelen vagyok várni.-vallotta be.-Ha visszabújsz megtudom mutatni mennyire szeretlek.
-Ne játsz velem Rogers. Mondtam hogy mennem kell.-dobta az ágy végében lévő párnát a fejéhez.
-Gyere ide.
-Később találkozunk Rogers.-kacsintott rá.
-Reinna, gyere ide.-kelt fel hirtelen az ágyból ahogy egy pillanat alatt kapta el őt a derekánál és visszacipelte az ágyba.
-Steve nekem tényleg mennem kell!-nevetett ahogy Steve felette helyezkedett el.
-Egy fél órát adj.-csókolta újra meg.-Csak egy fél órát.-egy újabb csók az ajkaira.
-Francba, siessünk.-karolta át a kapitány nyakát ahogy képtelen volt neki ellenállni.
_________________________________________

-Francba Steve! Engem Fury megöl!-kelt fel Reinna Steve mellől, ahogy azonnal a ruhákat vette újra magára.
-Elkísérlek.
-Azt mondtad fél óra, erre eltelt másfél óra!-húzta fel a cipőjét.
-Nem tehetünk arról hogy ha együtt vagyunk eltűnik az időérzékünk.-nevetett ahogy felült és a nyakhajlatába nyomott egy csókot.
-Steve ne csináld! Még a végén kirúg és munkanélküli leszek.-állt fel.
-A feleségemként nem kell majd aggódnod.
-Nem fogok otthon ülni miközben te majd küldetésekre jársz. Ha pedig gyerekeink lesznek...
-Veled leszek. Ott feladok mindent.-mondta Steve.-Ott minden figyelmem a gyermekeink nevelésére és rád fogom fordítani.
-Nem akarom hogy feladd.-simogatta meg az arcát.-Nem akarom hogy miattam feladd az eddigi életed. Te se várnád el ezt tőlem.
-Szükséged lesz rám, ahogy a gyermekeinknek is. Ez ott már nem lesz kérdés.
-Most már tényleg mennem kell.-nyomott egy puszit a homlokára, ahogy gyengéden simogatta meg az arcát.
-Nem akarod hogy veled menjek? Két perc és elkészülök és mehetünk.
-A férfiasságod még nem regenerálódott és még az kellene hogy Sharon így lásson.-viccelődött.
-De addig is együtt lehetnénk.
-Vagy pihenj és készülj a meglepetésemre. Hisz nem tudhatod...lehet meggondolom magam és nemet mondok.-kacsintott rá.
-Rei!
-Legyen csodás napod kapitány.-ment az ajtó felé.
-Rei!-Rei megállt.-Ugye igent fogsz mondani?
-Ez legyen az én meglepetésem rendben?-nézett vissza rá.-De nem kell izgulnod, rendben? Szeretlek Steve.-egy mosoly után lépett ki a szobából.
-A feleségem lesz...-mondta egy széles mosollyal ahogy visszadőlt az ágyba és nem tudott másra gondolni csak arra...végre megkapják mindketten az örök boldogságot.