Mission to not fall in love

17. Az igazság pillanata

Rei korán ébredt. Steve pedig még békésen aludt mellette. Felhúzva egy futónadrágot, egy tank toppot, sportcipőt indult neki a városnak. Az útja pedig menet közben a munkahelyére vitte. Széles mosollyal az arcán várakozott Furyra az irodában.
-Reinna.-nyitott be Fury egy mosollyal az arcán.
-Szia Nick.-ölelte át a férfit.
-Hát te mit keresel itt?-ültek le.
-Eljöttem futni és gondoltam benézek.
-Azt hittem munkába akarsz állni.
-Ne játsz velem. Tudom hogy nem lehet még.-fogott a kezébe egy tollat amit nyomkodni kezdett.
-Hogy nem lehet? Rei. Már két hete várlak vissza.
-Mi?
-Elkaptuk két hete azt a férfit. Nem mondom hogy teljesen biztonságban vagy hisz fogalmam sincs kikkel lépett kapcsolatba, esetleg beszélt e rólad bárkinek de újra dolgozhatsz Rei.
-De miért nem szóltál már?
-A kapitány nem mondta? Vele beszéltem meg.-értetlenkedett Fury.
-Stevenek...szóltál?
-Két hete beszéltünk egy küldetésről és akkor mondtam neki. Ő mondta hogy majd beszél veled. Nem mondta?
-Nem...-nézett maga elé.
-Biztos...elfelejtette.-nyugtatta Reinnat.
-Biztos.
-Mesélte hogy javult a viszonyotok.
-Javult...igen.-próbálta visszafogni a könnyeit.
-Minden rendben?
-Holnap...akkor újra kezdek.-állt fel.-Nekem most mennem kell.
-Reinna.
-Holnap rendben?-hagyta el az irodát. Ideges volt. Nem értette miért nem szólt neki Steve. Miért hazudott eddig? Fogalma sem volt mi lesz most ha szembe találja magát a kapitánnyal. Az érzelmei erősen átvették rajta most a hatalmat.
-Rei, hova lettél?-látta meg először őt a kapitány aki mosollyal az arcán fogadta őt. Egy csókot akart nyomni az arcára de Rei elfordította előle.-Rei...mi a baj?-lepődött meg Steve.
-Hol a csapat?
-Rei.
-Srácok! Srácok gyertek le kérlek!-kiabálta.
-Rei megijesztesz mi a baj?-aggódott Steve.
-Mi történt?-jöttek le sorban.
-Mi ez a kiabálás?-kérdezte Pepper.
-Kérlek üljetek le, beszélnem kell veletek.
-Minden rendben?-kérdezte Tony ahogy leült. A többiek ugyanígy tettek.-Te mondod el nekik vagy én mondjam?-nézett Stevere aki nem tudta felfogni mi is történik.
-Rei mit csinálsz?
-Akkor mondom én.
-Rei.
-Steve és én...nem vagyunk házasok. Soha nem is voltunk azok.
-Mi?-nézett össze azonnal a csapat.
-Egy küldetés során veszélybe került az életem és ez az opció volt az egyetlen ami megtudott engem védeni.
-Álljunk meg, mi van?-szólt közbe Tony.-Ti ketten...ez mind álca volt?
-Igen.
-De hisz...ti...csókolóztatok és ölelkeztetek és...egy szobába aludtatok.-mondta Wanda.
-Hazugság volt mind.
-Steve mi a fene ez?-kérdezte idegesen Tony.
-Majd később elmagyarázom, Rei beszéljünk.-de Rei mint aki meg se hallotta.
-Sajnálom hogy hazudtunk. De ennek itt vége.-fordult a lift felé.
-Állj, hova mész most?!-kapta el a kezét Steve.
-Engedj el.
-Rei mi a franc bajod van?
-Meddig akartad titkolni? Hm? Meddig nézted volna végig hogy szenvedek, hogy tehetetlenül ülök itt?
-Rei...
-Mikor akartad elmondani hogy beszéltél Furyval?
-Rei megtudom magyarázni.
-Azt hittem annyira fontos vagyok neked hogy nem hazudunk egymásnak.
-Fontos is vagy.
-Ne hazudj...-indult volna tovább de Steve visszatartotta.
-Rei kicsim...
-Végeztünk Steve.
-Rei nem mehetsz el.
-Dehogynem. Nézd végig nyugodtan ahogy azon az ajtón kisétálok.
-Azért nem mondtam el mert szeretlek!-kiabálta utána.-Szeretlek érted?
-Ezt ne csináld. Megígérted!
-Igen, meg! Mert nem hittem hogy így fogok érezni de így lett. Szeretlek és én nem akartalak elveszíteni.
-Pont most veszítettél el.
-Így is elveszítettelek volna nem? A hülye fogadásod. Mindvégig tudtad hogy veszíteni fogok.
-Nem! Tudod miért? Mert én hittem azt hogy vesztésre állok.
-Mi?-lepődött meg.
-De szerencsére időbe felnyitották a szemem.
-Rei kérlek ne menj el. Meg fogjuk tudni oldani ezt, csak maradj velem.
-Megmondtam akkor is. Ha kimondod ezt a szót...köztünk vége. De úgy látszik ki se kellett mondanod...bőven elég volt ez a hazugság is.
-Rei én nem engedhetlek el.-szorított a kezére .
-Nem kell...mert én foglak.-fejtette le a kezéről a kezét. Majd kisétált az ajtón.
-A FRANCBA!-üvöltötte.
-Steve ez mégis mi volt?-kérdezte Clint.
-Kérlek csak ne most...-ment az emeletre. Idegesen csapta be maga után az ajtót. A komódon lévő tárgyakat a földre söpörte, az asztalt felborította.-Nem lehet hogy ennek így legyen vége...