Mission to not fall in love

18. Próbálkozás?

-Hé kapitány! Ez itt nem így működik!-szólt rá Fury ahogy Steve rátörte az ajtót.
-Mondja meg Reinna címét.-állt meg előtte.
-Sajnálom kapitány de az ügynökeim címe titkosított. Nem adhatom ki senkinek.
-Beszélnem kell vele. Kérem a címet.-határozott volt, de tudta mi a cél.
-Sajnálom kapitány.
-Ne szórakozzon velem.-kapta el a felsőjénél.-Beszélnem kell vele! Mi a cím?
-Miért fontos magának? Emlékeim szerint kezdetben egy kanál vízben meg tudták volna ölni egymást.
-Nem tartozom magának magyarázattal.
-Mert azt hiszi neki igen?
-Mi?
-Tudom hogy hazudott neki bár az okot nem értem.-fejtette le a felsőjéről az erős kezeket.-De szerintem jobban járna ha most nem zavarná őt.
-Nem érdekel a véleménye. Vele akarok beszélni.-Fury még egy ideig ellenállt de Steve nem adta fel aminek meg is lett az eredménye. Az ajtaja előtt áll idegesen de bekopogott. Ahogy kinyílt az ajtó szembetalálta vele magát és a szíve máris hevesebben vert.
-Oh csak ezt ne.-csukta volna be az ajtót de Steve azt elkapta.
-Kérlek Rei beszéljünk.
-Engedd el!-szólt rá.
-Rei csak egy esélyt adj hogy megmagyarázzam.
-Nem kell a hazugság.
-Nem akartam elmondani mert nem akartam hogy eltűnj az életemből! Megrémiszt hogy szeretlek? Hidd el engem is, mert nem is álmodtam arról hogy valaki ilyen hatással lesz rám mint te! De minden...minden apró cselekedeted csak jobban és jobban elérte hogy belédszeressek.
-Kértelek hogy ne szeress belém.
-Miért baj ha belédszerettem? Miért baj ha érzelmeim támadtak irántad?
-Mondtam hogy nem ismersz. Életed legnagyobb hibája az ha belémszeretsz.
-Nem hibaként tekintek rá. Egyáltalán nem. Vagy számodra ennyire jelentéktelen volt mindez ami köztünk volt?
-Éld újra a megszokott életed...kapitány.-csukta volna újra be az ajtót de Steve nem engedte. Rei sóhajtott.-Kérlek Steve...!
-Nem...nem tudom megtenni. Nem tudlak elenegdni. Nem tudom újra azt az életet élni mert mindvégig hiányozna valami...
-Steve...
-Ne harcoljunk egymás ellen...vagy csak én éreztem kettőnk közül így?-Rei kezei egyre gyengülve tartották az ajtót.
-Mi nem működnénk.-mondta.
-Ne, ne, ne!-kapta hirtelen az arcát a kezei közé.-Kérlek csak ezt ne csináld. Reinna kérlek ne tűnj el az életemből.-csak nézték egymást. Mindketten nehéz helyzetben voltak.
-Steve?-zavarta meg őket egy hang mire Reinna hátrább lépett elérve hogy Steve kezei elengedjék az arcát.
-Sharon...-ismerte meg a hang forrását Steve.
-Te mit keresel itt? Honnan tudtad meg a címem? Csak nem meg akartál lepni?-ült széles mosoly az arcára.
-Sharon én...-de amíg Sharonra figyelt Steve Reinna könnyedén csukta be az ajtót.-Rei!-próbálta kinyitni az ajtót.-Rei nyisd ki!
-Minden rendben?-nézett értetlenkedve Sharon.
-Nem...semmi sincs rendben.-mondta ahogy az ajtót bámulta.
-Hamár kiderítetted a címem, bejössz?-állt meg az ajtaja előtt ami kettővel volt arrébb mint Reinna lakása.
-Sajnálom Sharon de Reinnaval kellene beszélnem.
-Azt hittem végeztetek...hamár becsukta az ajtót.
-Csak ő végzett...-indult a lépcső irányába.
-Steve most akkor nem jössz be?
-Nem. Jó éjszakát Sharon.-hagyta el az emeletet. Rei pedig az ajtó mögött ült összetörve. De arra ő se számított ami ezután következett. A nappalija ablakát valaki betörte.
-Mi a...?-állt fel. Majd meglátta a személyt az ablaknál felkapaszkodni.-Te normális vagy?-rohant oda. Minden ellenére pedig besegítette a házba.
-Nem tudnál a földszintre költözni?-fújta ki a levegőt.-Komolyan a harmadikra kell felmásznom miattad?
-Nem tudom feltűnt e de betörted az ablakom!-üvöltötte le a fejét.
-Kifizetem.
-Mi? Nem! Nem kell a pénzed. Csak hagyj békén.
-Ha tényleg ezt akarod...miért sírsz?-simogatta meg az arcát.-Kérlek Rei...
-Csak egy küldetés voltunk egymás számára.-húzta el az arcát.
-Küldetés?-húzta fel a szemöldökét.
-Ezt kaptad feladatodnak. Álcázzuk azt amik nem vagyunk.
-Te most direkt nem akarsz egy esélyt se adni nekünk?
-Esélyt? Soha nem volt olyan hogy ,,mi" Steve. Még ha barátok is lehettünk volna a hazugságoddal mindent elrontottál. Nagyon jól tudtad mennyire hiányzott a munka számomra és képes voltál titkolni hogy újra visszatérhetek az életemhez? Önző vagy. Semmi más.
-Barátok nem fekszenek le egymással.
-Előfordul.-vont vállat.
-Egyszer. Nem mindennap.
-Steve eleget hallottam menj el.-ment az ajtóhoz hogy kinyissa neki.
-Azt hiszed feladom? Annyira már megismerhettél volna Rei...hogy én nem szoktam feladni.
-Egyszer mindent el kell kezdeni.
-De nem téged foglak feladni. Küzdeni fogok érted mindennap. Itt leszek az ajtódba és addig fogok dörömbölni az ajtódon míg meg nem hallgatsz.
-Kihívom a rendőröket.
-Komolyan? Hamarabb kérnek autogrammot mintsem végzést ellenem. Még lehet hogy betörni is segítenek hozzád.
-Jó éjszakát...Steve.
-Vissza foglak kapni Rei...erre az életem merném esküdni.