Mission to not fall in love

52. Titok

-Ilyen sokáig bent voltál?-kérdezte Bucky.
-Papírmunka.-mondta.
-Steve a múltkori...
-Hagyjuk, rendben?-zárta rövidre.
-De...
-Kérlek...csak hagyjuk.-fordult vissza a papírjaihoz. A lift hangjára fordultak mindketten annak irányába.
-Oh...azt...hittem már mindenki alszik.-lépett be Reinna.
-Szia.-köszönt Bucky neki.
-Minden oké?-kérdezte Reinna ahogy feléjük sétált.
-Persze.-hazudta.
-Nem úgy tűnik. Mit mondott neked ez a vénember?-bökött a fejével Steve irányába.
-Nekem beszélsz?-nézett fel a papírjai mögül.
-Nem, Buckyhoz.-szarkasztikus mosollyal válaszolt.
-Fogd vissza magad.-állt fel idegesen Steve.
-Nem parancsolsz nekem.
-Hé! Hé! Mi a fene van veletek? Értem én hogy most nem vagytok egy húron de nem kell egymást meggyilkolnotok.-állt közéjük Bucky.
-Inkább lefekszem.-ment az emeletre Reinna.
-Nem vacsorázol?-kiabált utána Bucky.
-Nem. Elment az étvágyam.
-Muszáj ezt csinálnotok?-kérdezte a kapitányt Bucky.
-Mit? Ő kezdte.
-Te pedig folytattad.
-Mit érdekel ez téged? Vagy ennyire fáj hogy a barátnődnek nem adok igazat?
-Nem a barátnőm!
-Persze...-hagyta ott Buckyt.

Reinna idegesen ült az ágyán ahogy a kezeit tördelte mikor az ajtaja nyitódott. -Végre!-rohant a karjaiba, ahogy pillanatok múlva már az ajkaik találkoztak.
-Ne haragudj, biztosra kellett mennem hogy mindenki alszik.-hajolt újra az ajkai után.-Alig bírtam ki hogy ne csókoljalak meg mikor hazaértél.
-Nem csak neked volt nehéz.-mondta egy széles mosollyal.
-Istenem...-ölelte magához.-...mióta vágytam az illatodra, az érintésedre.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-fogta közre az arcát.-Nagyon szeretlek.
-Azt hittem kiszúrja a gyűrűt.-mondta kisebb kuncogással.
-Egy pillanatig én is azt hittem.
-Nem hiszem el hogy a menyasszonyod lettem.
-Még én is alig tudom elhinni hogy újra az enyém vagy.
-Itt maradsz velem?-kérdezte.
-Hajnalig mindenképp, de mielőtt fel kel a nap...
-Ne siess még azért annyira.-nevetett Rei.-Hisz még van időnk.-simogatta meg a kapitány arcát.
-Mit szeretnél csinálni?-fogta meg Rei kezét. Az érzés pedig ahogy az ujján megérezte a gyűrűt ami újra összekötötte az életük hevesen megdobogtatta a szívét.
-Egy meleg fürdő most jól esne.
-Azt hittem közös programot akarsz.
-Te bolond! Jössz velem.-csókolta meg a kapitányt.
-Előkészítem a fürdőt.-Rei az ajtóba megállva figyelte a kapitányt aki a tusfürdőt, fürdősót öntött a meleg vízbe.-Ez szerintem így kellemes lesz.-érintette bele a kezét.
Reinna Steve mellkasának dőlve hunyta be a szemeit ahogy ellazultak az izmai. Steve gyengéd puszikat nyomott a nyakhajlatába, ahogy a kezei szorosan ölelték őt át elől.
-Rég éreztem magam ennyire nyugodtnak.
-Én is kicsim...
-Rég hívtál így...ez is annyira hiányzott.
-Rei...
-Hm?-Steve újra Rei kezeivel játszott.
-Soha többet ne hagyj el.-mondta ahogy Rei érezte hogy a nyakhajlatába hull Steve arcáról egy könnycsepp.
-Steve...-nézett hátra de Steve továbbra se mutatta az arcát.-Steve...-szabadult ki az ölelésből ahogy felé fordult.-Sajnálom.-törölte ki a könnycseppet a szeméből.-Sajnálom, szörnyen sajnálom.
-Nem tudok többé nélküled élni. Ez az egész amin keresztül mentünk...
-Pokol volt tudom...nekem is. Én...tudom hogy nehéz megbocsájtani amit tettem de...
-Nem, nem.-vágott azonnal közbe.-Miután elmondtál mindent...valójában lehet én se tudtam volna jobb döntést hozni. Valójában abban a szituációban egyáltalán nincs jó döntés.
-De ha az elején elmondom...
-Megijedtél, nincs semmi baj kicsim.-simogatta meg Rei arcát.-Jobban megijedtem mikor telefonon felhívtál és...csak annyit hallottam mentőt hívjanak...azt hittem...
-Kemény fából faragtak.
-Rei...
-Hm?
-Ha ma...nem így alakulnak a dolgok...azért egyszer elmondtad volna?
-Miután felmondtam...aznap a szobádnál...
-Oh ne!
-Én...elakartam...nagyon is elakartam. De aztán meghallottam Sharont és...
-Visszahátráltál...
-Tudhattam volna mikor Wanda azt mondta hogy egy úton járunk csak külön húzunk mire gondolt.-mosolyodott el.-Hisz...ha nekünk tényleg nem létezne a boldog jövőnk Emilyt se látta volna.
-A mi kis édes Emilynk.-csillogtak Steve szemei.
-Még van egy kis időnk napkeltéig...mit szólsz ha máshol folytatjuk?-bökött a fejével az ágy irányába.
-Nem akarlak siettetni...
-Nem tudom rémlik e kapitány hogy kétszer is lefeküdtünk annak ellenére hogy külön voltunk...szerinted pont most nem akarlak mikor végre a menyasszonyod lettem? Ünnepelnünk kell.-csókolta őt meg.-És láthatóan nem csak én akarlak.-célzott a víz alatt rejtőző férfiasságára.
-Ugye tudod hogy csendbe kell lenned?
-Az már a te feladatod.-kacsintott rá majd kiszállva a kádból szárította meg magát, majd Steve követte.
-Istenem annyira gyönyörű vagy.-táncoltak vadul az ajkaik ahogy Steve az ágyra fektette.
-Még szebb amióta a gyűrű az ujjamon van.-humorizált.
-Soha többé le nem kerül rólad.-kezdte csókolni a nyakát majd a melle irányába haladt. Rei teste libabőrös lett minden érintésre.
-Ah...-Steve felnézett rá, ahogy abbahagyta a csókok osztását.-Ugye te se gondoltad komolyan hogy csendbe tudok maradni?
-Úgy néz ki egy pillanatra se válhatok el az ajkaidtól.-emelkedett vissza fel ahogy az ajkaik újra találkoztak. Steve pedig pillanatok múlva már tövig feltolta magát Reinnaba. Rei a csókjukba nyögött ami Stevet felcsigázta. A mozdulatok határozottak voltak ahogy a tempót folyamatosan növelte. Erőszakos mégis érzéki volt amit Rei annyira imádott. Nem kellett sok idő hogy egymást követve érjenek a csúcsra.-Hm, egészen csendes voltál.-humorizált Steve.
-Ugye tudod hogy nem eshetek teherbe?
-Hogy?
-Amíg ki nem találjuk mi legyen...
-Furyt bízd rám.
-Nem akarom hogy te beszélj vele.-mondta Rei ahogy Steve gyengéden simogatta a haját.-Tudom hogy felhúznád magad aztán halálra vernéd. Maradjunk a tervnél rendben?-simogatta meg Rei is az arcát.
-Tudod...még ha titokban is kell veled lennem...nem érdekel mert tudom hogy az enyém vagy.
-És ez mindig így is lesz.
-Szeretlek Rei...
-Én is téged. De akkor se lehetek terhes.-nevetett.
-Semmit se tudok ígérni.-kapta el Steve újra az ajkait.