,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni.
Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk.
De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok.
És akkor tudtam...elbuktam."
-Anya!-ugrott az ágyra Emily. -Úristen, egy betolakodó!-kapta el Emilyt ahogy pillanat alatt már az ágyba húzva őt kezdte csiklandozni. Emily pedig gyermekies kacajjal harcolt Reinna kezei ellen.-Megeszlek.-kezdett játszani vele. -Nekem is hagyj egy darabot belőle, én sem reggeliztem még.-lépett be az ajtón Steve ahogy az ágy szélére ült.-Jó reggelt.-súgta Reinnanak. -Jó reggelt.-mosolygott Stevere. -Anya! Anya! Képzeld apuval elmentünk vásárolni és kaptam tőle egy játékbabát. Megmutatom!-mászott le az ágyról, majd kirohant a szobából. -Ne fuss!-kiabált utána Rei. -Szia.-hajolt le Rei ajkaiért Steve. -Szia.-hajolt vissza az ajkaiért Rei. -Jól aludtál? -Jól, amíg nem ugrottak a hasamra.-nevetett. -Ne haragudj, mondtam neki hogy hagyjunk még aludni de már látni akart. -Nem baj.-ült fel.-De tudod hogy megbeszéltük hogy nem veszünk meg neki mindig mindent minden alkalommal ha vásárolni megyünk. -Olyan cukin nézett rám.-mosolyodott el. -Az ujjai köré csavar. -Pont úgy mint te.-csókolta újra meg. -Caleb? -Alszik. -Az éjszaka sokat sírt? Mert annyira bealudtam hogy szerintem meg sem hallottam... -Kétszer voltunk fent. De miután tele lett a pocak és pelust cseréltünk nem volt baj. Másodjára pedig csak látni akart engem. -Aha, persze.-forgatta meg a szemeit. -Kicsim... -Hm?-vette fel a kardigánját. -Nick hívott. -Csak nem megint az unokáihoz akar jönni? Soha nem gondoltam volna hogy ennyire bejön majd neki a nagypapa élet.-nevetett. -Rei...el kell mennem. -Mi? Lemaradt valami a boltból? -Rei...el kell mennem.-mondta újra mikor már tudta Rei felfogta miről is van szó. -Eddig is jártál a S.H.I.E.L.D-hez edzeni mi a különbség most? Menj nyugodtan. -Rei...nyílt terepre megyek. -Hogy?-nézett értetlenkedve rá. -Nick...Nick szerint valami nagy buli lehet a déli részen. Szükségük van rám. -De...azt hittem megegyeztünk hogy te se vállalsz több ilyen küldetést. Hogy együtt neveljük a gyerekeket hisz ezt akartuk. -Tudom, kicsim. Tisztában vagyok vele. -Mennyi idő? -Rei... -Steve ne kerüld a választ. Mennyi idő? -Nem tudom. Egy hónap...talán valamivel több vagy kevesebb. Nem tudom. -Egy hónap? -Kicsim... -Steve én...én...-fújta ki a levegőt.-Ismersz hisz a feleyéged vagyok. Bármire képes vagyok. -Tudom. -De szükségem van rád. Emily igaz hogy nagy és istenem ennyi idősen nagyon kevés gyerek ennyire segítőkész és figyelmes és okos. De...Caleb még kicsi és egyedül nem hiszem hogy boldogulok érted? -Kicsim, ne hidd hogy én ezt annyira akarom. Nagyon nem kívánom tudva hogy itt vagytok...a családom. -Akkor ne menj. -Kicsim szükségük van rám. Nick se hívna feleslegesen ezzel te is tisztában vagy nem? -Rég vissza kellett volna neked is lépned mint nekem.-indult az ajtó irányába. -Rei ezt már ezerszer megbeszéltük hogy nem tehetem. -Nem hiszem...-fordult szembe vele idegességgel a szemében.-...hogy nekem az alig hat éves lányunknak és a nemrég megszületett fiúnknak, kellene elmondanom hogy az apjuk meghalt valami hülye küldetésen. -Nem halok meg Rei! -Mi a bizonyítékod rá? -Kicsim...-ment volna elé de Rei felemelte a kezeit. -Ne. Most ne. -Kicsim... -Én feladtam az életem ezért...ezért az életért hogy feleséged és a gyermekeink anyja legyek. És nem bántam meg egy percre se mert amit tőlük kapok az életben mindenért kárpótol. Te miért nem tudod feladni ezt értünk?-sétált ki az ajtón egyenesen Caleb szobájába. Caleb édesen aludt a plüssével.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Rei dereka köré egy erős kar fonódott. -Nem halok meg... -Ne ígérj olyat amit tudod hogy nem tudsz biztosan megtartani. -Nem hagylak egyedül titeket. -Dehogynem.-fordult szembe vele.-Neked fogalmad sincs milyen lesz egy hónapig nélküled. Felfogtad mi lesz Emilyvel? Te vagy a mindene. -Téged is szeret. -Tudom Steve! Tudom. De....te vagy az apja. És valamilyen szinten természetes hogy hozzád ragaszkodik jobban. Hisz...neked fogalmad sincs milyen biztonságot áraszt a jelenléted. -Kicsim te is megleszel hisz...nézd meg mennyi mindent teszel nap mint nap. Te veled vannak a nap 99%-ban. -Lehet Steve. De a tudat hogy ha még dolgozol is, de este hazaérsz ad nekem erőt. Hogy tudom nem egyedül kell őket felnevelnem. Hogy van segítségem, egy támaszom. Hisz neked fogalmad sem lehet nekem mennyit jelent a jelenléted. Szerinted hozzádmentem volna ha tudnám hogy rossz apa lennél? Hogy nem törődnél a gyermekeinkkel? Nem. De hozzádmentem mert tudtam hogy nem lesz baj. Velem leszel. Együtt csináljuk ezt végig. -Ha visszatérek esküszöm nem vállalok több ilyet. -Ahhoz vissza is kell térned...-hagyta el a szobát.
