Reinna boldogságtól ugrálva lépett ki az üzletből.
-Kicsim, nyugodj meg.-nevetett Steve ahogy követte őt. Reinna egyenesen Steve nyakába ugrott.
-El se hiszem hogy megvannak a gyűrűk.-fogta közre a lábaival Steve derekát. Steve pedig könnyedén tartotta őt.
-Most már nincs visszahátrálás.-mondta neki.
-És ha nem jelenek meg az oltárnál?-játszott vele.
-Akkor magam viszlek oda.
-Oh, tehát mindenképp a feleséged leszek.-próbálta komolynak mutatni magát de a szája széle mosolyra görbült. Boldog volt. Boldog volt Stevevel.
-Szeretni foglak Rei. Mindig szeretni foglak.
-Helyes.-hajolt az ajkai után.-De most már letehetsz.
-Nem.
-Nemár. Tegyél le.-próbált leugrani róla de sikertelenül.-Steve!
-Ennyire közel akarlak téged tartani minden pillanatban.
-Az emberek néznek minket.-súgta neki.
-És mind irigykednek mert nekik nincs ilyen gyönyörű nő az életükben.
-Az az idős néni kétlem hogy azért néz így ránk. Inkább mert az ő idejében ez nem volt szokás. A nagymamám biztos most leszidna minket érte és pálcát törne a hátunkon.-kuncogott.
-A mamád amazon harcos volt?
-Lehet ismerted is nem?-viccelődött vele.
-Az az idő szerintem kimaradt.
-Oh. Elfelejtettem a csipkerózsika álmod.
-Te ma nagyon nem bírod visszafogni magad.-nevetett.
-Boldog vagyok.-ölelték a kezei még mindig a nyakát.
-Miért vagy boldog?
-Hogy az az idős néni nem járókerettel mászkál mert biztos hozzánk vágná.
-Rei...
-De megvédenél igaz?-simogatta meg Steve arcát.
-Az amazon harcos idős néniktől még magamat se tudom.
-Pajzsként használnál.
-Van benne valami.-Reinna megütötte a mellkasát.
-Rohadék.-nevette el magát.-Istenem de szeretlek.-csókolta meg őt.
-Mindig legyünk ilyen boldogok kicsim.
-Nem ellenkezem.-bújt a nyakhajlatába.
-Megtaláltad már álmaid ruháját?
-Talán.-dünnyögte a nyakába.
-Talán?
-Nem tudom milyen tetszene neked. A régi stílusúak között keresgéljek vagy valami szexi, azonnal lekapnám rólad ezt a ruhát vonalba.
-Nem fogom lekapni rólad a ruhát annyi ember előtt.-kacagott.
-De leakarnád.
-Utána. Bármikor, bármelyiket.
-Tehát milyenre szavazol?
-Bármelyikben gyönyörű leszel.
-Nemár. Segíts. Azt akarom hogy egy életre beléd vésődjön az a pillanat mikor elédsétálok.
-Melyikben érzed magad jobban?
-Miért mindig azt nézed nekem mi a jó? Te melyiket szeretnéd rajtam látni?
-Akkor nem lenne ruha, ha azt néznénk én mit szeretnék.
-Tehát legyen az azonnal lekapom rólad ruha?
-Legyen.-válaszolta egy édes mosollyal.
-Akkor megvan a tökéletes ruha.-mondta széles mosollyal.
-Akkor már csak meg kell várnunk ezt a két hetet?
-És ha nem bírom ki?
-Gyorsan eltelik.-nyugtatta meg ahogy leült egy padra, az ölébe ültetve Reinnat. Ő persze azonnal menekülőre akarta fogni de Steve az ölébe tartotta.
-Úgy viselkedsz mint a tinédzserek. Azok csinálnak ilyeneket a parkban. Rájuk még én is fintorogva nézek.
-Rei...
-Hm?
-Azon gondolkoztam...mi lenne ha elköltöznénk.
-El a csapattól?
-Tudom hogy valamilyen szinten minden ellenére a S.H.I.E.L.D-hez köt az életed de...
-Már nem. Szeretem Furyt mert apámként vigyázott rám de...ez már nem az életem.
-Nem?
-Nem.-rázta meg a fejét.-Te vagy az életem. Úgyhogy bárhova akarsz menni, együtt megyünk.
-Szeretnék egy nyugis életet veled.
-Most a nyugis életbe gyerekeket is terveztél? Mert akármennyire is imádom Morgant vele az élet kicsit sem unalmas és nyugodt.
-Nem tudom hogy te is tényleg ennyire vágysz egy kisbabára mint én?-kérdezte.-Vagy csak miattam szeretnéd ennyire?
-Miért kérded ezt?
-Sok ismerősöm van...még amikor terápiás csoportba jártam. Ők mondták hogy némelyikük felesége csak is azért vállalt kisbabát mert a férjeik már vágytak rá. De ők még nem álltak készen.
-Miért hallgatsz rájuk?-simogatta meg az arcát.
-Csak...nem akarom hogy te is ilyen döntésre vedd rá magad.
-Úgy nézek ki mint akit ilyenre rátudnál venni ha nem akarnám?
-Kicsim...
-Akarom azt a nagy családot veled amiről mindketten álmodtunk már. Te, én, mondjuk egy kutya. És gyerekek. Akik minden mértékben rád ütnének. Ha minden reggel arra ébrednénk hogy ők boldogan ugrándoznak az ágyunkon. Együtt nevelnénk és játszanánk velük majd büszkén vennénk részt az óvodai és iskolai kis rendezvényeken támogatva őket. A közös kis nyaralások és kiruccanások. Majd néha néha kettesbe is elmennénk randizni miközben azon izgulnánk ugyan a gyerekek mit művelnek. Az esti küldetések hogyan legyünk csendbe hogy egyik se keljen fel ránk miközben mindketten a csúcsra próbálunk érni.
-Rei...
-Vagy mikor majd kirepülnek otthonról...és majd haza állítanak a barátaikkal, barátnőikkel akiket mi alaposan le fogunk nyomozni.-nevetett könnyekkel a szemébe.-Vagy majd mikor te a lányainkat kíséred az oltárhoz, ahogy én a fiainkat felkészítem életük legszebb és legboldogabb napjára. Majd nyugdíjas éveinkre kéz a kézben sétálnánk egymás mellett minden reggel. És elkönyvelnénk milyen gyönyörű életünk volt. És még akkor is úgy éreznénk hogy ez az egész kevés lesz egymás mellett de...mégis a legtöbbet kihoztuk belőle. Erre vágyom veled Steve.-harcolt a könnyeivel.
-Ne haragudj.-ölelte át őt.-Csak nem...akartam hogy azért hozz meg bizonyos döntéseket mert engem akarsz boldoggá tenni.
-Úgyis mindig a másik boldogságát fogjuk előtérbe helyezni.-mondta.
-Tehát pici Emily mellett lesz több gyermekünk is?-terelt ahogy letörölte Rei könnyeit.
-Sok, sok gyermek. Amúgy sincs már visszaút.-jegyezte meg.
-Mondtam hogy nincs. A feleségem leszel.
-Én...nem arról beszélek.
-Akkor miről?-nézte aggodalommal. Rei elmosolyodott.-Rei te...?!
أنت تقرأ
Mission to not fall in love
العاطفية,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
