Rei hosszas mégis kellemes beszélgetésről tért haza. Morgan nagyon nehezen akarta megérteni hogy Reinna nem tart velük vissza a házba. Fáradtan mászott fel az emeletig mikor újra ismerős alak támaszkodott az ajtajában.
-Még mindig utálom hogy a harmadikon laksz de könnyebb a lépcsőn feljutni idáig.-mondta ahogy elállt az ajtóból.
-Te mit...?
-Fury mondta hogy beszélni akarsz velem.
-Én? Veled?
-Igen.
-Ez az idióta.-motyogta halkan.
-Hogy?-nézett értetlenkedve Steve.
-Semmi...semmi.-nyitotta ki az ajtaját.
-Bejöhetek?-kérdezte mire Rei bólintott.-Hogy van a sebed?-fordult Rei irányába aki a táskát a komódra dobta, mellé a kulcsait.
-Lassan semmi nyoma.
-Ennek örülök. Tehát...miről szeretnél beszélni?
-Semmiről. Szerintem Fury felültetett téged.
-Mi?
-Sajnálom, de nincs mit mondanom neked.
-Oh.
-Én nekem fogalmam sincs az a bolond mibe akart téged belekavarni de egyáltalán nincs semmi amiről beszélnünk kellene.
-Tényleg nincs...?
-Nincs.
-Akkor...
-De ha akarsz...maradhatsz vacsorára. Bolognait terveztem csinálni.
-Nem akarlak zavarni.
-Sharon miatt...adtad fel...?-kérdezte Rei kisebb fájdalommal a hangjában.
-Mit adtam fel?
-Mindegy...
-Mondtam Rei hogy nem adom fel ha rólad van szó. Csak...úgy éreztem adok egy kis időt neked hátha meggondolod magad.
-Steve...
-Úgyis különleges nap a mai. Hátha teljesül a kívánságom.-mosolygott rá.
-A szülinapod...-ugrott be Reinek.-Akkor mindenképp maradnod kell vacsorára.
-Nem akarom hogy kellemetlen legyen számodra.
-Te pedig nem lehetsz egyedül a születésnapodon.-zárta le a vitát.
-Akkor maradok.
-Neki látok a vacsorának.-ment a konyhába ahogy Steve követte a szemével. Steve csak leült a bárszékre és csendben figyelte.-Lehet nem lesz olyan finom mint Wanda boszifőztje.
-Még soha se láttalak téged így...a konyhában.
-Jobban szeretem a reggelit elkészíteni mint a vacsorát.-nevetett.
-Hiányzott a nevetésed. Vagyis...miről beszélek? Mindened hiányzik.-nézte a pultot. Rei csak nézte őt ahogy a szíve képes lett volna megszakadni érte. A vacsora így elenyésző beszélgetéssel telt. Rei a konyhaszekrényt nyitva nyitott ki egy dobozt amibe muffinok voltak. Egyszerű bolti csokis muffinok. Majd a fiókba kutatva vett elő egy szál gyertyát amit beletűzött.
-Kívánj.-nyújtotta elé.-Kívánj és lehet teljesül.-Steve ránézett.-Szülinapod van így jár az egy darab kívánság.
-Rei...
-Boldog Születésnapot...zakkant kapitány.-Steve egy pillanatig nézte őt majd behunyta a szemét. Egy pillanat alatt fújta el a gyertyát.-Mit kívántál?-kérdezte Rei.
-Ha elmondom valóraválik?
-Ki tudja?-vont vállat.
-A boldogságod...a boldogságod kívántam.
-Mi? Hülye vagy?-akadt ki majd azonnal az öngyújtóért nyúlt hogy újra meggyújtsa. Steve kezei állították meg.
-Újra azt fogom kívánni nem pazarold rá az időd.
-Te idióta!
-Nem érdekel semmi...tényleg semmi csak az hogy te boldog légy.
-Ne csináld ezt kérlek.
-Úgy látszik bármennyire is próbálnálak elengedni, soha se menne.
-Meg se akarod próbálni.-mondta alig hallhatóan Rei.-Nem tudtál volna mást kívánni?
-Azt már nem mertem.-mosolyodott el.
-Úristen. Milyen hülye dolgokat tudsz te kívánni? Valami katonai dolog? Vagy...vagy...oh biztos valami szuperképesség! Bár szuperkatona vagy akarnál ennél többet?-hadarta.
-Meg akarlak csókolni. Ez lett volna a másik. De...kívánhattam volna ezt? Mikor én vagyok a hibás azért hogy most így állunk?
-Mit szeretnél?-jött kissé zavarba.
-Megcsókolni téged.
-Tündérkeresztanyának nézek ki?
-Ő is ennyire szép volt?
-Te most engem meg akarsz őrjíteni.
-Nem.-mosolygott.-Tényleg nem.
-Nem hiszek neked.
-Nekem ideje mennem.-állt fel.
-De...meg se etted a tortamuffinod.
-Köszönöm a vacsorát.
-Steve...
-Ha megnyugtat jobban főzöl Wandanal de ezt ne mond el neki.-egy mosoly volt az arcán de látszott hogy erőltetett. Majd a kilincsért nyúlt és kilépett az ajtón.
-Steve...-kapta el a kezét.
-Tudod...mikor belédszerettem megfogadtam hogy boldoggá foglak tenni. Hogy mindennap a hülye vicceimmel és random csókokkal fogok mosolyt ültetni az arcodra. Hogy fogni fogom a kezed bármilyen nehézségbe ütközöl. Hogy megosztom a kajám veled, hogy adok egy jó masszázst és nevetek a bolond vicceiden.-nevetett.-Meghallgattalak volna mennyire pocsék napod volt a munkába mikor hazaérsz. Hogy a karjaimba tartalak mikor úgy érzed az egész világ összeomlik a fejed felett. És ezernyi okot adnék neked nap mint nap...hogy miért maradj velem.
-Még ha ezer okot is tudnál mondani...már késő lenne.-és nem. Nem azért mondta ezt mert nem szereti őt. Hanem mert elhagyja a kontinenst. Egyikőjüknek sem kell egy fájdalmas búcsú. Inkább akkor továbbra is ellöki magától őt de biztosra megy hogy ennél jobban ne törhesse össze a szívét.
-Értem...-Rei közelebb lépett ahogy egy apró csókot nyomott Steve szájára.
-Boldog Születésnapot...Steve.-csukta be az ajtót Steve arca előtt.
YOU ARE READING
Mission to not fall in love
Romance,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
