Mission to not fall in love

37. Menedék

-Tehát pontosan mi is a probléma?-kérdezte Reinna ahogy kidugta a fejét a kocsi ablakán.
-Húzd fel vissza az ablakod, mielőtt megfázol.-szólt rá.
-Ne már apuci. Miért vagy ilyen?-kezdett már kissé gyermekies hangon reagálni. Steve szemei ránéztek amitől Reinna kuncogni kezdett.-De most komolyan. Mi a baj? Mégse tudsz kereket cserélni?
-De tudok. De a pótkerekeden szálszakadás van, ami nem biztonságos.
-Mit zagyválsz?
-Látod ezt itt?-mutatott a kis dudorra.-Ez az ami miatt nem ajánlatos erre kicserélni.
-De akkor mi lesz? Ez defektes és a pótgumi is hibás?
-Nem lehet hogy elfelejtetted hogy már máskor is volt probléma és a pótkereked se megfelelő?
-Nőből vagyok! Ezt a kocsit úgy kaptam még a cégtől. Nem tudom hogy az előző tulaj mit művelt.
-Hát akkor itt ennyit tehettem.-állt fel ahogy a csomagtartóba visszarakta a pótkereket.
-Most akkor nem cserélsz kereket?
-Hívok egy autómentőt.
-Na szép. Segítséget kérek tőled és még te rajtad is kifog.
-Dugd vissza a fejed mielőtt megfázol mondtam már.-szólt újra rá.
-Akkor nem is jutunk haza?-folytatta.
-Te gyönyörű Reinnám, kérlek...azt az édes pofid dugd be a kocsiba. Rendben?-aggódott azért hogy lebetegszik.
-Ch.-húzta fel az ablakot majd a visszapillantóból figyelte hogy Steve telefonál. Tagadhatatlan hogy marha szexi volt ahogy a derekára tett kézzel próbált intézkedni. Elmerengve a gondolataiban a vezető ülés felöli ajtó nyílására lett figyelmes.-Na?
-A jó hír hogy jönnek.
-Remek!
-A rossz hír hogy körülbelül három óra múlva érnek ide.
-Mennyi?!
-Úgyhogy van időnk kettesbe lenni és élvezni egymás társaságát.
-Hívjunk taxit ezt a tragacsot meg hagyjuk itt.
-Hívok neked taxit akkor. Ha itt hagyod az autót biztos szétbontják és vastelepre viszik.
-De én veled akarok lenni.
-Akkor mi legyen?-nézte mosolyogva a kedvese örlődését.
-Egésznap nem is voltam veled erre...akkor inkább maradok.-dőlt hátra az ülésbe.
-Miért nem mondtad el hova mész?-fogta meg a kezét amivel gyengéden kezdett játszani.
-Nem elszökni terveztem.
-De én azt hittem.
-Épp megkapjuk a boldogságunk és szerinted ilyen könnyen kukába dobnám?
-Régen is elmentél minden búcsú nélkül.
-Régen más volt.
-Semmivel nem volt másabb. Mindketten szerettük egymást.
-De akkor én még menekültem. Amíg te beismerted az érzéseid én elmenekültem.
-Nem tudom, hogy ez az egész Dánia segített nekünk vagy nem.
-Talán biztosabb lettem abba hogy képtelen vagyok kiszeretni belőled.
-Sajnálom a délelőttöt.
-Nem kell.-rázta meg a fejét.-Én viselkedtem hülyén.
-Igazad volt. Sharon néha nem tudja a határait.
-Arra azért megtanítanám.-forgatta meg a szemeit.
-Lehet jobban az eszükbe kellene vésnünk hogy együtt vagyunk?
-Ne merészeld.-szólt rá.-Még ne merészeld!
-Szeretlek Reinna. Szerelmes vagyok beléd.
-Ugye ez még nem az a rész? Mondtam hogy ne merészeld!
-Amíg nem állsz készen nem teszem meg.
-Nem azt mondom hogy nem állok készen. De...ne siessünk el semmit se. Lehet csak azért jutott most az az eszedbe mert megijedtél hogy eltűntem.-Steve szemei a nyakán állapodtak meg.-Ez a gyűrű és a nyaklánc...
-Mind hozzádkötött az évek alatt.
-De ugye tudod hogy így a feleségem vagy?
-A feleséged?-felmutatta magán is a gyűrűt.
-Oh. Azt mondják az első évek a sorsdöntők akkor mi túléltük?-mosolygott.
-Ígérj meg nekem valamit Rei.
-Tudod hogy nem szoktam semmit se ígérgetni.
-Én is megígértem múltkor.
-De az más volt.
-Kérlek.
-Jó. Mond. Mi lenne az?
-Ha bármikor bármi bánt, vagy bajba vagy...legyen szó bármiről és úgy érzed elfutnál a világ elől kérlek hozzám fuss. Nekem mond el, hogy megtudjalak akadályozni.
-Steve...
-Nem akarlak még egyszer elveszíteni. Nem akarom hogy többet kicsússz a kezeim közül. Úgyhogy kérlek nálam legyen a menedéked.
-Te vagy a menedékem.-ölelte át a kapitányt.-Te vagy...a megoldás a boldogságomra.
-Szeretlek.-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Én is szeretlek.-bújt a nyakhajlatába.