,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni.
Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk.
De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok.
És akkor tudtam...elbuktam."
-Izgulsz?-kérdezte egy mosollyal Bucky. -Nem, miért gondolod ezt? -Idegesen dobolnak az ujjaid a lábadon. Fel-le sétálsz. És azt kérdezgeted Rei itt van e már. -Miért nincs itt?!-pánikolt. -Haver, nyugalom.-nevetett. -Na jó, talán picit ideges vagyok. De ez normális nem? Hisz...végre összeházasodunk. -Szerintem Rei ugyanannyira izgul mint te.-nyugtatta. -Izgul? Akkor meg kell nyugtatnom.-indult volna az ajtó felé mikor eléállt Tony. -Kapitány, vissza. Nem. Nem láthatod a menyasszonyt még most. -Ne szórakozz már. Ideges, meg kell nyugtatnom. -Ott vannak a lányok erre a helyzetre. -De ők... -Steve ha Reinna izgul is az egy egészséges izgulás pont mint nálad. A lányok jól fogják tudni kezelni. -Bárcsak túl lennénk már rajta.-kívánta. -A nászéjszakát várod ugye?-huncut módon húzogatta Tony fel le a szemöldökét. -Mi? Nem! -Nem? -Vagyis persze hogy várom de nem azért akarom hogy túl legyünk rajta. -Akkor? -Tudnám hogy jöhet bármi...onnantól ő már a feleségem. És együtt leszünk. -Tony nálad vannak a gyűrűk?-kérdezte Thor. -Nálam? Nálam nem. Nálad volt nem? -Nálam nincs. Bucky? -Nálam sincs. -Mi? Nincs meg a gyűrű?-kezdett ideges lenni Steve. -Nyugodj már meg. Csak ugrattunk.-nevettek. -A francba srácok.-morogta. -Hé, kapitány! Hogy beszélsz?-szólt rá Tony.
-Biztos tetszeni fog neki a ruha?-izgult Rei ahogy nézte magát a tükörbe. -Imádni fogja.-mondta Wanda ahogy hátulról még igazított a ruhán. -Szörnyen izgulok, mindjárt idehányok. -Dehogy hánysz. Ide biztos nem, mikor fehér ruhában vagy.-nyugtatta Wanda. -Mi lesz ha Stevenek nem tetszik? Mi van ha nemet mond az oltárnál én meg ott fogok egyedül állni? -Miért mondana nemet? -Mert rájön mekkora hiba engem elvennie. -Vagy inkább élete legjobb döntése. -Tényleg idehányok.-émelygett a gyomra. -Most komolyan beszélsz?-pánikolt Natasha. -Látnom kell Stevet.-indult az ajtó irányába. -Nem, nem, nem és nem.-állította meg Natasha. -Itt meg mi folyik?-lépett be a szobába Pepper. -Rei izgul.-tájékoztatta Wanda. -Ugyan Rei. Ugyanolyan vagy mint én mint mikor összeházasodtunk Tonyval. Én is szörnyen izgultam és ő is de amint találkoztunk az oltárnál...minden izgalmunk elszállt. -Ahogy Mrs. Stark mondja felesleges izgulnod.-hallottak meg egy férfi hangot. -Nick?-lepődött meg Rei. -Csak...hallottam hogy összeházasodtok. Gratulálni akartam. -Magatokra hagyunk titeket.-hagyták el a lányok a szobát. -Csodaszép vagy.-mondta Fury.-Az egyik legjobb ügynököm tényleg végre férjhez megy.-mosolyodott el. -Azt hittem nem fogsz minket támogatni. -Mindig olyan leszel mint a lányom. Ezért ha te boldog vagy, én is az vagyok. -Nick... -Megyek, csak...tényleg gratulálni akartam. -Nick....-Nick visszafordult.-Nem...nem kísérnél az oltár elé?-kérdezte meg kissé félve. -Én? Téged? -Elvégre...te voltál az apafigura számomra évekig. -Rei... -Kérlek.-könnyezett a szeme. -Gyere ide.-ölelte át.-Sajnálom amin keresztül kellett mennetek miattam. -Ugyan.-nevetett.-Hisz...végre célba vagyunk. Steve lent vár. Vagyis remélem vár.-kezdett újra pánikolni. -Lent van.-nyugtatta meg. -Émelygek. -Ne izgulj.-nyugtatta. -Nem...nem azért.-mosolyodott el.-Én...
A zene felcsendült. Steve pedig félt hátranézni. Mi van ha a nő akire ennyire várt még se sétál most elé? Mi van ha meggondolta magát? -Nyugalom...-hallotta meg Bucky hangját.-Itt jön és...jelentem...meseszép.-Steve egy apró mosolyt engedett az arcára amikor megkönnyebbülve fogadta ma végre összeházasodnak. Megfordult és a szemei azonnal Reinna szemeivel találkoztak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Meseszép volt. Ahogy a nap pont ráragyogott csak még gyönyörűbbé tette. Reinna szemei könnyekbe kezdtek úszni mikor megpillantotta Stevet. De a kapitány is egy két könnycseppet útnak engedett. Nick pedig boldogan adta át Reinna kezeit Steve kezei közé. -Vigyázzon rá, kapitány.-mondta neki. -Vigyázni fogok...rájuk.-fogta meg szorosan Reinna kezét, amit többé nem engedett el. Reinna pedig elmosolyodott.-Annyira...gyönyörű vagy. -Te se nézel ki rosszul, kapitány.-súgta. -Izgulsz?-kérdezte ahogy nem engedte el egy percre se a kezét. Rei bólintott. -Te? -Nagyon.-mondta kisebb nevetéssel. A szertartás elkezdődött de Steve és Rei teljesen kizárta a környezetet. Szüntelenül egymást nézték és várták a pillanatot mikor kimondják...férj és feleség lettek. -Steve Rogers kapitány.-szólt hozzá először a pap.-Fogadod az itt jelen lévők előtt Reinna Larsson feleségedül? Vele leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban míg a halál el nem választ?-Steve Reinnara nézett. -Megrúglak ha nemet mondasz.-szólt rá kisebb humorral Reinna mire a násznép elnevette magát. -Igen...a válaszom igen.-mondta széles mosollyal. -Szerencséd.-nevetett Rei. -Reinna Larsson fogadod e férjedül Steve Rogers kapitányt? Vele leszel jóban rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban míg a halál el nem választ?-Steve idegesen szorított Reinna kezein. -Igen, ezerszer is igen.-mondta boldogsággal a szemeiben.-Steve kifújta a levegőt amit bent tartott. -Innentől férj és feleség vagytok. -Most már megcsókolhatsz.-szólt rá Rei türelmetlenül. -Rei.-szólt rá Steve. -Ugye hogy megcsókolhat?-kérdezte a papot. -Megcsókolhat.-mosolyodott el a pap. -Csó...-kezdte de Steve egy mozdulattal magához rántotta. Szorosan tapadt az ajkaira ahogy úgy érezte ő a világ legboldogabb férfija most. A nő akiért annyit harcolt...végre a felesége lett.
