33. Ígérd meg

357 37 7
                                    

-Lassú voltál.-jegyezte meg mosolyogva Rei.
-Eltereted a figyelmem.-vágta rá azonnal Steve.
-Eltereltem? Mégis mivel?-nevette el magát.
-Rei ne csináld. Tudod hogy nem szabályosan nyertél.
-És mi lesz?-karolta át Steve nyakát.-Büntetés?
-Te tudod mennyire vágyom rád és azért játszol velem...igazam van?-húzta magához a derekánál.
-Melyik irodát tudnád nekünk elintézni?-súgta a fülébe.
-Nem, biztos hogy nem. Ezek után nem itt foglak magamévá tenni.
-Miért?-húzódott el a fülétől.
-Mert itt nem hangszigeteltek a termek. Biztos hogy nem.-imádta Rei csillogó szemeit figyelni. Szerelmes belé, jobban mint valaha. Észre se veszi de napról napra jobban és jobban beleszeret.
-Akkor tényleg nem jó opció. Pedig már nagyon vártam mikor is érezhetlek újra magamba.-harapta meg az alsó ajkát.
-Menjünk haza...de gyorsan.-vette fel a táskáját.
-De éhes vagyok.-állt meg Rei.
-Rei...
-Tényleg az vagyok.-nevetett.-Menjünk el enni valamit.
-Erre nekem lett volna megoldásom...-motyogta az orra alatt.
-És hidd el azt a lehetőséget meg is kapod.-csókolta meg a kapitányt.-Ma esküszöm nem alszom be.
-Remélem is. Mert ma a közeledbe lenni talán életem legnehezebb feladata.
-Azt hittem szeretsz velem lenni.
-Imádok veled lenni. De egyre nehezebben bírom ki hogy ne itt helybe tépjem le a ruháid rólad.
-Te tudsz ilyen is lenni?-felcsigázta a kapitány.-Vacsorázzunk meg gyorsan. Mert még végül egymás főfogásai leszünk.
-Nem bánnám.
-De én desszertnek akarlak. Hidd el te is jobban jársz.-hajolt újra az ajkai után.
-Imádom az ajkaid.-húzta vissza magához Steve ahogy újra vadul kapta el őket.
-Nem félsz hogy meglátnak?-szakadt el tőle.
-Nem. Tudja meg mindenki hogy csak is az enyém vagy.
-Szerintem ezt mind tudják.-mosolyodott el.-A tekinteted, a testtartásod mindent elárul.
-Gyűlölöm mikor úgy néz rád a többi férfi mintha lenne esélyük.
-De nincs, igaz? Mert csak is a tiéd vagyok.
-Szeretlek Reinna.
-Én is szeretlek, Steve.-egy újabb csók ami alig akart véget érni.-De most már vacsorázzunk mert itt halok éhen.-engedte el Steve nyakát.
-Mit szeretnél enni? Mexikói, kínai, thai, vagy olasz?
-Valami tészta jó lenne.-fogta meg Steve kezét.
-Akkor valami olasz éttermet keresünk.-szorított rá a kezére. Boldogan telt el a vacsora egy hangulatos étterembe. Nagyon sokat beszélgettek amire régen nem volt idő. Haza fele úton pedig kézen fogva sétáltak az utcán.
-Annyira hiányzott már ez a nyüzsgés ami ebben a városban van.-mondta ahogy csillogó szemekkel figyelte a fényeket amik a várost éjszaka életre keltették.
-Dánia nem volt ilyen?
-Dánia gyönyörű.-mosolyodott el.-Azt hittem az a béke és nyugalom ami akkor fogadott életem legnagyobb áldása lesz de annyira hiányzott valami az életemből.
-Micsoda?-hihetetlen volt mennyire képtelen volt levenni a szemeit róla. Rei annyira megbabonázta.
-Te.-fordult szembe vele.-Annyira belédszerettem hogy hiába kaptam meg a nyugalmat amiről álmodtam kérdés nélkül feladtam volna érted.
-Rei...ugye most arra célzol amire gondolok?
-Miért? Mire célzol?
-Hogy velem maradsz. Ha vége itt a küldetésnek akkor is itt maradsz velem.
-Ha megígérsz nekem valamit.
-Bármit.
-Még el se mondtam.-nevetett.
-Bármit kérsz megteszem.
-Most pedig azt hittem megkérdezed mit szeretnék, én elmondtam volna neked és te ledermedve néztél volna rám.
-Te is tudod hogy bármit megteszek érted.
-De azért elmondhatom?-mosolyodott el.
-Rei...-Rei nem várta meg a füléhez hajolt ahogy abba belesúgott valamit. Ahogy elhajolt egy édes mosoly kúszott az arcára ahogy a keze lassan csúszott ki Steve kezei közül aki ledermedve figyelt rá.
-Pont ilyen reakcióra számítottam.-nevetett.
-Rei...
-Nagyon édes vagy.
-Megígérem.-mondta Steve.
-Biztos jól végig gondoltad?-minden hezitálás nélkül válaszolt.
-Biztos. Igen.-mondta lelkesen ahogy azonnal a karjaiba vette Reinnat.
-Úristen mit csinálsz?-kapaszkodott a nyakába.
-Szeretlek, Reinna Larsson. Őrülten szeretlek.
-Én is téged kapitány. Én is nagyon szeretlek.-hajolt le az ajkaiért.

Mission to not fall in loveWhere stories live. Discover now