Rei és Steve egy kósza mosollyal sétáltak be a házba. Az emeletre mentek ahol egy gyors zuhany kíséretében frissültek fel. Rei csak dobálta ki a földre a felsőit a komódból amin Steve elmosolyodott.
-Tessék.-nyújtotta felé a pulóverét.
-Miért adod nekem?-vette el tőle.
-Csak...vedd fel.-húzott ki ő magának egy másikat.
-Oh, már ott tartunk hogy egymás ruháját kobozzuk el?-nevetett.
-Csak szerintem jól állna.-bújt bele ő is a felsőbe. Rei belebújt a felsőbe ami meglehetősen aranyosan állt neki.
-Nem rossz...drágám.-nézett a kapitányra.-De te ezerrel jobban mutatsz rajtam.
-Rei ne csináld.-nevetett.
-Mi az? Nem élvezted a medencés esetet?
-Hogy nem élveztem? Rei ilyen dolgokat még soha se műveltem.
-Szende szűz.-forgatta meg a szemét ahogy újra a szekrényhez fordult.
-Rei...
-Hm?-keresett valami nadrágot a pulóverhez.
-Nem megyünk el vacsorázni...valamikor?
-Miért hangzik úgy mintha randira hívnál?
-A feleségem vagy.-Rei telefonja zavarta meg őket.
-Ez meg...?-nézte a képernyőt.
-Ki az?
-Senki.
-Rei!
-Csak az exem...semmi komoly.
-Mit akar?
-Gondolom a szokásos dumával jönne...hogy vissza akar kapni és hogy sajnálja hogy elkúrta.
-Add oda.-nyújtotta a kezét a telefonért.
-Mire készülsz?-nevetett Rei ahogy a kezébe nyomta a telefont.
-Rei! Végre felvetted.-hallotta a férfi hangját.
-Rei nem tud most beszélni.-szólt bele Steve.
-Ki...ki maga? És hol van Rei?
-Rei épp zuhanyzik.
-Zuhanyzik...? Maga a lakásán van?-hallani lehetett az idegességet a hangján.
-Nem. Ő van nálam.
-Miért van magánál? Elrabolta őt?!
-Elrabolni? Ugyan. Arra semmi szükség nem volt. Elég volt feleségül vennem.
-Hogy...hogy...mit mondott?-Rei hazudhatna de a kapitány minden szava művelt vele valamit. Valami megmagyarázhatatlant.
-Reinna a feleségem.-miért érezte úgy hogy ez a kijelentés elég volt ahhoz hogy a lábai megremegjenek?
-Hazudik.
-Tedd le.-sétált hozzá Rei.
-Várj.-kérte Steve.
-Rei! Kicsim!-hallotta meg a telefon végén a másik személy a hangját.
-Csak tedd le.-mászott az ölébe a kapitánynak.
-Rei...
-Tégy magadévá, kérlek.-könyörgött. Nem tudta megmagyarázni még magának se miért vágyott az utóbbi két napban ennyire a férfira. Hisz eleinte meg tudták volna gyilkolni egymást most pedig folyton maga mellett akarja őt érezni. Talán mert végre újra úgy érezte valaki törődik vele.
-REI...!-üvöltötte. Rei kinyomta a telefont ahogy azonnal Steve ajkai után hajolt.
-Mit csinálsz?
-Nem akarok belédszeretni...
-Rei...
-De miért nem tudok megálljt parancsolni ha a közelembe vagy? Annyira akarlak hogy...arra nincs jó szó.
-Miért lenne bűn...ha belémszeretnél?-simított ki egy hajtincset az arcából.
-Mert nem akarom a szíved összetörni.
-Ez egy sablon szöveg. Mond el az igazi okot.
-Mert nem foglak tudni elengedni.
-Honnan veszed hogy én képes leszek téged elengedni? Hisz megmondtam tegnap éjszaka is...hogy nem tudom képes leszek e téged egyáltalán elengedni az életemből.
-Szerelembe esni őrült nagy hiba...
-De néha muszáj elkövetnünk egy két hibát hogy tanulhassunk belőle.
-Tanulni belőle? Hogy ne szeressek bele még egyszer ilyen zakkant emberekbe?
-Vagy talán hogy szeretni és szeretve lenni nem rossz dolog.
-Ne bukd el a fogadalmad.
-Honnan tudod hogy még nem buktam el? Honnan tudod hogy az érzéseim már nem sablonosak irántad?
-Steve...ha vége ennek a felfordulásnak...köztünk vége lesz...
-Csak ha mi is úgy akarjuk. De mi lesz ha én nem akarom?
-És mi lesz akkor azzal a lánnyal?
-El fogom felejteni...csak is miattad.
-Lehet hiba lesz.
-Rei...maradj mellettem...-mondta ki Steve.-Maradj.
-Itt vagyok.-döntötte a homlokát a homlokának.
-Itt.-mosolyodott el.-Még itt...de utána is itt leszel?
-Érd el hogy képtelen legyek téged elhagyni.
-Akkor meg fogod szegni az ígéreted. Mert akkor elérem hogy belémszeress.-határozott volt. Túlságosan is.
-Fogadjunk szépfiú?
-Már szépfiú lettem? Hol a zakkant és a bolond?
-A második és a harmadik helyen.
-Mibe akarsz fogadni?
-Ha én szeretek beléd először és én mondom ki előbb hogy szeretlek...és ha akkor is azt akarod hogy maradjak...maradok.
-Ne is folytasd.
-De ha te szeretsz belém és te mondod ki...onnantól az én szabályaim következnek.
-Mik a te szabályaid?
-Nem mondom el.
-De Rei...
-Azt mondtad eléred...és tudod hogy minden eszköz a kezedbe van.-hajolt a kapitány ajkai után.
-Ugye tudod hogy nem tudok veszíteni?
-Ahogy én se.
-Akkor ez egy szenvedélyekben gazdag párbaj lesz.-mosolyodott el Steve.
-Szenvedélyekben gazdag?
-Gyerünk az ágyba.-kapta fel Reit a karjaiba. És csak remélni tudta...hogy nem veszít.
YOU ARE READING
Mission to not fall in love
Romance,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
