2.fejezet

1.1K 29 0
                                    

Hát itt vagyok. Sikerült elérnem azt, ami az álmom volt. Sajnos csak videón keresztül, de láthatom hogy életre kell a pályán az az autó ,amin annyit dolgoztunk.
Hihetetlen érzés az a tudat, hogy ezt te hoztad létre. Csak remélni merem, hogy minden úgy lesz ahogyan terveztük. Ha sikerül ,akkor egy igen komoly autót raktunk össze, és csak reméljük hogy a többi csapaténál jobb.
-Carlos nagyon jó kört ment. Pedig ez mégcsak a második kör amit megtett.-néztem én is a számokat, amik igazat adtak annak, amit az előbb hallottam.
-A gumi kezelés is nagyon jó. Ha így folytatja, akkor ez jobb lesz mint amire számítottunk.
-Nem, csak annál jobb, mint amire te számítottál. Mondtam hogy az is jó lesz ,de nem hitted el.
-Ez nem igaz Nico. Csak én realista vagyok. Annak hiszek amit látok. És most látom.
-Mintha az eddigi teszteken nem láttad volna.-tette vissza a fejére a fülest, és hallgattuk tovább a rádiózást. Minden részlet fontos amit a csapat és a pilóták  látnak, és éreznek az autóval kapcsolatban. Főleg ilyenkor, amikor tesztelés van.
Mi itt maradtunk a gyárban, és innen nézzük a teszteket. Az autó nagyon jó idáig, mindent teljesít amit elvártunk. De a neheze csak ez után jön majd.

Fáradtan estem haza, hiszen elég megterhelő volt ez a nap. Rengeteg adatot kellett átnézni, és módosítani is kellett a beállításokon. Tény hogy azokat nem mi csináltuk meg személyesen, de mi adtuk az instrukciókat.
Holnap érnek vissza a gyárba, ami azt jelenti újabb feladatok várnak ránk.
Mivel már késő van ,ezért írtam a szüleimnek egy sms-t, hogy majd holnap beszélünk. Ma már nem zavarom őket.
Igen, minden úgy alakult ahogyan sejteni lehetett. Amikor elválaltam az állást, az egyet jelentett a költözéssel is. Nem bírtam volna ennyit ingázni, ezért ez tűnt a legjobb  megoldásnak. Szerencsére sikerült gyorsan találnom egy kis lakást, ami a gyárhoz is közel van. Pont olyan amilyet szerettem volna. Anyáék és Gemma is sokat segített a pakolásban, így elég hamar sikerült beköltöznöm.
Szerencsére a munka is nagyon jól ment. Mindenki nagyon kedves volt, és igazi profikkal vagyok körbevéve.
Aznap amikor az a bizonyos megbeszélés volt, szinte sose izgultam annyira mint akkor.

Mély levegő, és már kopogtam is be azon a piros ajtón ,amin a csapatfőnök neve díszeleg.
Miután hallottam hogy bemehetek, félve ugyan, de beléptem az irodába.
-Jó napot. Viviana Alessi vagyok.
-Jó napot Viviana. Frédéric Vasseur vagyok. Foglaljon helyet. Már vártam magát. Esetleg egy kávét, vagy valamit szeretne inni?-állt fel azonnal a székéből, amint bementem az irodába.
-Nem köszönöm.
-Rendben. Nos akkor foglaljon helyet, és beszéljünk meg mindent.-miután mindketten leültünk ,nem kellett sokat várnom már bele is kezdett.
-Nos Viviana. Elképesztő az életrajza. A tanulmányai lenyűgözőek. Számunkra nincs semmi kétség, hogy egy ilyen nagyszerű mérnök mint maga, ne állná meg itt a helyét nálunk.
-Köszönöm uram. De lenne egy pár kérdésem ha nem gond.
-Ugyan már. Dehogy is, azért vagyunk most itt, hogy mindent átbeszéljünk. És ha lehet akkor tegeződjünk.
-Rendben. Nos először is, köszönöm a lehetőséget hogy itt lehetek. Számomra ez egy álom. De remélem nem lesz rossz pont ha megkérdezem, miért pont rám gondoltak? -találtam meg végre a hangom, és feltettem azt a kérdést ,ami már az első alkalom óta furdal.
-Ez nem rossz pont ,sőt. Mint már mondtam lenyűgöző a tanulmányi eredménye. Maga nagyszerű mérnök, és pont ilyen emberre van szüksége a csapatnak ,mint amilyen maga. Fiatal és  tehetséges. Nagyszerűen megállta a helyét az akadémián, amire nagyon hamar felfigyeltünk.
-Értem. Ami a munkát illeti...
-Ami a munkáját illeti az számunkra most nagyon fontos. Maga mérnök aki az aerodinamikához is ért. Pont ilyen emberre van most szükségünk. Nemsokára vége a szezonnak és az új autónak jónak kell lenni. Ezért van magára szükségünk. Új megközelítés. Valami más ,mint amik eddig voltak. Hiszen tudjuk hogy sajnos a csapat már régóta nem éri el azokat a sikereket, amiket megérdemel. De magával végre újra sikerülhet.
-Ezt nagyszerű hallani. És köszönöm a bizalmat, amit már most belémfektet. De félek hogy számomra ez túl nagy falat lenne.
-Pont azért vannak azok a falak ,hogy leromboljuk őket. Nézd Viviana, tudom hogy ez most elég nagy sokk lehet , hiszen eddig erről nem esett szó. De szeretném ha részt vennél az új autó megtervezésében. Te lennél az egyik mérnök. Lehet hogy ez számodra sok, és túl soknak érzed ezt a feladatot, de tudom hogy képes vagy arra ,hogy ezt megugord. Nos? Képesnek érzed magad erre a feladatra? -kellett egy pár perc mire válaszolni tudtam.
-Igen. Azt hiszem igen.
-Nem hiszem. Képes vagy rá, vagy sem? -hajolt kicsit közelebb az asztalon, nyomatékosítva az előbbi mondandóját.
-Igen, képes vagyok rá.-a száját egy nagy mosolyra húzta és már állt is fel az asztaltól.
-Hát akkor, ezennel üdvözöllek a scuderia ferrári új mérnökeként. -nyújtotta felém a kezét, amit mosolyogva fogadtam el.

Mivel ma nem kell bemennek a gyárba, hiszen csak késő este érnek vissza a szerelők az autóval, így akadt egy pihenő napom. Kihasználom hogy nem kell ma  dolgozni és pihenek egy jót. Ez az három nap nagyon nehéz volt. Hiába voltak itthon, rengeteg dolgom volt. Nem csak anyáékat, de még Gemmát is elhanyagoltam ebben a pár napban.
Amíg készítettem a reggelimet, gyorsan felcsörgettem a barátnőmet, hátha fent van már.
-Már azt hittem valaki elrabolt.
-Neked is szia Gemma. Bocs ,hogy nem nagyon hívtalak, de rengeteg munkám volt.
-Semmi baj. De mesélj végre. Találkoztál már a pilótákkal?-Csak megforgattam a szememet és leültem az asztalhoz egy tányérral a kezemben.
-Nem, még nem.
-Micsoda? Hogy hogy? Ne már, már azt hittem előállsz végre valami jó kis pletykával velük kapcsolatban.
-Bocs, hogy el kell keserítenem. Még nem találkoztam velük.
-De ez hogy lehet? Már hónapok óta ott vagy. Nem járnak be a gyárba ,vagy mivan?-Gemma mindig nagyon várta hogy mikor mesélek neki a fiúkról, de sajnos ez eddig nem történt meg.
-De, de bejárnak nem keveset. De sajnos eddig nem volt rá alkalmam ,hogy találkozzak velük.
-Mi lesz ha elkezdődik a szezon. Tudsz már arról valamit?
-Igen. Megyek én is a versenyre. Legalábbis az elsőre biztosan.
-Akkor nemsokára mehetsz is. Amúgy ma hogy-hogy nem dolgozol? Már lassan 10óra lesz.
-Már pihenős vagyok. Tegnap értek véget a tesztek és az autók csak estére érnek a gyárba. Amit tudtunk megcsináltuk tegnap,de kocsi nélkül most nehéz lenne. Szóval.. mivel én sem dolgozok, és te sem, nem akarsz esetleg eljönni?
-Elmegyünk vásárolni?
-Megint? Gem, nemrég voltunk.
-Aha, de akkor még nem tudtuk hogy te is utazol. Be kell szeretned egy pár új dolgot előtte.
-Ugye tudod hogy a csapatruhát kell hordani?
-A pályán. Nem a szállodába és a városba. Gyors elkészülök és megyek. Nemsokára tali. Szio.
-Rendben. Szia, és ne száguldozz.-csak mosolyogva letettem a telefont, és kényelmesen megreggeliztem.
Ugy is kb.másfél óra az út, szóval ráérek, amíg ide ér.

 

Melodious World(C.L.)Where stories live. Discover now