Melodious World(C.L.)

26.fejezet

Nagyon izgultam hogy az anyukája mit fog szólni hozzám, de Charles szerint nincs miért izgulnom.
-Megjöttünk miele. Gyere.-nyitotta ki az autó ajtaját, és már szállt is ki. Én kicsit félve mentem utánna az ajtóhoz, de Charles csak rászorított a kezemre egy kicsit, mire rákaptam a tekintetem.
-Na izgulj mio caro. Anya imádni fog majd.
-Nagyon biztos vagy benne.
-Mert tudom és kész. Készen állsz?-szívem szerint nemet mondtam volna , de nem akartam megbántani.
-Talán?.-Charles csak rám mosolygott és már csengetett is be.
-Hát itt vagytok végre. Szia kisfiam.-nyitotta ki az ajtót egy idősebb, de nagyon csinos szőkehajú nő, aki már ölelte is magához a mellettem álló férfit.
-Szia anya. Bemehetünk?-a nő csak zavartan félre állt az ajtóból, hogy be tudjunk menni.
-Anya, hadd mutassam be neked Viviana Alessit. Viv, ő az anyukám Pascal Leclerc.
-Örvendek asszonyom. -nyújtottam felé a kezem, de ő csak magához ölelt.
-Szia drágám. Már vártam hogy megismerjelek. Hívj csak nyugodtan Pascalnak.
-Köszönöm.-nagyon kedves volt, talán nincs is okom annyira izgulni.
-Jaj mennyünk beljebb, ne álljunk itt az ajtóban. Gyertek a fiúk már a nappaliban várnak titeket.-indult el a ház belseje felé ,ahol már lehetett hallani a férfiak beszélgetését.
-Na végre itt vagytok. Szia Viv. Jó útja látni.-ölelt meg újra  Arthur.
-Szia Arthur. Én is örülök neked.
-Szia Lorenzo vagyok. Ennek a két okostojásnak a bátyja.-ő csak a kezét nyújtotta felém, de az arcán egy kedves mosoly volt.
-Szia Viviana Alessi vagyok.
-Kössz, nekem senki sem köszön?-állt mellettem Charles, mire a tesói csak egy sziát vagy egy csát mondtak neki.
-Na szép mondhatom.-dünnyögött tovább, mire mindenki elnevette magát.
-Ne már Charles. Téged folyton látunk, de Viv új a családban. Kibírod nem?
-Arthur? Neked muszáj mindig megszólalnod?-az öccse csak vigyorva nézett a bátyjára, de nem szólalt meg többet.

-Ez valami isteni volt Pascal. Komolyan, még sosem ettem ilyen finom süteményt.
-Jaj köszönöm drágám.  Nagyon kedves vagy és nagyon örülök neki hogy ízlett.
-Isteni volt.-a vacsora is rettenetesen finom volt, de ez a sütemény szinte maga volt a csoda. Nagyon kellemesen telt az este, és elég jól el tudtam beszélgetni szinte mindenkivel.
-Menjünk át a nappaliba, ott kényelmesebb.-invitált át mindenkit a másik szobába a fiúk édesanyja ,így mindenki helyet foglalt egy számára szimpatikus helyen.
-Oo istenem. De telle vagyok.-terült ki Arthur egy fotelba, és a hasát simogatta.
-Úgy kell neked. Minek ettél ennyit?
-Ne már Charles. Csak most hagyj békén. Nincs erőm veled most foglalkozni. Viv kérlek, szólj rá.
-Ne piszkáld az öcsédet kérlek.-néztem rá, mire csak oda hajolt a fülemhez és belesúgott hogy más ne hallja.
-Akkor ma már ez lesz a második, hogy ki kell engesztelned.
-Ne sugdolóz Charles. Társaságban nem szép dolog.
- A saját dolgoddal foglalkozz Arthur.
-Fiúk, legalább ne Viviana előtt. Bocsáss meg drágám, de néha ilyen kis lükék.
-Semmi baj, már lassan kezdem megszokni.
-El tudom képzelni mit műveltek nálad.-röhögött Lorenzo, miután ő is helyet foglalt a nappaliban.
-Komolyan fiúk, legközelebb a fejeteket hadjatok majd el. Örüljetek neki hogy Viviana ott volt és segített. Hol aludtatok volna  ha nem fogad be titeket?-szidta le őket az édesanyjuk.
-Jaj anya, ezt már megbeszéltük. Kérlek csak most ne hozd fel újra.-dőlt neki a vállamnak Charles, hátha így Pascal nem ragozza tovább.
Láttam egy családi képet a mellettem lévő kis asztalon, amit Pascal is észre vett hogy figyelem, és oda adta.
-Ő Charles. Talán 1 éves lehetett akkor amikor a kép készült.-egy nagyon édes kisfiú nézett vissza rám a képről. Csak mosolyogva néztem hol a képet hol a vállamon pihenő férfit.
-Nagyon édes kisfiú volt.
-Na miele, most is az vagyok.-szólt rám mire csak elvetettem magam.
-Nagyképű.-köhögve próbálta álcázni Lorenzo amit mondott, de mindenki értette.
-El ne kezdjétek fiúk. Sajnálom drágám, komolyan néha egész jól tudnak viselkedni.-mindenki elnevette magát azon amit Pascal mondott.
-Ugyan.
-Mesélj inkább, milyen a ferrárinál nőként dolgozni?
-Változó. Azért egy ilyen sportban még mindig nem könnyű ,de nagyon jól érzem magam. Az elején elég nehéz volt, de már sokkal könnyebb.
-A szüleid biztos nagyon büszkék rád. Hihetetlen amit elértél ilyen fiatalon.
-Köszönöm, és remélem hogy azok.
-Biztos lehetsz benne hogy azok. Anya vagyok, hidd el én tudom. -rengeteget beszélgettünk még, de egy idő után már mennünk kellett.
-Remélem nemsokára újra találkozunk drágám. És remélem jól érezted magad.
-Nagyon jól éreztem magam. És köszönöm az esteni vacsorát. Komolyan az a sütemény valami mennyei volt.
-Legközelebb újra csinálok amikor itt leszel. Charles majd szólj időben, ne az öcsédtől tudjam meg újra.
-Jó anya szólok majd. Szeretlek. -búcsúzott el az anyukájától, aki engem is szorosan megölelgetett mielőtt elindulunk.

-Viviana nem láttad a kenőcsömet? -kopogott be a fürdőszoba ajtaján, amikor épp törölkőztem már meg.
-Milyen kenőcsöt?
-Kék dobozos.-gyorsan körülnéztem,de nem láttam sehol amit keres.
-Itt nincs bent.
-Valahol pedig ott kell lennie.
-De mondom hogy nincs. Charles itt nincs bent.
-De biztos hogy oda tettem. Bemehetek?-ijedten néztem az ajtóra és gyorsan magam köré tekertem a tőrölközőt.
-Be ne gyere.-akár milyen gyorsan is válaszoltam, a férfi már nyitotta is ki résnyire az ajtót.
-Nem hallom hogy folyna a víz. Készen vagy már?
-Még nem öltöztem fel.-ez volt az a pont ahol már teljes életnagyságban a fürdőszoba ajtóban állt.
Én csak ott álltam előtte egy szál törölközőben, miközben ő folyamatosan rajtam járatta a tekintetét.
-Khm. Charles. Itt van fent a szemem.-mutogattam az arcom előtt, hogy biztos legyen benne hova kell néznie.
-Látom. Látom.-de továbbra is csak a testemet nézte.
-Charles. Vagy menj ki, vagy keresd meg a kenőcsöt és menj ki.
-Nem maradhatok? Ígérem jó leszek.
-Charles. Menj ki.-küldtem ki újra, de még mindig nem mozdult.
-Megkeresem a kenőcsöt.-ment oda a kis szekrényéhez, de közben én a háta mögött elindultam kifelé.
-Hova mész miele?-nézett rám a tükörből, amikor ott álltam már a háta mögött.
-Felöltözni.
-Itt is megteheted.
-Nem fogok előtted öltözni Charles. Keresd csak a kenőcsödet, addig én felöltözök a szobába.-vigyorogva mentem ki, amikor megláttam a férfi arckifejezését.
Gyorsan bementem a szobába és már kapkodtam is magamra a pizsomámat.
Amint kimentem a szobából Charles még a fürdőben volt, és valószínűleg zuhanyzott, mert hallottam hogy folyik a víz. Egy idő után vissza mentem a szobába és az ágy szélén ülve kezdtem el nyomkodni a telefonomat, amikor végzett és bejött ő is.
-Megvan a kenőcsöd?-csak oda állt elém és az ölembe tette a dobozt.
-Igen. Segítesz?
-Miben?
-Kicsit fáj a vállam és nem igazán érem el hátul a hátam. Ott is be kellene kenni, de egyedül nem bírom.
-Ahm persze. -amíg ő levette a pólóját, én addig kibontottam a dobozt és már álltam is oda a háta mögé.
Megcsapott a kellemes férfias illata, ami minden bizonnyal a tusfürdője lehet. Szinte remegve értem hozzá a kidolgozott vállához és a szintén izmos hátához. Láttam hogy kicsit megremegett, de nagyon valószínű hogy a hideg krém miatt van.
-Kész vagy.-még mindig mögötte álltam , mire megfordult és szinte a testünk teljesen egymáshoz simult. Egyikünk sem lépett hatrébb.
Nem tudom azt sem hogynmelyikünk lépett előbb, de pillanatok múlva már a nyelve bejutásért ostromolta az ajkaimat.
Hirtelen eltünt a lábam alól a talaj és már kulcsoltam is át vele a derekát.
Csak belekapaszkodtam a nyakába mire belevigyorgott a csókunkba.