Melodious World(C.L.)

23.fejezet

Szinte sose vártam még ennyire, hogy vége legyen a versenynek.
Aggódtam Charlessért, és csak annyit tudtunk hogy vizsgálják.
-Oké srácok mára befejeztük. Csak még ennyi, hogy Charles kiengedték a kórházból. Már a szállodában van, és jól van. Pihennie kell, de szerencsére nincs komoly baja. Menjetek pihenjetek ti is, elég hosszú és mozgalmas volt a mai nap. Majd a gyárban mindent átbeszélünk tüzetesen. Jó pihenést mindenkinek.
-engedett mindekit szabadjára Fred.
-Viviana, lenne még valami.-szólt utánnam, amint kiindultam az irodából.
-Igen?
-A mai napról akartam még egy pár szót mondani. Nagyszerűen teljesítettél. Ha nem lett volna az a baleset, lehet még kettős dobogónk is lehetett volna. De ettől eltekintve, nagyon meg voltam a mai munkáddal elégedve. És nem csak én, más is ugyan úgy.
-Köszönöm Fred. Ez nagyon jól esik. Nem fogok hazudni, nagyon féltem a versenytől. Sose voltam még ilyen helyzetben. És azért Charles balesete sem könnyítette meg.
-Tudom. Mindannyian megijedtünk, de szerencsére jól van. Viszont te, tényleg nagyon ügyesen megoldottad. Matteo is nagyon meg volt elégedve veled.  Szép munka volt, de most már menj és pihenj te is végre. Hosszú volt a mai nap mindannyiunknak.-csak elbúcsúztam a férfitól, és már indultam is vissza a szállodába.

Már épp alváshoz készülödtem amikor valaki kopogott az ajtómon. Fogalmam sincs ki lehet az, hiszen Charlessal és már Maxal is beszéltem. Az előbbi megnyugtatott hogy jól van ,csak egy kicsit fáj a keze,és az orvos is mindent rendben talált egy kisebb sérüléstől eltekintve, az utóbbi viszont pont Charles felől érdeklődött.
-Hát te?-meglepődve nyitottam ki az ajtót, és engedtem be a nem várt vendégemet.
-Azt hittem feljössz majd hozzám, de úgy látszik elfelejtetted.-ült le az ágyamra, és onnan bámult rám.
-Pihenned kell Charles. Nem járkálhatsz csak úgy, ahogy kedved tartja.-Szidtam kicsit le a férfit, de nem igazán hatotta meg.
-Jól van miele. De nem jöttél fel hozzám, ezért én jöttem el hozzád.
-Dehogy vagy jól. Megmondta az orvos is hogy szigorú pihenés legalább 3 napig. Ez pont nem az amit előírt.-álltam már előtte, mire csak megfogta a kezemet, és lehúzott maga mellé.
-Pihenek nem látod? Nem állok, és nem járkálok.
-Charles. Komolyan mondom, hogy ennek nem lesz így jó vége. Nem tartod be amit az orvos előírt.-Csak hanyat dőlt az ágyon, és vigyorogva nézett rám.
-Már fekszem. Ez ellen nem lehet kifogásod.
-Nem vagy vicces. Tényleg pihenned kell. Nem fáj a kezed?
-Nem, kaptam rá gyógyszert. De ha nekem kötelező pihennem, akkor gyere és pihenjünk együtt. Rád is rád fér már a pihenés mio caro. Láttom rajtad hogy fáradt vagy.
-Itt akarsz maradni?-álltam fel az ágyról, hogy le tudjak feküdni, mire a férfi csak ülő helyzetbe helyezte magát.
-Ha zavarok akkor vissza megyek a szobámba. Csak szerettelek volna látni. De megyek is.-már kelt volna fel az ágyról, mire gyorsan megszólaltam ezzel maradásra bírva.
-Maradj. Nem zavarsz. Mármint maradhatsz ha szeretnél.-kezdtem egyre jobban zavarba érezni magam, és az sem igazán segített hogy a férfi mosolyogva nézett rám az ágyból.
-Akkor mire várunk, gyere és feküdj le te is.-ütögette kicsit még maga mellett a helyet, de már kényelembe is helyezte magát a párnákon.

-Voltál már monacóban?-már egy ideje csendben feküdtünk egymás mellett, és élveztük a másik közelségét. Charles csak finoman oda húzott magához egy idő után miután lefeküdtünk, mondván túl messze vagyok tőle.
-Még soha. De biztos nagyon szép.
-Gyere el velem.
-Hova?-húzodtam kicsit hátrébb hogy lássam az arcát, hátha viccel.
-Monacoba. Most úgy is lesz két hét szünet. Holnap utazunk haza, nem kell bemenni a gyárba sem azonnal.
-Azt akarod hogy menjek el veled monacoba?-húzodtam el tőle már teljesen, és már ültem is fel az ágyba.
-Miért ne? Megmutatom a várost, és kicsit kettesben is lehetnénk.
-Nem is tudom Charles.-már ő is felült és a hátát neki támasztotta a támlának.
-Ha nem akarsz velem jönni akkor nyugodtan mond meg. Nem haragszom meg miatta. Csak gondoltam most lenne egy pár napunk együtt, úgy hogy a munka nem szól közbe.
-Nem arról van szó hogy nem szeretnék menni, de neked pihenned kell most. És félek hogy lehet  ez már egy elég nagy lépés lenne.-sütöttem le a tekintettem zavaromban. Nem beszéltünk még arról a férfival hogy mi van közöttünk, így nem tudom hogy ő mit gondol jelen pillanatban kettőnkről.
-Nagy lépés lenne neked, vagy kettőnknek? Mert akkor úgy látszik emlékeztetnem kell téged miele, hogy nem most alszunk először együtt, és már volt egy randink is.
-Nem tudom. Talán mindkettő esetben.
És nem vagyok hülye, emlékszem mindenre.
-Oo mio caro. Sose mondanám neked azt hogy bolond vagy. Nálad okosabb nőt még sose láttam mint te. Már én érzem magam melletted szinte tök hülyének sokszor.-csak elnevettem magam, hiszen sokszor tényleg elég értetlen tekintettel tud nézni rám, főleg ha munkáról van szó.
-Olyan vagy ilyenkor mint egy kis bárány.
-Bárány? Ezt kikérem magamnak. Én egy igazi vadállat vagyok.
-Az ám. Egy kis bárányka vagy drágám nem egy  vadállat.-csak nézett rám szinte csillogó szemekkel, mire az  ajkain egy nagy mosoly lett.
-Most először hívtál drágámnak.
-Te állandóan becézgetsz, hiába szóltam már miatta többször is.
-Tudom. És foglak is. Tudod mit, inkább aludjunk egyet, és majd holnap reggel eldöntöd hogy el szeretnél-e velem jönni. De szeretném ha tudnád, hogy én nagyon örülnék neki, de elfogadom ha máshogy döntesz majd.
-Majd inkább reggel megmondom jó?-csak bólintott egyet, és már feküdt is vissza a párnák közé.
Én is vissza feküdtem, de Charles pillanatok múlva már oda is húzott magához.
-Azért egy jó éjt csókot kapok?-csak megemeltem a fejemet és egy puszit nyomtam az ajkaira. Ő nem elégedett meg ennyivel, mert amikor el akartam húzodni, a kezeit az arcomra tette és úgy mélyítette el a csókot.
-Most már aludhatunk. Jó éjt miele.-csak mosolyogva feküdtem vissza a férfi mellé, és már bújtam is oda hozzá.