Melodious World(C.L.)

32.fejezet

-Mesélj csak. -Max váratlanul toppant be, és minden előjel nélkül.
-Mégis miről mesélnek? Inkább neked kellene. Hogy kerülsz ide?-ültem le mellé az ágyra, mert már a szállodában voltunk.
-Volt egy kis dolgom itt.
-Hát persze.
-Mindegy, dolgom volt és most itt vagyok. Talán baj? Vagy vársz valakit?
-Na jó. Mégis mit akarsz? -fordultam felé, mire csak vigyorgva nézett rám.
-Charles? Sejtettem. De azért reméltem hogy elmondod, de úgy látszik, magamtól kellett rájönnöm.
-Mivan?
-Ugyan már Alessi. Ne nézz hülyének. Kicsit feltűnő volt már az is, hogy rád kacsintott a dobogón, na de az hogy spanyolból is együtt mentetek el a pályáról.. hát Viv. Lebuktál.
-Jó oké. Együtt vagyunk. De ez még titok Max.
-Nyugi én nem mondom el. De mióta?
-Japán óta. Haragszol rám?-Nagyon fontos nekem Max, és nem csodálkoznák rajta hogy most utálna. Hónapok óta hazudok neki.
-Gyere ide, te.-hirtelen oda húzott magához, és szorosan ölelt.-Sose tudnék rád haragudni. Megértem hogy nem mondtátok el eddig. Tudja valaki?
-A családja és az enyém. És Gemma.
-Hát persze ő mindenről is tud.-nevetett fel, ezért kicsit félve mondtam ki a spanyol férfi nevét.
-És Carlos.
-Sainz? Komolyan? Carlos előbb megtudta mint én?-háborodott fel, ezért kibújtam a karjaiból, és vissza ültem a helyemre.
-Carlos Charles csapattársa. Szerinted nem tűnt fel neki?
-Jó ez mondjuk igaz. Meg amúgy is, folyton együtt lógnak. Nem is kellett volna ezen meglepődnöm.
-Na ugye. Nem vagy éhes?
-De, együnk valami jó spanyol kaját.-indult el az ajtó felé, de hirtelen megtorpant.-Megmozdulnál Alessi? Éhen halok amúgy.
-Megyek te nagy gyerek. Ne hogy itt éhen halj.-kaptam fel a kártyámat a komódról, és már mentünk is ki a szobából.

-Szia Miele.-csókolt meg Charles amint beléptem a pihenőjébe.
-Szia. Hé, valaki megláthat.-nevetve karoltam az a nyakát, de ő továbbra is a karjaiban tartott.
-Akkor lásson. Nem érdekel már.
-Charles..
-Meddig akarjuk még titkolni?-engedett el, én neki állt átöltözni.
-Max már tudja.-mondtam ki egyből. Tegnap este a saját szobájában maradt, mert Carlossal volt egy szponzor munkájuk este ,és nagyon későn ért vissza. Vigyáznunk kell, mert múltkor nem sokon múlt hogy Daniella előtt lebukjunk.
-Ez nem meglepő. Ő mindenről tud.
-Nem én mondtam el neki. Magától jött rá.
-Na hát ezzel megleptél. Akkor miért nem mondjuk el? Mitől félsz miele?
-A csapattól. Mit fognak hozzá szólni? És ha kirúgnak miatta?
-Ezt most felejtsd el. Senki sem fog ez miatt kirúgni. -gugolt le elém, és a kezeit a térdemre tette.- nem lesz baj mio caro. Hiszen eddig sem volt semmi.
-Mert nem tudták.
-Akkor tudják meg. A munkánk ettől nem változik majd meg. Na jó. Átöltözök és beszélünk Freddel.  Rendben? Majd ő megmondja mi legyen.
-Na most nem lettem nyugodtabb.
-Nincs mitől félned miele.  Megoldjuk majd. A csapattal nem lesz gond.
-De?
-Hát a rajongók már más kérdés. Beszéltünk már erről, tudod hogy nem szabad velül foglalkozni.
-Nem vagyok hülye Charles. Inkább öltözz fel. Ha valaki bejön a végén teljesen félreérti a helyzetet.-Csak felállt, de nem lépett el mellőlem. Sőt,oda hajolt hozzám, és egy gyengéd de annál szenvedélyesebb csókot adott.  Összefontam a kezeimet a nyakánál, és úgy húztam le magamhoz egy ujabb csókra.
Teljesen elfeledkeztem arról hogy hol vagyunk és csak egymással foglalkoztunk. Charles lassan lefektetett a kis padszerűségre ami a pihenőjében volt, miközben én szorosabban húztam magamhoz.
-Hé amigo! Készen vagy már?-három kopogás után, Carlos hangja szelte át a szoba csendjét.
Ijedten Charlesra néztem ,aki még mindig felettem támaszkodott és csak egy boxer volt rajta.
-Mindjárt megyek Carlos.
-Jól van. Lent megvárlak. Kell egy kávé. Siess lord Perceval.-egy pár pillanatig egyikünk sem szólalt meg, de Charles hirtelen elnevette magát.
-Ne nevess, ez nem vicces. Jézusom Charles ,most majdnem lebuktunk. -löktem le magamról a férfit aki ugyan úgy nevetett tovább. Gyorsan felültem és megigazítottam magamon a ruhámat.
-Öltözz fel. Kint megvárlak inkább.
-Nem segítesz?-nézett rám vigyorogva, de inkább kimentem a szobájából.

Fel le járkáltam. Tudtam hogy egyszer muszáj elmondanunk majd a csapatnak hogy együtt vagyunk, de nem hittem volna hogy Charles ezt most tényleg komolyan gondolja.
Már Carlosnak is elmondta hogy miért megyünk Fredhez, aki csak megnyugtatott hogy minden rendben lesz majd.
Hát én ebben nem vagyok biztos.
-Csak nem rám vártok?-jött fel Fred az irodájához, mire csak bólintottunk neki.
-Beszélnünk kell Fred.-csukta be utánunk az ajtót Charles, mire a főnökünk csak helyet foglalt várva hogy belekezdjünk.
-Igen? Elmondjátok vagy én találtam ki?-Charles csak felém fordult mire egy aprót bólintottam.
-Együtt vagyunk Vivianával.-minden kertelés nélkül kimondta.
-Értem. Erről akartatok beszélni?
-Igen.
-Hát jó. Akkor üljetek le.-mutatott a székek felé amik az asztala előtt voltak.
-Fred tudnod kell hogy ez semmilyen módon nem befolyásolja a csapat munkáját.
-Charles tudom. Viszont ez egy elég komoly dolog. Mind a ketten fontos szerepet töltötök be a csapat életében. Mi van akkor ha ez köztetek egyszer csak véget ér? Ne értsetek félre, nem a magánéletetekben akarok túrkálni. De képesek lesztek majd akkor is együtt dolgozni ,hanem köztetek nem fog működni?
-Igen Fred. Ilyenre nem lesz példa.-fogta meg a kezemet Charles amit egy kicsit megszorítottam.
-Remélem így lesz. Viszont mi lesz a médiával? Felválaljátok már?
-Szeretnénk. Pont ez miatt akartunk veled beszélni.
-Rendben. Beszéljetek erről a a médiásokkal. Majd ők segítenek hogy ezt hogyan tálaljátok a mediának. De ez még nem minden. Lehet hogy majd alá kell írnotok egy szerződést.
-Milyen szerződést?-ilyedten kérdeztem rá ,hiszen eddig ilyenről szó sem volt.
-Amolyan biztosításként. Addig ameddig a szerződésetek szól egyikőtök sem bontja fel a jelenlegi szerződését, csak azért mert a kapcsolatotok zátonyra futott.
-Ez rendben van.
-És neked Viviana? Képes lesz majd úgy is ilyen munkát végezni, ha ez valamiért nem jön össze?
-Igen. Nem befolyásolják az érzéseim a munkámat. A csapat az első.
-Rendben van. Akkor szólok Ericának és már meg is írja a szerződést. Nyugi gyerekek láttam már ilyet. Ez amolyan formalitás csak. De most végre hadd gratuláljak. -nagy mosollyal az arcán állt fel, és ölelte magához Charlest.
-Sok boldogságot nektek.-ölelt meg engem is, miután a monacói arrébb állt.
-Köszönjük Fred.
-A család tudja már?
-Igen. Már rég tudják. És Carlos is tud róla.-közölte vele Charles, mire a férfi csak a fejét rázta.
-Hát persze. A mi Carlitosunk nem maradhat ki semmiből. Na ha ennyi volt ,akkor menjetek mert még sok dolgunk van.
-Értettük. Megyünk is. És Fred?
-Igen Charles?
-Köszönjük.-csak egy kis mosolyra húzta a száját, és újra kiküldött minket.
-Hát ez szerintem jól ment.-karolt át Charles amint kijöttünk az irodából.
-A neheze csak most jön.
-Megoldjuk már miele.-puszilt bele a hajamba, mire csak szorosabban öleltem magamhoz.