Melodious World(C.L.)

10.fejezet

9 órára kell készen lennem.Nemrég értem haza, és már 7 óra is elmúlt.
Fogalmam sincs mit veszek fel, de talán találok majd valami ruhát.
Épp vacsoráztam, vagyis csak egy gyors szendvicset dobtam össze, amikor pittyent a telefonom.
Daniella írt hogy kezdjek el készülődni, mert ketyeg az idő.
Gyorsan vissza írtam, és már mentem is a szobába.
Csak álltam a gardrób előtt, és csak bámultam a ruhákat.
Sóhajtottam egyet, és kivettem az első kezem ügyébe került nadrágot. Szerencsére egy magas derekú, bőrhatású nadrág volt. Még jó hogy nem egy melegítő.Kerestem hozzá egy hosszú ujjú bodyt és késznek is nyilvánítottam magam. Legalábbis ruha terén.
Márcsak a hajammal kell valamit kezdenem.
Gyors zuhanyzás után, már a tükör előtt álltam, és gondolkodtam hogy mi legyen.
Úgy döntöttem csak begöndörítem egy kicsit, és egy kis sminket dobok fel.
Mire végeztem mindennel, valaki csengetett. Indulnom kellene hogy időben oda érjek, erre pont most jön valaki.
-Szia.-a meglepedségtől szinte alig találtam meg a hangomat.
-Szia. Bocs hogy csak úgy beállítottam, de épp úton voltam már, és láttam hogy itt van még az autód. Gondoltam talán mehetnénk együtt, így nem kell külön autóval menni.-láttam rajta hogy zavarban van, ezért csak félre álltam az ajtóból hogy be tudjon jönni.
-Gyere csak be. Ne állj ott az ajtóban.-miután bejött, csak állt az előtérben, zsebre tett kézzel. Nagyon jól nézett ki. Egy fehér ing és egy kék farmer volt rajta, fehér cipővel. A haja szokás szerint rendezetlenült állt, de így is nagyon jól állt neki.
-Kérsz valamit inni? Gyorsan megkerestem a cipőmet és mehetünk majd.
-Nem köszi. Nagyon szép lakásod van.-nézett körbe miután kicsit beljebb jött.
-Köszi. Nem hittem volna hogy emlékszel rá hogy hol lakom.-vettem fel közben a cipőmet, és már húztam is fel egy kis kabátot.
-Ismerős volt az utca, és láttam az autódat a ház előtt.
-Kész vagyok. Mehetünk.-Charles csak végig nézett rajtam, ami miatt eléggé zavarba éreztem magam.
-Khm. Szuper. Akkor menjünk.-fordult meg és már indult is az ajtó felé.

-Voltál már itt?-hajolt oda a fülemhez hogy halljam amit mond. Rengetegen voltak a clubban, és a zene szinte teljesen elnyomott minden zajt.
-Igen, nagyon jó hely. De hol vannak a többiek?-hajoltam hozzá én is közelebb, mire megcsapott a kellemes férfias illatta.
-Itt vannak már. Carlos azt írta hátul vannak.
-Oké, akkor gyere.-fogtam meg a kezét és indultam el hátra. Akkor fel sem fogtam mit tettem. Csak épp hogy fogtam a kezét, de éreztem hogy ő kicsit erősebben tartja a kezemet.
Hatalmas volt a club, ezért két oldalt volt a pult, és hátul voltak kihelyezve kisebb ülő alkalmasságok. Amolyan kanapé félék, kis asztallal előttük.
Láttam Daniellát és egy pár ismerős alakot a gyárból, ahogy közelebb értünk. Elengedtem Charles kezét,még az előtt hogy oda értünk volna, ne hogy valaki kombinálni kezdjen.
-Sziasztok. Végre itt vagyok.-ölelt meg minket Daniella, és már a kezünkbe is nyomott egy feles poharat.
-Én nem iszom, vezetek.-adta volna neki vissza Charles, de a lány nem vette el tőle.
-De, de iszol. Majd más vezet. Nyugi már ki vannak jelölve a sofőrök.
-De..
-Nincs de. Igyatok.-nézett ránk, és azt várta mikor isszuk meg a kezünkbe tartott italt. Csak egymásra néztünk a monacoival, és gyorsan lehúztuk az italt.
-Jézusom, ez meg mi volt?-éreztem hogy szinte végig marja a torkomat.
-Nem tudom, Nico hozta.-mutatott a férfi felé, aki vigyorva nézett ránk.
-Gyere, igyunk erre valamit.-tette a kezét Charles a hátamra és úgy vezetett az egyik pulthoz.
-Mit kérsz?
-Csak egy colát.-csak bólintott egyet, és már adta is le a rendelésünket. Ahogy láttam ő sem igazán akar inni, mert két pohár üdítőtt tettek le elénk.
-Nem iszol?
-Most nem. Elég volt az amit Dani adott. Majd később.-adta oda az italomat, és már mentünk is vissza a többiekhez. Már mindenki megérkezett, így már teljes volt a csapat.

-Imádom ezt a számot.-kiáltott fel Dani, és táncolt tovább. Már egy ideje táncoltunk, és nagyon jól éreztem magam. A fiúk elvoltak az asztalnál, de néha ők is oda jöttek.
Volt egy srác aki elég sokszor bepróbálkozott, hiába küldtem el.
Daniella csak nevetett rajtam, mert akárhányszor elküldtem ,egy idő után újra vissza jött.
Inkább úgy döntöttem vissza megyek a fiúkhoz, amikor hirtelen előttem termett.
-Szia szépségem. Nem táncolunk?-már nyúlt volna a derekam után, de gyorsabb voltam nála és hátrébb léptem.
-Bocs, de nincs kedvem hozzá.
-Akkor gyere igyunk meg valamit.-próbálkozott tovább.
-Nem köszi. -el akartam menni mellette, de megfogta a csuklómat és oda húzott magához. A lehelete bűzlött a rengeteg alkoholtól amit az este alatt megivott. Szinte már a szagától be lehetett volna rúgni.
Megpróbáltam kihúzni a kezemet,de csak azt értem el vele, hogy még szorosabban húzott oda magához.
-Engedj már el!-szinte kiabáltam vele, de nem engedett el. Már hajolt volna oda hozzám hogy megcsókolja a nyakamat, mire amilyen erősen csak tudtam rátapostam a lábára. Amint elengedett lekevertem neki egy pofont, mire valaki hátulról elkapta a derekamat, és szorosan oda húzott magához.
-Én vagyok az Charles.-Ahogy meghalottam a hangját, biztonságban éreztem magam a karjai között. Bár én magam sem értem hogy miért, hiszen alig ismerem.
Carlos is itt volt, és épp a srácot zavarta el. Nem akartam balhét, ezért próbáltam oda menni a spanyolhoz, de   Charles nem hagyta.
-Jól vagy?-fordított maga felé, miután a férfi elment. Csak belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe, amikbe szinte elveszve érzem magam.
-Igen, köszönöm.-a kezei még mindig a derekamon voltal, de teljesen más érzést keltett bennem mint az előbbi férfi.
-Gyere, menjünk oda a többiekhez. Vagy menni szeretnél inkább?
-Nem, nincs semmi baj. Menjünk a többiekhez. Vagy te menni akarsz?
-Nem, csak gondoltam az előbbi után, te talán mennél. De akkor menjünk vissza.-vissza mentünk a többiekhez és már Daniella is ott volt.
-Veled meg mi történt? Carlos most mesélte hogy felpofoztál egy pasit.- állt oda elénk amint oda értünk a csapathoz.
-Semmi. Csak részeg volt és nem értette hogy hadjon békén.
-Egész este nem értette. Jól tetted.
-Ezt hogy érted hogy egész este nem értette?-kérdezett rá Charles,és a hangjában mintha egy kis düh is lenne.
-Egész este rá volt szálva a Vivianára. Vagy háromszor elküldte már, de ezek szerint negyedszerre is beprobálkozott.-mesélte el az olasz lány. Láttam hogy Charles testtartása teljesen megváltozott. Sokkal feszültebbek tűnt mint az este elején.
-Mindegy hadjuk inkább. Már elment. És én sem megyek mostanában táncolni.-ültem le inkább, míg a többiek még mindig ott áltak.
-Na amigo, gyere és igyál inkább egyet. Ezek után jót fog tenni.-adott Carlos egy pohár italt Charlesnak, aki miután elvette tőle leült mellém. Daniella is helyet foglalt közöttünk, így újra mindenki egy helyen volt.

-Hát én ittam. Részeg nem vagyok, de nem szívesen vezetek így.-hát igen. Charles megivott egy pár pohár alkoholt az este alatt. Én csak azt az egyet amit Daniella a kezembe nyomott amikor megjöttünk, így szinte teljesen józan vagyok.
-Akkor add oda a kulcsot majd én vezetek.-néztem fel a férfira, aki nagy szemekkel nézett rám.
-Nem adom. Inkább vezetek én.
-Charles ittál. Most komolyan inkább vezetsz ittasan, minthogy át add nekem a kulcsot. Nem fogom össze törni a ferráridat.-kulcsoltam össze a kezemet magam előtt. Elég bántó hogy azt gondolja, hogy egyből összetörném.
-Nem mondtam hogy össze töröd. -dörmögött inkább, de a kulcsot nem adta oda.
-Jó akkor menjünk taxival. A többiek már elmentek, így majd hívok egyet. Majd holnap eljössz az autóért akkor.-már vettem is elő a telefonomat, amikor hirtelen a szemem előtt volt az autó kulcsa.
-Csak, csak finoman jó? Ez egy ferrári.-nézett az autóra, mintha valami bármelyik pillanatban eltűnne onnan.
-Szállj be, és menjünk inkább.- nyitottam ki az autót ajtaját, de ő még mindig ott állt.
-Charles, tudok vezetni. És ha ez megnyugtat mérnök vagyok. Az a dolgom hogy gyors autókat tegyek össze.
-Az még nem jelenti azt hogy vezetni is olyan jól tudod. Csak ne törd össze kérlek..-szállt be végre, de már a számon volt hogy menjen ahogy akar, de inkább beültem én is.
-Akkor elviszlek a szállodába, és majd onnan hazamegyek.-inditottam be az autót, és már tolattam is ki.
-Csak finoman. De hogy mész onnan haza? Nincs ott az autód.-hát erre mondjuk nem gondoltam.
-Taxival. Megoldom majd.
-Nem hagyom hogy az éjszaka közepén egyedül taxizz.
-Akkor mégis mi legyen?-fogalmam sincs hogy akarja ezt megoldani, de egyre kiváncsibb vagyok.
-Mi lenne ha ott aludnál a szállodába?
-Van lakásom. Nem fogok egy szállodába szobát kivenni.
-Van kanapém. Aludhatsz ott is.-nagy szerencse volt hogy piros lámpánál álltunk, így nem eset baja az autónak.
-Nem fogok egy kanapén aludni amikor van ágyam is.- hirtelen ért a felismerés, amit egyből elmondtam a férfinak is.-Van egy vendégszobám. Ha gondolod ott aludhatsz.
-Nem lenne gond?
-Charles, ittál. Így nem vezethetsz. Engem nem engedsz egyedül taxizni, és nem vagyok hajlandó sem egy külön szobában, sem egy kanapén aludni a szállodában. Engem nem zavar, ha téged sem.
-Nekem megfelel.-ezzel a végszóval elindultam hazafelé.