Melodious World(C.L.)

48.fejezet

Pár hónappal később:

Charles elég furcsa az utóbbi időben. Nem igazán értem hogy miért, hiszen a szezon nagyon jól alakult. Charlesnak sikerült újra megnyernie a bajnokságot, ami még számomra is hihetlen volt. Azóta viszont mintha kicserélték volna.Elég sokat lóg a telefonján, és egyre kevesebb időt van itthon. Most sem volt ez másképp.
Kora délután elment mert valamit el kellett intéznie, ezért én egyedült voltam otthon.
Épp a hálószobába voltam és pakoltam el, amikor hirtelen megszólalt a telefonom.
-Szia Charles.
-Szia Miele. Otthon vagy?
-Igen, pakolom a ruhákat miért?- hagytam abba egy pillanatra a pakolást, és vártam hogy a mondandóját.
-Van egy kisebb problémám. El tudnál értem jönni?
-Mi történt?-hirtelen megijedtem, mert már azonnal a legrosszabb dolog játszodott le a fejemben.
-Nyugodj meg Miele nincs baj. Csak akadt egy kis problémám az autóval és várom az autómentőt.
-Hát ezzel nem nyugtattál meg. Mi történt Charles? -indultam már ki a szobából, mindent ott hagyva.
-Defekt. Mondtam Miele hogy nincs gond. Akkor el tudsz értem jönni?
-Persze, azonnal megyek. De miért nem cseréled ki a kereket te?
-Dolce, ez egy ferrári. Ehhez nem lehet barbár módon neki esni.
-Na jól van. Küld át hogy hol vagy és össze szedlek.
-Rendben miele.Akkor küldöm a címet.
-Oké, megyek érted akkor. Szia.-Mindent otthagyva húztam fel a cipőmet és a kabátom és mentem érte.

Ezt nem hiszem el. Az a cím amit küldőtt a város szélén volt és csak egy üvegház volt itt semmi más. Oda érve nem láttam Charlest sehol, és hiába hívtam, nem vette fel. Láttam hogy az üvegház nyitva van még, ezért lezárva az autót arra vettem az irányt.
Nagyon ideges voltam rá, mert még arra sem volt képes hogy kint megvárjon, vagy a telefont felvegye amikor hívom. Tudta hogy jövök érte, erre még nekem kell megkeresnem.
-Charles.-lassan beléptem az a kis épületbe ami végig csodálatos virágokkal, és díszekkel volt kidiszítve.
-Charles! Itt vagy?-lassan beljebb sétáltam amikor a férfi az egyik virág mögül hirtelen előbújt.
-Szia Miele.-megállt és nem jött közelebb.
-Charles, téged kereslek. Azt hittem legalább kint megvársz és nem nekem kell megkeresnem.-ideges voltam ezt nem is tagadom. De az hogy ő csak ott állt mosolyogva mintha semmi gond nem lenne, még jobban idegesített.
-Mehetünk végre?
-Nem. Van itt egy kis dolgunk.
-Mégis milyen dolog? Charles, nincs itt rajtunk kívül senki, és lassan zárniuk kell. Menjünk kérlek.-végre elindult felém és amikor oda ért hozzám, csak megfogta a kezemet és csak mosolyogva nézett rám.
-Pontosan Miele. Nincs itt rajtunk kívül senki. És tudod miért?
-Nem.
-Azért mert most ez a hely csak a miénk. -nem értettem mit akar ezzel mondani. Szerintem látta rajtam hogy el vagyok veszve, ezért csak elindult velem együtt kicsit beljebb. A szemem elé tárult egy kis asztal, amin megvolt terítve és gyönyörűen kivilágítva gyertyákkal minden.
-Charles ez mi?-csak oda vezetett az asztalhoz és kihúzta nekem a széket.
-Mon amour. Foglalj helyet.-miután mind a ketten helyet foglaltunk az asztalnál, számomra még mindig hihetlen volt hogy mit keresünk itt.
-Miért vagyunk itt Charles?
-Mert ma egy különleges nap van.
-Hát én erről nem tudtam. Nem úgy vagyok öltözve.-Tényleg nem. Csak egy sima farmer és egy vastagabb kötött garbó van rajtam.
-Csodálatos vagy így is miele.-csak mosolyogva néztem a férfire, aki persze egy fehér ingben és farmerban ült velem szembe.
-Mit terveztél Charles? És mi van az autóddal?
-Nincs az autómmal semmi. Csak hazudtam hogy valahogyan ide csaljalak. Sajnálom hogy megijedtél és hogy hazudnom kellett.
-Eléggé megijedtem amikor hívtál.
-Sajnálom. Csak egy meglepetést szerettem volna csinálni, és ahhoz az is kellett.
-Hát sikerült. Nagyon szép ez a hely. Csodálatos minden.
-Akkor ha tetszik, ehetünk?-csak mosolyogva bólintottam, mire felállt és egy pohár bort töltött ki a vacsorához.

-Még mindig nem mondtad el hogy miért vagyunk itt.-már befejeztük a vacsorát, ami isteni finom volt és csak élveztük a pillanatot.
-Tudom hogy mostanában kicsit sok dolgom volt és nem igazán voltam ott fejben. Nem akartam hogy azt érezd hogy más fontosabb nálad, mert ez nem így van miele. Soha semmi sem lesz az életemben nálad fontosabb.
Ezért is vagyunk ma itt. Hogy tudd, hogy csak te számítasz nekem ,semmi és senki más.
-Charles, nincs semmi baj. Tudom hogy rengeteg dolgod van. Tény hogy kicsit rosszul esett hogy kevesebb időt voltunk együtt, de megértem hogy miért van így. Szeretlek Charles.
-Én is nagyon szeretlek miele. Viszont lenne itt még valami. Valami, amit már régóta meg akarok kérdezni, de a tökéletes pillanatra vártam. És úgy érzem hogy ez az a pillanat.-lassan feállt a székről, oda állt mellém. Csak meglepve hátrebb toltam a székemet és felé fordultam. Ő csak legugolt elém és az egyik kezét a lábamra tette.
Időm sem volt azon gondolkodni hogy mit akar, mert hirtelen megszólalt.
-Amióta betoppantál az életembe minden sokkal jobb lett.
Amikor először megláttalak a gyárban, hirtelen mintha megszünt volna körülöttem az idő, és csak téged láttalak. Tudom hogy az elején máshogy viselkedtem, de féltem akkor hogy talán más előbb ellopja a szívedet mint én. Ez a két év számomra a legszebb volt amit valaha is képzeltem.
És ezt mind neked köszönhetem miele.
Szeretném ha nem csak évekig, de évtizedekig így lenne.
Mit gondolsz, képes lennél egész életedben mellettem lenni?-már nem gugolt, hanem fél térdre ereszkedve volt előttem. A szemeimet már a könnyek lepték el, így azt sem láttam mikor és honnan húzott elő egy kis bársonydobozt.- Szóval Viviana Alessi, hozzám jönnél feleségül?
-Igen Charles. Boldogan hozzád megyek.-már a könnyek folytak végig az arcomon, és csak beleugrottam a férfi nyakába. Szorosan magához ölelt és lassan felállt velem együtt.
Hatalmas mosollyal az arcán húzta fel az ujjamra a gyűrűt, ami valami meseszép volt. Letisztult és gyönyörű.
Középen egy nagyobb vörös gyémánt volt benne, és mellette pár apró kicsi.
Elképeszetően szép volt.
-A mennyaszonyom vagy.-,kapott fel a derekamnál fogva és úgy pörgetett meg a levegőben.
-Szeretlek Viviana.
-Én is szeretlek Charles.-lassan végigsímítottam az arcán, mire ő csak közelebb hajolt és az édes csókjával ajándékozott meg. Ez volt az első csókunk úgy hogy a menyasszonya vagyok.
Még mindig hihetetlen hogy ez megtörtént.
A menyasszonya vagyok annak a férfinak, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek.
Nem hiszem hogy valaha lehet bárkit is ennél jobban szeretni, mint őt.

Az életem csodálatos és ezt mind neki köszönhetem. Neki Charles Leclercnek aki a vőlegényem.