Melodious World(C.L.)

8.fejezet

-Nos, van időnk, szóval akkor elmondod hogy, hogy vagy ennyire jóban Maxékkal?-nézett rám Charles, hiszen már rég várják, hogy mindent elmeséljek. Szerencsére időnk van, hiszen a verseny este lesz megtartva, így az nem okoz gondot.
-Gyerünk niñita, mesélj nekünk.
-Tudjátok hogy Maxot Amerikában ismertem meg. Még az akadémián.-csak bólintottak, hiszen erről már tudtak.
-Igen ezt már tudjuk. De hogy letettek ennyire jóban?
-Hát, először amikor találkoztunk az akadémiám, már akkor is sokat beszéltünk. Érdekelte hogy nőként hogy kerültem ide, és mit szeretnék majd elérni. Rengeteget beszéltünk akkor, és kiderült hogy van egy saját csapata, ami ugyan nem forma-1 ,de autóversenyzésel kapcsolatos. Kikérte a véleményemet egy két dologgal kapcsolatban, hogy én mit gondolok róla, és szerintem min kellene változtatnia. Akkor elmondtam neki, de soha nem gondoltam volna ,hogy valaha is emlékezni fog rám. Hát nem így lett. Pár nap múlva felhívott és elmondta, hogy kiprobálták az ötletemet és nagyon jó volt. Hát így indult a kapcsolatunk.
-Oké, de hogy letettek ennyire jóban? Mert úgy tünik, hogy ez több mint egy munka kapcsolat.-Carlos nagyon kiváncsi, így többet kell mesélnem.
-Hát több is. Sokszor járt be, és sokat beszéltünk telefonon. Sokszor teljesen elmerültem a munkában, és Max zökkentett ki belőle. Egyszer kétszer még az elején elhitte, hogy csak egy kicsit maradtam bent tovább, de amikor már többször hívott és mindig az akadémián voltam és dolgoztam, akkor már nem hitte el amit mondtam. Kicsit túlterheltem magam, és ez akkor bizonyosodott be, amikor egyik délután eljött, és teljesen elfeledkeztem róla. Pedig megbeszéltük hogy találkozunk,de teljesen kiment a fejemből. Persze tudta hol talál, így kaptam egy szép kis fejmosást miatta. Ennek köszönhetően egyre szorosabb lett a kapcsolatunk.
-Ne haragudj hogy megkérdezem, de ha ennyire jóba vagytok Maxal, akkor nem akartál a Red bullhoz menni? Ne értsd félre, mi nagyon örülünk neki hogy itt vagy, de ott mégis csak ott van Max. Nem?-nézett a társára a spanyol, aki egész idáig csendben volt és hallgatott.
Most sem szólalt meg, csak ránézett Carlosra, mintha nem hinné el amit kérdezett.
-Őszintén, nem tudom. Mármint gyerekkorom óta ez volt a vágyam és az álmom hogy itt dolgozzak. Nem azt mondom hogy nem néztem volna másik csapat után, ha innen semmilyen ajánlatot nem kaptam volna, de számomra a ferrári a csapat.
-Igazi tifosi az egész család. Mit vártál Carlos?-kérdezett rá Charles, hiszen neki már meséltem a családomról.
-Jó ezt nem tudtam. De örülök neki.
-Igazság az hogy nem is akartam volna a Red bullhoz menni, csak azért mert Max beajánl. Saját magam miatt akarok ott lenni ahová kerülök. Nem más miatt. Ez miatt kicsit össze is kaptam vele, de megértette amit mondtam. Szerencsére megkaptam azt amire vártam, így most itt vagyok.
- Örülünk neki hogy itt vagy.
-Köszönöm fiúk, de szerintem lassan menni kell.-nem mondtam el ugyan nekik mindent, de egyenlőre ennyi elég volt.

-Ügyesek legyetek.
-Kint leszel a pit falon?-kérdezett rá Charles, mire csak a fejemet ráztam.
-Nem. Én bent maradok, és innen figyelem az adatokat.
-De azért kijössz amikor begurunk a célvonalon ugye?
-Naná Carlos. Ott leszek az első sorban. Akkor tudtok mindent ugye?-ez volt az első verseny amin részt vettem, és eléggé izgultam miatta.
-Nyugi Viviana. Mindent tudunk. Ma már vagy háromszor elmondtál mindent. Ha akarnánk sem tudnánk elfelejteni.-probált meg Charles megnyugtatni, de elég nehezen ment neki.
-Jó, oké akkor. Na menjetek, ne hogy elkéssetek miattam.
-Ugyan már niñita. Van még egy kis időnk.
-Mire van időtök fiúk? Nem kellene lassan mennetek a kocsiba?-hallottam meg Fred hangját a hátam mögül.
-De megyünk lassan Fred.  De még van egy kis időnk.
-Azért olyan sok nincs. Menjetek az autókhoz fiúk, lassan kezdünk majd.
-mindkét férfi csak bólintott egyet, és elindultak a garázsukba.
-Nos, hogy érzed magad az első igazi versenyeden?-fordult felém miután a fiúk elmentek.
-Izgulok.
-Ez természetes. Mindenki izgul a versenyek előtt. Mondanám hogy jobb lesz, de sajnos ez nem igaz.-nevetett fel ,mire csak mosolyogtam rajta.
-Na megyek és te is foglald el a helyed, hiszen nemsokára kezdünk majd.-ez után fogta magát és kiment a garázsból,engem egyedül hagyva.
Mivel ideje volt elfoglalnom a helyem, ezért hátra mentem és magamhoz vettem a fülesemet, hogy mindent haljak amit a pilóták mondanak.
Hallottam hogy felbőg az első autó, ezért arra kaptam a fejem. Életemben először láttam, hogy az az autó amit én is terveztem a szemem előtt kell életre és gurul ki a garázsból.
Ha lett volna időm biztos csodáltam volna még egy ideig, de sajnos erre most nem volt alkalmam.

-Igen. Ez az. Köszönöm, szuper volt. Hu-hu.-hallottam meg a fülesemben Charles hangját amint átszelte elsőként a célvonalat.
-Szép munka Charles. Folytatjuk tovább.-Válaszolt neki Fred, de pillanatok múlva már Carlos is ugyan úgy boldogan jelentkezett be.
-Ez igen srácok, szuper verseny volt. Köszönöm. Vamos tovább.
-Igen Carlos megyünk tovább ezen az úton.-láttam hogy az emberek boldogan mennek ki ünnepelni a két pilótát, ezért én is lassan csatlakoztam hozzájuk.
Mire kiértem már rengetegen voltak kint, ezért csak megálltam hátul és boldogan néztem ahogyan a pilóták beugranak a szerelők közé.
Amikor a három dobogós végzett az interjúval ,mindenki elindult a pódium
elé. Most én is a többiekkel tartottam, így szinte elvegyültem a csapattal. Amikor felcsendült az olasz himnusz, mindneki teli torokból kezdett el énekelni. Hát korusnak nem vagyunk valami jók, de hát ez most senkit sem érdekelt. Boldogan néztük az emelvényre ahol a mi pilótáink emelhették a magasba a győztes trófeát.
Amikor a fiúk vissza értek a csapathoz, ott már hihetetlen hangulat volt. Mondjuk ez várható volt ,kettő ilyen nagyszerű eredmény után.
Azonban volt még egy kis dolgunk, hiszen a szokásos dobogós csapatfotózás sem maradhatott el.
Én csak beálltam hátra, és vártam mikor lesz meg a fotó.
-Nana ugye nem gondoltad ezt komolyan?-állt az egyik felemre Charles, míg Carlos a másik oldalamon állt meg. Nem tudom hogy kerültek ide, de biztos nem itt a helyük.
-Most mivan? Nektek nem elől kellene lennetek már?-Néztem hol balra, hol jobbra.
-De, úgyhogy gyere niñita. -kapta el a karomat Carlos és már húzott is maga után. Esélyem sem volt elmenekülni, mert Charles végig ott jött mögöttünk.
-Na végre itt vagytok fiúk. Áljatok be, és akkor mehetnek is a képek.-nem tudom ki hívta el őket, de abban a pillanatban ahogy elmentek mellőlem, már Vasseur megjelent helyettük.
-Remélem nem hátra akartál menni? Itt a helyed mellettünk, na gyere szépen és mosolyogj. -neki már nem mertem nemet mondani ,így beálltam előre és boldogan mosolyogtam a kamerába.
-Oké, megvagyunk. Köszönjük mindenkinek.-ez volt az a pillanat amikor hirtelen elkezdtek pezsgővel locsolkodni. Mindenki ment minden féle, csak hogy megússza a pezsgőfürdőt.
-Úgy látom te még száraz vagy.-vigyorogva állt előttem Charles és pillanatok múlva már éreztem ,hogy folyik végig a pezsgő rajtam.