Melodious World(C.L.)

20.fejezet

Sajnos a verseny nem sikerült olyan jól, de attól kezdve boldogok voltunk. Sajnos Carlos lecsúszott a dobogóról, de Charles ott volt a második helyen. A hétvége elég sűrű volt, szinte semmire sem maradt idő. Charlessal is csak a munka miatt beszéltünk, mert alig találkoztunk. De lehet jobb is volt így. Azért volt egy pár megmozdulása, a hétvége alatt. Titkos kis simogatások, amikor épp hogy hozzá ér a kezemhez, úgy hogy más ne lássa. Vagy a verseny előtt amikor már az autóba készült, és rám kacsintott. Remélem a garázsban senki sem vette észre.
-Hé Alessi. Én aztán kiabálhatok utánnad, meg sem hallod.-ért utól Max, mire hirtelen megálltam.
-Hát te?
-Már van háromszor szóltam. Nagyon el vagy gondolkodva. Vagy csak nem akarsz velem beszélni?
-Hülye vagy? Nem is hallottam hogy szóltál.
-Észre vettem. Mi a helyzet? -indultunk el újra, de közben Max osztott egy pár aláírást is.
-Jól vagyok, izgulok. Kicsit furcsa hogy most itt vagyunk.
-Nekem mondod? Eddig mindig a szezon második felén volt, erre most a szezon elején itt vagyunk.
-Ha az eső miatt tették át, sokat nem ért akkor.-néztem fel az égre ,ahol már gyülekezdtek a felhők.
-Nem hiszem hogy az miatt. De talán nem fog esni. Izgulsz miatta?
-Inkább tartok az esőtől. Sose voltam még esős futamon.-nevettem fel egy kicsit.
-Hát én igen. Szeretem az esőt.
-Jó neked. Én a napot. Imádom ahogy érzem a melegét.
-Ülj be egy forma-1es autóba amikor 35 fok van kint. Nem fogod annyira szeretni akkor a meleget.
-Majd tervezünk közösen egy ventillátort az autóba ,ami titeket hűt majd a verseny alatt.
-Ez kurva jó ötlet Alessi. Komolyan mondom.-lelkesedett egyből be Max.
-Max szerinted erre más nem gondolt még?
- Honnan tudjam. De te most vagy itt, és biztos vagyok benne hogy valamit kitalálsz majd.
-Jézusom Max, te is tudod hogy lehetetlen. Ne is gondolj rá többet. Ez csak úgy hülyeségből mondtam.-törtem le hirtelen a lelkedezését.
-Látod milyen vagy? Pedig elég jól indult a napom, erre te elvetted a kedvem. Igazán jó barát vagy Viviana.
Megyek inkabb, hátha még a maradék életkedvemet is elveszed.
-Ne már Max, most komolyan? -kiáltottam utánna, de csak fel emelte a kezét és csak intett egyet.

-Sziasztok fiúk.-mentem oda a fiúkhoz akik már a versenyruhában ülve beszélgettek.
-Hé, niñita. Azt hittem ma nem is vagy itt.
-Megbeszélés volt.-ültem le melléjük, mire csak kérdőn néztek rám.
-Milyen megbeszélés? Hiszen már megvan az időmérőre a stratégia.
-Igen Charles arra megvan. De a versenyre nem volt meg. Matteo és Fred is meg akarták beszélni a versennyel kapcsolatos dolgokat.
Ugye tudjátok hogy a Red bull nagyon erős ezen a pályán?
-Főleg Max. Igen tudjuk.
-Nyugodj meg Viv. Jók leszünk majd. -egy biztató mosollyal nézett rám Charles, és Carlos is elmosolyodott.
-Tudom hogy jók lesztek. Ebben sose kételkedtem.
-Akkor mi a baj?-Kérdezett rá Carlos, mire csak felhúztam a vállam.
-Semmi csak izgulok. Minden verseny előtt ilyen vagyok, ha nem tűnt volna fel.
-Hidd el már észre vettük.-nevetett fel Carlos, mire csak összehúzott szemekkel néztem rá.
-Szemét vagy. Én itt halálra izgulom magam, ti meg csak jót röhögtök rajtam.
-Ugyan már Viv. Csak mi már megszoktuk. Majd idővel neked is jobb lesz majd. Jövőre már nem izgulsz majd ennyire a versenyek előtt.
-Ezzel sokat segítettél komolyan. -gyorsan ránéztem az időre, és már keltem is fel.-Ideje lenne mennetek fiúk. Mindjárt kezdünk majd.
-Igen is niñita. Megyek is.-állt fel Carlos egyből, és már indult is el a garázs felé.
-Te nem akarsz menni?- nagyon úgy tűnik, hogy Charles nem igazán akar megmozdulni.
-De menni kellene.
-Akkor miért nem mész?
-Talán várok valamire.
-Mire?Charles ne szórakozz. Lassan idő van.
-Miele. Egy hete nem láttalak.-állt fel és egy kicsit közelebb jött hozzám.
-Tegnap is itt voltam.
-Csak nem velem.
-Charles, most erre nem érünk rá.
-Akkor vacsorázz velem este.
-Micsoda?
-Vacsorázz velem az este. Mit szólsz hozzá miele?
-Ha belemegyek, elmész végre?-csak vigyorogva nézett rám.
-El, de úgy is tudom hogy nem az miatt mondasz igent. Este 8ra nálad vagyok.
-De még nem mondtam semmit sem.
-incselkedtem vele, arra azonban nem számítottam hogy Charles közelebb lép hozzám, nem foglalkozva azzal hogy bárki észre vehet minket, és a fülemhez hajolva kezdett el beszélni.
- 8ra nálad vagyok miele-simított végig a kezemen miután hátra lépett, és már ment is a garázsba engem egyedül hagyva a gondolataimmal.

Charles küldött egy üzenetet hogy kényelmesen öltözzek fel, ezért csak egy melegítő együttest húztam fel, és vártam a monacoira.
Kopogást hallottam az ajtó felől, ezért csak kinyitottam és egy mosolygós pilóta áll előttem.
Rajta is hasonló szerelés van mit rajtam, ezért nem érzem magam alulöltözőttnek.
-Szia, készen vagy?
-Igen, mehetünk.-már épp csuktam volna be az ajtót, amikor Charles előhúzta a kezét amiben egy virág volt.
-Ez a tiéd miele.
-Köszönöm. Gyorsan berakom egy pohárba és mehetünk is.-vettem el tőle és egy kis puszit adtam az arcára. Láttam rajta hogy tetszett neki, hiszen a mosoly még hatalmasabb lett az arcán.
-Most már mehetünk.-álltam mellé a folyosón várva hogy elinduljon.
-Akkor gyere.-fogta meg a kezemet és úgy vezetett végig a lifthez.
Beszállva csak megnyomta a felettünk lévő emelet szintjét, és már indultunk is el.
-Hozzád megyünk?
-Vacsorázni megyünk mio caro. Gyere.
-Ahogy kiszálltunk a liftből a szemem elé került egy nagy csokor virág, ami a folyosót díszítette.
-Lebuktam. -szólalt meg ahogy észre vette hogy mit figyelek.
-Hát le. De így is nagyon szép, és köszönöm. De ha lehet miattam ne legyel virág tolvaj.
-Oké, ígérem legközelebb veszek majd.-csak jót nevettünk, hiszen úgy látszik nem számított rá, hogy észre veszem honnan van a virág.
-Itt is vagyunk.-engedett be a szobába, ahol már két tányér volt a kis asztalon, várva hogy megvacsorázzunk.
-Szóval ide szervezeted a vacsorát.
-Igen, itt sokkal nyugodtabb. De ha étterembe szeretnél menni, akkor oda is mehetünk.
-Ne, ez így tökéletes. Komolyan mondom Charles. Kösuönöm szépen.-most én álltam oda elé, de már a kezei a derekamon is voltak.
-Akkor megfelel a Leclerc féle első randis vacsora?
-Randi?
-Igen randi. Miért, talán azt hitted egy baráti vacsorára hívtalak meg?
-Hát nem is tudom.-tettem a kezem a mellkasára, mire csak közelebb húzott magához.
-Mio caro, egy barátommat sem csókolom meg. Téged viszont a nap minden percében csókolnálak ha megtehetném.
-Ki mondta hogy megteheted?-csak vigyorogva nézett le rám, de hirtelen elengedte a derekamat és már ment is az aszthoz.
-Hölgyem?-húzta ki a széket, ám miután helyet foglaltam, csak lehajolt az arcomhoz és a hajamat és kicsit hátra söpörte a vállamra.
-Hidd el, az este végére te magad fogod kérni, hogy minden percben csókoljalak miele.-a testemet hirtelen elöntötte a forróság, amint megéreztem az ajkait a fülem alatt.
Teljesen elveszi az eszemet a férfi.

Charles olyan érzéseket vált ki belőlem, amiket régóta nem sikerült senkinek.
Kíváncsi vagyok, de félek is hogy ennek az egésznek mi lesz a vége.