Melodious World(C.L.)

34.fejezet

Végre szünet van. Az elején sose hittem volna, hogy ennyire várni fogom a szünetet mint most.
Nagyon kifárasztott ez a rengeteg utazás. Nem csak az hogy egyik versenyről a másikra megyek, hanem  a két verseny közötti ingázás is.
Amikor tudtam akkor még a szüleimhez is hazamentem,hiszen nagyon aggódtam apa miatt. Már Charlest is megismerte, és nagyon jól kijöttek, aminek nagyon örülök. Szerencsére már sokkal jobban van, de még mindig nagyon vigyáznia kell magára.
Úgy terveztem, hogy tíz óráig fel sem kelek.
Hát ez nem jött össze, mert a mellettem lévő férfi folyamatosan puszilgatta az arcomat.
-Hagyj aludni.-dörmögtem bele a párnába, de a férfi nem foglalkozott vele.
-Na de Miele? Hát nem tetszik?
-Most jelen pillanatban nem. Aludni akarok.
-És meddig akarsz aludni?-éreztem hogy oda fekszik mellém, így csak egy picit kinyitottam a szememet hogy lássam az arcát.
-Tíz óráig. Minimum.-csuktam vissza gyorsan, de csak Charles nevezését hallottam.
-Miele?
-Hm?
-Lassan 11 óra lesz.-nevetett tovább, főleg amikor a szemeim szinte egyből kipattantak.
-Ne hazugy. Nem aludhattam idáig.-feküdtem gyorsan hanyat, és a kezeimmel takartam el az arcomat.
-De igen mio caro. És lassan 11 lesz.
-Az lehetetlen.
-Nem, nem az. -csak sóhajtottam egyet, és nehezen de kinyitottam a szemeimet.
Charlesnak több sem kellett ,már hajolt is oda hozzám és egy csókot nyomot az ajkaimra.
-Jo reggelt kis morgó manó.
-Jó reggelt. Hogy vagy ennyire kipihent?
-Már egy ideje ébren vagyok. Sőt már edzetem is. Na ideje felkelni. Lassan ebédelni kell.-Vidáman pattank ki az ágyból, mire én csak vánszorogtam utánna.

Pár napja lett vége a szezon első felének, de Charles már konkrét programmal állt elő. Nyaralni megyünk. Pár napot a családjával leszünk, hiszen náluk ez már  egy hagyomány, utánna kicsit mind a ketten hazamegyünk. Én is szeretnék pár napot a családommal tölteni és Gemmával is ,hiszen lassan egy hónapja nem találkoztunk, csak telefonon tartjuk a kapcsolatot.
Viszont a szünet utolsó hetében csak ketten leszünk, de még azt nem beszéltük meg hogy mégis melyikünknél.
Szerencsére már át hoztam pár ruhát, így nem kellett hazamennem, mert kb. minden megvolt ami kellett a nyaraláshoz.
-Na szóval, mivel csak nemrég keltél fel miele, ezért a ma elég sok dolgunk lesz.-ült le velem szemben az asztalhoz, miközben én a kávémat ittam.
-Mégis milyen dolgok?
-Holnap megyünk nyaralni ,ezért még sok mindent be kell szereznünk.
-De jó. Akkor ma vásárolni megyünk?
-Kicsit lehetnél lelkesebb is. Még aludni is hagytalak.
-Nagyon kedves volt tőled. Megiszom a kávémat és mehetünk ha akarsz.
-Oké, gyorsan készülj el. Sok dolgunk van ma.-csak megforgattam a szemeimet és gyorsan megittam a kávémat.
Elmentem a szobába, hogy gyorsan magamra kapkodjak valami ruhát. Túlzásba nem vittem, mert vásárolni megyünk, ezért csak farmert és egy felsőt húztam fel. Gyorsan felkötötem a hajamat, és egy natúr sminket dobtam fel.
Charles már az nappaliban állt és az ujjai között forgatta a kocsi kulcsait.
-Mehetünk.-mentem oda hozzá, miután késznek nyilvanítottam magam.
-Szuper, menjünk.-nem sok kedvem volt vásárolni menni, hiszen fogalmam sincs miket is akar venni.
-Na ne legyél durcás. -Tette a kezét a lábamra, miközben vezetett.
-Nem vagyok az, de jó lenne azért tudni hogy hova is megyünk.
-Kell pár dolog még amit a nyaralásra elviszünk. Elmegyünk a plázába, és ott mindent meg tudunk venni.
-Oké. De akkor sütit is kérek.-van a plázában egy szuper cukrászda ahol isteni finom süteményeket csinálnak.
-Kapsz sütit is.-nevetve közölte, mire csak kidugtam rá a nyelvem.
-Úgy csinálsz mintha te nem ennél belőle.
-Ha te nem mondod, nekem sokszor eszembe sem jut.
-Na persze. Múltkor éjjel nem mondtam ,mégis megetted.
-Bent hagytad a hűtőben. Csak tönkre ment volna. Kaját nem dobunk ki miele.
-Ezek szerint te megmentetted. Értem.
-Valakinek muszáj volt. -Vigyorogva nézett rám, de csak nevettem rajta.

-Viviana!-kiáltott Charles a fürdőből.
-Mi az?-nyitottam be hozzá, de ő csak a tükör előtt állt ijedt szemekkel.
-Csinálj vele valamit.-mutatott az arcára hol volt pár piros pötty.
Kicsit közelebb mentem, hogy jobban lássam mi a baja. Hirtelen elkapott a nevetés, főleg az ijedt tekintette miatt.
-Charles ez csak két pattanás. Ilyen előszokott fordulni mindenkinek.
-Tudom mi ez, de ez most fáj.
-Mert kapargatod. Nem szabad. -csaptam egy kicsit a kezére, mert újra piszkálni kezdte.
-Akkor csinálj vele valamit. Valami kencéd biztos van. Vagy olyan színes izéd amit fel szoktál rakni.
-Az arcmaszk. Nem színes íze. Várj mindjárt jövök.-már elpakoltam a bőröndbe, de miatta muszáj feltúrnom az egészet.
-Na itt is vagyok. -mentem hozzá vissza, de ő már nagyban az arcát mosta át.
-Ez jó rá ugye? Mert eddig is ezt használtam.-mutatott egy tubusra ami arctisztító volt.
-Igen jó rá. De ez nem elég. Na ülj le ha megvagy. Csodát és sem fog tenni egy alkalom után, de talán valamit segít.-törölközővel a nyakában ült le a wcre, és nagy szemekkel nézte hogy mit csinálok.
-Az mi? És miért fekete?
-Azért mert ez egy maszk. Most rákenem az arcodra, és rajta hadjuk.
-Nem tetszik a színe. Nincs másik? Mondjuk az a színes, amit te használtál.
-Az nem erre való.
-Akkor mire?
-Az hidratáló. Na de fog be. Így nem tudlak bekenni.
-Kapok olyat is?
-Majd igen. De előbb ezt felkenem jó?-csak behunyta a szemeit és hagyta hadd kenjem fel rá.
-Kész is vagy. Na várunk amíg megszárad.-léptem kicsit hátrébb, de amint kinyitotta a szemeit, csak elkapott a nevetés.
-Mi olyan vicces miele?
-Semmi. Cuki vagy.-hirtelen felállt es már ment is a tükörhőz.
-Ez meg mi? Úgy nézek ki mint egy bohóc.
-Muszáj. Pár percet kibírsz benne, utánna leszedem jó?-elég nehezen tartottam vissza a nevetést, ami neki is feltűnt.
-Persze nevess csak ki. Te miért nem teszel magadra ilyet?
-Mert nem akarok.
-De de. Ha nekem el kell ezt viselnem, akkor neked is miele.
-Nem, nem kell.
-De igen. Na gyere csak, most én kenlek be téged.-látszik hogy sokkal gyorsabb nálam és a reflexei is toppon vannak. Mire megmozdultam volna már el is kapott, és leültett a wcre amin eddig ő ült.
-Hogy kell ezt?-nyitotta fel a kupakot és a kezébe nyomott egy kis adagot.
-Ne a kezeddel. Ott van a kis ecset hozzá.
-Jó ez így. Na mutasd magad mon amour.-vigyirogva kente végig az arcomat. Olyan volt mint egy kisgyerek, aki először kap valami festéket a kezébe ,és az ujjaival festhet.
-Kész is vagy. Komolyan, jobb lett mint a tiéd. -állt be mögém és a tükörbe nézte a mesterművét.
-Azért a fülemre nem kellett volna kenni.-töröltem le, de Charles csak átkarolt hárulról, és a mellkasához húzott.
-Mi vagyunk a legszebb pár.-még a gödröcskéi is látszottak ahogy mosolygott.
-Főleg most. Igazán szépek vagyunk együtt.-mind a ketten egy fekete maszkal az arcunkon néztük magunkat a tükörbe. Akár milyen hülyén is néztünk ki, szerettem ezt a pillanatot. Csak mi ketten voltunk. Mint egy átlagos pár, és ez így volt tökéletes.
-Miele?
-Hm?
-Ez húzza az arcom. Normális ez?
-Igen ez normális.