Melodious World(C.L.)

3.fejezet

A vásárlás Gemmával túl jól sikerült. Sikerült olyan dolgokat is beszereznem, amire lehet nem is volt szükségem.
De attól eltekintve nagyon jól éreztem magam. Jó volt végre újra egy csajos napot tartani, de ennek már vége. Jövőhéten kezdetét veszi az új szezon, ami annyit jelent ,hogy még az eddigieknél is többet dolgozom. Muszáj mindennek jól sikerülnie, de ahhoz az kell, hogy a gyárban is minden rendben legyen.
Szinte ki sem látszom a munkából, amikor Fred hirtelen megjelenik mellettem.
-Sejtettem hogy itt leszel. Minden rendben van?-épp az adatokat néztem át, amikor oda jött hozzám.
-Szia Fred. Igen, szerencsére minden úgy alakul ahogyan szeretnénk. Remélem a versenyen is így lesz majd.
-Az majd nemsokára kiderül. Na akkor mivel minden jól alakul, akkor most gyere velem.
-Hova?
-Be akarok mutatni neked egy pár embert akikkel még nem találkoztál. Nem úgy kellene elmenni az első versenyre ,hogy nem ismered őket. Itt a legjobb alkalom rá. Nemleges választ nem fogadok el.-csak sóhajtottam egyet, és kelletlenül felálltam.
-Sok munkám van még.-a férfi nem szólt semmit csak elindult, én pedig csak csendben követtem.

Sikerült megismernem egy pár embert akik mindig jelen vannak a versenyeken. Mindenki kedves volt, és elég hamar megtalátuk a közös hangot. Viszont ezzel nem volt vége az ismerkedésnek, hiszen Fred végig vitt az egész gyáron, egészen az egyik tárgyalóig.
Voltak bent páran, de nem ismertem fel őket, mert épp egy asztalnál ültek nekünk háttal.
-Sziasztok. -köszönt Vasseur, nagy hanggal, mire mindenki visszaköszönt neki.
-Nos, Viviana. Hadd mutassam be a scuderia ferrari csillagait.-amint az egyik férfi megfordult, szinte  azonnal felismertem.
-Szia Carlos Sainz.-nyújtotta felém a kezét, amit mosolyogva elfogadtam.
-Szia. Viviana Alessi vagyok.-Carlos végig mosolygott, ami kicsit megnyugtatott. Viszont a másik férfi csak most állt fel az asztaltól, mintha nem hallotta volna hogy itt vagyunk.
-Hello, Charles Leclerc vagyok.-nyújtotta ő is felém a kezét, de kevésbe mosolygott annyira mint a spanyol társa.
-Szia. Viviana Alessi.-mutatkoztam be neki én is, és gyorsan elengedtem a kezét.
Olyan érzésem volt, mintha a  lelkembe látott volna azokkal a szemekkel.
-Nos fiúk, ő az a mérnök akiről már beszéltem nektek. Viviana velük jön a futamokra, így mindig jelen lesz majd.
-Te vagy az a mérnök aki az autót tervezte?-kérdezett rá Charles, mintha nem hinné el amit eddig halott.
-Részben. Nem én terveztem az egész autót, ez így nem igaz. Részt vettem benne, ahogy a mostani munkában is ugyan úgy részt veszek.
-Kontkrétan mivel is foglalkozol most? Azt tudjuk hogy mérnök vagy, és egész jó kis kocsit sikerült idén csinálnotok, amiért ezer hálánk.
-Viviana felel a versenytempóért. Részt vesz az aerodinamikai fejlesztésekben is, de a legfőbb feladata, hogy az autó versenyképes legyen.-válaszolt helyettem Vassuer.
-Hűha, ez nem kis feladat.- elismerően bólintott a spanyol férfi, míg a társa csak csendben hallgatott.
-Nem. De nagyon jó csapat van, akikkel együtt dolgozok.
-Elismerésem. Eddig úgy néz ki, az autó idén nagyon jó lesz.
-Reméljük, a szezonban is olyan jó lesz mint a teszten volt.
-Azt mi is.-szólalt meg a monacói, mire csak rákaptam a fejem.
-Hát nemsokára kiderül majd.-néztem bele a férfi szemeibe, aki ugyan úgy állta a tekintetem.
Még pár percig ott maradtam,hiszen nem akartam bunkó lenni, aki egyből lelép, és már indultam is vissza dolgozni.

Már elég késő volt amikor abba hagytam a munkát. Még voltak ugyan a gyárban, de jóbbára inkább csak a szerelők. Épp a parkolóba voltam és a kocsim felé mentem ,amikor hirtelen mellettem termett egy alak.
-Jézusom!-Kiáltottam fel és a mellkasomra tettem a kezem.
-Bocsi. Nem akartalak megijeszteni. -Nézett rám az ártatlan tekintetével, miközben az én szívem majd kiesett a helyéről.
-Mindegy, semmi baj.-legyintettem egyet, és már indultam is volna tovább.
-Hogy hogy te még itt vagy? A mérnökök már elszoktak ilyenkor menni.
-Volt még egy kis dolgom. Nem akartam másnapra hagyni. És te ,hogy hogy itt vagy még?
-Így már akkor értem. Bocs ,hogy megijesztettelek. Csak bocsánatot akartam kérni, a délután miatt. Nem voltam épp a legjobb formámban. Én is csak most végeztem. Fred még meg akart beszélni egy pár dolgot a versennyel kapcsolatban.
-Értem. És semmi baj, a délutáni miatt. Nem lehet mindig jókedve az embernek.-Egy apró mosolyra húztam a számat, mire ő is így tett.
Már a kocsimnál voltunk, és csak csendben álltunk egymással szemben. Ő a kezeit a nadrágja zsebébe tette, és csak állt ott mellettem.
-Hát, ha nem gond akkor én mennék. Elég fárasztó volt nekem is ez a nap.
-Persze, ez érthető is. Nem is zavarlak tovább. Akkor jó éjszakát Viviana.
-Köszönöm. Neked is Charles.-volt valami abban, ahogyan a nevemet ejtette ki. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan érzés, de inkább nem foglalkoztam vele.
Miután elindult a kocsija felé, neki álltam megkeresni a kulcsomat a táskámban. Hiába kerestem nem találtam sehol sem. Percekig csak ott álltam az autóm mellett, és a táskámban kutattam. Már egy csomó mindent kipakoltam az autóra, de a kulcsom még sehol sem volt. Láttam hogy egy autó megáll, de nem foglalkoztam vele.
-Keresel valamit?-szólalt meg egy ismerős hang.
-Nem találom a kocsi kulcsomat.-túrtam újra bele a táskámban, de már szinte semmi sem volt benne.
-Nem hagytad el valahol?-Csak ránéztem amolyan hülye vagy tekintettél, de pillanatok múlva szinte arcon csapott a felismerés.
-Nem lehetek ennyire hülye.-csaptam magam egyből homlokon, amint eszembe jutott hogy hol hagytam.
-Szóval akkor elhagytad. Az arcod mindent elárul.-mutatott rám, de a szája sarkában, már ott volt egy apró mosoly.
-Ott maradt az irodámban. Ezt nem hiszem el.
-Akkor menj érte vissza. Legalább tudod hol van.
-Nem mehetek vissza érte. Már lehúztam a kártyámat és kijelentkeztem. A rendszer nem enged be újra ,csak holnap reggel.
-Azt nem tudtam. Akkor most mi lesz?
-Majd hívok egy taxit. -kezdtem el vissza pakolni a táskámba, ne hogy valamit ott hadjak.
-Arra nem lesz szükség. Majd én hazaviszlek.-hirtelen vissza fordultam felé, hátha rosszul hallottam.
-Erre semmi szükség. Hívok egy taxit, úgy sem lakom innen olyan messze.
-Ugyan már. Kollégák vagyunk. Nekem nem gond, ha neked sem. Amúgy is már késő van.-egy darabig gondolkodtam az ajánlatán. Nem ismerem, vagyis igen, de csak azért mert a Ferrari pilótája. Csak ma találkoztam vele először, és már használjam ki, hogy hazavigyen?
-Hahó Viviana? Itt vagy?-integetett előttem, mire csak gyorsan pislógtam egy párat.
-Köszönöm Charles. De tényleg nem akarlak kihasználni. Késő van és mindketten sokat dolgoztunk. Te is biztos fáradt vagy, miattam ne kerülj még pluszban.
-Mondtam már hogy semmi gond. Szeretek vezetni. Na,pakolj el mindent és menjünk.-gyorsan elraktam a maradék holmimat és már indultam is el a monacói férfi után.
Sejthettem volna hogy egy ferrárival jár, de ezért eléggé meglepett amikor a kocsi mellé állt.
-Tessék, szállj be.-nyitotta ki nekem az autó ajtaját, amit miután megköszöntem neki, már szálltam is be.
Gyorsan megkerülte az autót, és ő is beszállt.
-Nos, hol laksz?-nézett rám, miután elindultunk ki a parkolóból.
-Majd mutatom az utat.
-Nyugodtan írd be a gpsbe. Legalább tudunk addig beszélgetni.-Úgy tettem ahogy mondta, bár meglepett hogy beszélgetni akar.
-Várod már a szezont?-Ennél hülyébb kérdést nem is tehettem volna fel.
-Igen. Kíváncsi leszek hogy melyik csapat fog idén dominálni.
-Szerinted lesz hasonló dominancia, mint tavaly volt a Red bullnál?
-Őszintén? Remélem nem.-nevetett fel egy kicsit.
-Lehet idén meglepetés ér majd.
-Jó értelemben?-fordult egy kicsit felém, mire egy aprót rántottam a vállamon.
-Nem lehet tudni. Új szezon, új autók.
-És új emberek.-mosolygott újra rám, mire én is egy aprót mosolyogtam.

Talán mégsem kell annyira félnem a szezontól, mint elsőre hittem.