Melodious World(C.L.)

35.fejezet

-Most nézd meg, úgy néz ki mint egy pecsenye kacsa.-nevetett Pascal amint meglátta Charlest aki felénk tartott.
-Pedig bekente magát, de egyből belement a vízbe. Egy percet sem volt képes várni.
-Majd este fog amikor fájni fog neki. Hidd el, ezt Arthur is eljátszotta már. Mondván neki nem kell, erre este szinte könyörgött hogy valamit csináljak vele.-csak jót nevettünk azon amit Clara mondott.
-Mi ez a jó kedv hölgyeim?-ült le mellém Charles és a vizes kezét rátette a lábamra.
-Ez hideg.-húztam el a lábam gyorsan, mire csak jót nevetett rajtam.
-Kisfiam, a testvéreid nem akarnak kijönni már a vízből? Lassan úszóhártyáik lesznek, annyi ideje vannak bent.
-De anya már jönnek ők is. Összeszedem magam és mehetünk enni ha akartok.
-Arra várunk édes fiam. Szólj a testvéreidnek is, vagy itt hadjuk őket.-állt fel Pascal, és elindult befelé hogy átöltözzön.
-Tedd amit anyukád mond, vagy tényleg nélkületek megyünk el.-simítottam végig a kezén amikor elmentem mellette hogy én is bemenjek, arra azonban nem számítottam hogy megfogja a kezemet, és vissza húzott magához.
-Nem mondod el min nevetettek annyira?
-Nem. Nem kell mindenről tudnod. És vegyél fel egy pólót,mert így nem engednek be sehova sem.-adtam csókot neki, és mosolyogva mentem be a lányok után.

Közös ebéd után, elmentünk várost nézni. Kicsit szétszórt banda voltunk, hiszen mindenki más más üzletet vagy bódét akart megnézni.
Nem váltunk szét, de azért akadtak olyanok, akik eléggé hangot adtak a nemtetszésüknek.
-Most komolyan? Ez szerintem már a harmadik kacatos amelyiket megnézitek.-Arthur szenvedett a legjobban, de a másik két férfi is nehezen bírta.
-Akkor menjetek majd megyünk utánnatok.-szólt rá a barátnője, hiszen már ő sem bírta a férfi nyavajgását.
-Kibírjuk. Azt hiszem.-Lorenzo volt az egyetlen aki még bírta.
-Miele? Ugye hamar végeztek?-Charles hangján is lehetett hallani hogy már ő sem igazán bírja, és már menne tovább.
-Aha, itt már végeztünk. Mehetünk. -mentem oda hozzá,és már karolta is át a derekamat.
-Na végre. Komolyan mondom ha még egy ilyen kacatost meglátok, nem tudom mit csinálok akkor.
-Ez nagyon értelmes volt öcsi.-nevetett fel Lorenzo, mire mindenki csak mosolygott Arthur szenvedésén.
-Jól van na. Mehetünk innen végre? Rohadt meleg van.
-Menjünk, láttam nem olyan messze tegnap kiállítást. Amolyan utcai festészet. Megnézzük?-Charlotte csak nagy szemekkel nézett a barátjára, aki egy nagy sóhaj után belement.
-Szuper. Remélem lesz mellette még egy bódé.
-Ne morogj már kisfiam. Még így sem találtam semmilyen mágnest a hűtőre.
-Micsoda? Komolyan anya. Három helyen voltatok ha nem több, és még mindig egy bugyuta hűtőmágnest keresel? Eddig nem találtál?-na ez volt az a pont, amikor a fiatalabbik Leclerc kiakadt.
-Képzeld el nem. De találtam egy nagyon szép kendőt.És fejezd be a duzzogást, nem vagy már öt éves gyerek. -mutatta az anyukája neki a kendőt miután egy kicsit leszidta. Alig bírtuk visszatartani a nevetesünket a többiekkel.
-Látom anya. Nagyon szép.-Dünnyögte Arthur ,mire Carla csak belékarolt és egy puszit nyomott az arcára.
Ezek után Arthur inkább csendben maradt, de mi sem néztünk meg több bódét, csak egyet.

Vacsora után mindenki a szobája ment, hiszen hulla fáradtak voltunk az az aznapi séta miatt.
Másnap nem igazán terveztünk semmit, legalábbis mi Charlesal.
A többiek elmentek a városba ,mi pedig maradtunk a jachton, és élveztük hogy kicsit egyedül vagyunk.
-Carlos most küldte. Úgy látszik ők is inkább a vizet választották.-mutatta felém a telefonját ,amin Carlos vigyorgott a kamerába egy jetskin.
-Ti tényleg nem birjátok ki ,hogy ne csináljátok semmi veszélyeset.
-Most miért? Ebben mi a veszélyes?-Mutatott körbe, mert semmi különöset nem csinálunk, csak pihenünk a fedélzeten.
-Ebben semmi. De azért tegnapelőtt azon a deszkán nem voltál annyira biztonságban.
-Dehogy is nem Miele. Itt vagyok és volt rajtam mellény, szóval semmi bajom nem lehetett volna.
-Hát persze. Az a kis mellény biztos sokat védett.
-Én legalább fél tudtam húzni a cipzárt
rajta. Valakinek az sem ment.-nézett le a melleimre, mire kicsit eltoltam az arcát.
-Élvezed mi?
-Még jó hogy Miele. De nyugi, nekem nagyon tetszenek még úgy is, hogy nem minden ruhába fér bele.-hajolt felém és pillanatok múlva már az ajkai az enyémen voltak.
Lassan végigsímitott az oldalamon, fel egészen a nyakamig.
-Dolce, talán ezt nem itt kellene.-állítottam le ,mielőtt még messzire mentünk volna.
-Igazad van. Gyere.-állt fel egyből, mire a szemem elé került a dudorodo nadrágja.
-Na mi az? Nem bírsz magaddal?-incselkedtem vele miközben elmentem mellette a létra felé.
-Oo bébi ,ezt még nagyon vissza kapod majd.-hallottam a fejem felett a hangját, de nem vártam meg amíg leér, hanem bementem a kabinba.
-Na mi az dolce, már nem olyan nagy a szád?-karolt át hátulról amint beértünk a szobába. Tagadni sem tudta mennyire vágyik már arra hogy együtt legyünk, mert a fenekemnél igen erősen éreztem a vágyát.
-Te csak azt hiszed bébi.-nyúltam fel a nyakamhoz, hogy ki engedjen a bikinim kötöjét. Amint megvoltam vele, hagytam hadd essen le rólam, rá a férfi kezére.
-Nem játszol  tisztességesen Miele.- apró csókokkal kezdte el beborítani a nyakamat ,és végig a vállaimat egészen a hátam közepéig. Éreztem egy kis rántást a felsőmön és már a lábam előtt is volt a földön.
-Úgy látszik most rajtam a sor.-fordultam meg és teljesen neki préseltem magam a mellkasának.
-Azért még van egy kis akadály rajtad bébi. De könnyem megoldom.-nyúlt le a fenekemhez és hirtelen magasba emelt.
Alig volt arra időm hogy átkulcsoljam körülötte a lábaimat és már az ágyon is voltunk.
-Ugye tudod hogy bármikor lebukhatunk.
-Ez benne az izgalmas miele. Sose voltunk még ilyen helyzetben.-szabadította meg közben magát is a ruhától és már feküdt is be a lábaim közé.
Lehúztam a fejénél fogva egy csókra amint megéreztem magamban.
Hihetetlenül érzéki, de mégis vad volt.
A lebukás veszélye miatt még jobban átadtuk magunkat az élvezetnek.
Egyre gyorsabban kezdett el mozogni, ami miatt belőlem sorba jöttek ki az apró sikolyok.
-Charles..- ha lehet még az iddigieknél is jobban kezdett el mozogni.
Már annyira közel voltam a gyönyör felé ,hogy az sem érdekelt már ha valami meghal minket.
Charles csak lejebb hajolt ezzel elhalgatatva  az édes csókjával.

Teljesen kimerülten feküdtünk mind a ketten a másik karjaiban.
Tudjuk hogy lassan össze kellene szednünk magunkat ,de egyikünk sem bírt megmozdulni.
Egyszer csak egy pittyegést hallottunk az ágy mellett,mintha egy telefon lett volna.
-Arthur írt. Idézem, kapjátok magatokat össze mert 10 perc és ott vagyunk.-nehezen de rávettem magam arra hogy felálljak, azonban a lábaim még nem álltak rá készen.
-Na mi az miele? Csak nem levettelek a lábadról?
-Fogd be Charles. Sietnünk kell. Hol a bikini felsőm?-Néztem szét a szobába,mire megtaláltam az ágy előtt.
Nehezen de felálltam, de Charles még mindig az ágyban feküdt és onnan bámult.
-Gyönyörű vagy Miele. Alig várom hogy csak kettesben legyünk, és senki sem zavarjan minket.-hallottam hogy megnyikordul az ágy alatta, ezek szerint már felkelt ő is. Mire magamra vettem a ruháimat addigra ő már teljesen készen volt.
-Szeretlek Charles.
-Én is szeretlek Viviana.-karolt át mire csak oda bújtam hozzá.
-Menjünk mielőtt vissza érnek a többiek. Még a végén Arthur rosszra gondol majd.
-Mármint arra amit az előbb csináltunk? Nem úgy hallottam mintha annyira rossz lett volna.-csak kiléptem a karjai közül, és inkább elmentem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam.