Melodious World(C.L.)

25.fejez

Reggel a telefon csörgésére keltem fel. Charles mellettem csak morogva engedett el, és már nyomta is ki az ébresztőt.
-Jó reggel miele.-hajolt oda hozzám, és egy jó reggelt csókot nyomott az ajkaimra.
-Jó reggelt. Mennyi az idő?-ásítottam egyet, és nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe.
-8 óra.
-Muszáj ilyen korán kellni?-csak oda hajolt hozzám, és egy újabb csókot lopott tőlem. Mielőtt elhúzodott volna csak átkaroltam a nyakát, és most én csókoltam meg őt.
-Sajnos elfelejtettem kinyomni az ébresztőt, így már mindegy. Álmos vagy még?
-Egy kicsit. De majd a kávé segít.-engedtem le a kezeimet, és már dőltem is vissza az ágyba.
-Vissza ne aludj mio caro.-könyökölt a fejem mellé, és végig simított az arcomon.
-Akkor ne simogass. Így nagyon hamar vissza alszom.-csuktam be a szemeimet, mert nagyon jól esett a férfi érintése.
-Akkor más módszerhez kell folyamodnom.-amint kimondta már az ajkai, az enyémen is voltak.
Amint elkezdett csókolni, a kezeimet újra felvezettem a nyakára, és egyre jobban kezdte elmélyíteni a csókunkat.
A nyelve édes táncot kezdett el járni az enyémmel, és egyre jobban éreztem hogy a testem kezd felforrósodni.
-Charles..-válltam el tőle, de ő már az arcomat és a nyakamat kezdte el csókolni.
-Hmm?-nem hagyta abba, csak tovább kényeztetett.
-Charles..
-Mi az miele?-tért vissza az ajkaimra, de a kezemmel kicsit megfogtam az arcát ,ezzel megállásra kényszerítve.
-Charles, ez ez nekem egy kicsit gyors. Mármint én..
-Shh Viviana. Nem megyek tovább mia caro. Van időnk bőven. Addig amíg készen nem állsz rá. Én várok rád bármeddig. Jó?-annyira jól estek a szavai. Hihetlen hogy egy ilyen embert sikerült találnom, mint ő.

Délelőtt nagyon nem csináltunk semmit Charlessal, hiszen elég rossz idő volt kint, ezért csak bekuckoztunk a nappaliba és néztünk sorba a filmeket.
-Vársz valakit?-csak a fejét rázta, és értetlen tekintettel kelt fel a kanapéról, mert a csengőt valaki folyamatosan nyomta.
-Arthur? Hogy kerülsz ide?-ahogy meghalottam hogy az öccse az, egyből felálltam, és vártam mikor bukunk le a fiatalabbik testvér előtt.
-Hívtalak, de nem vetted fel. És amúgy anya is keresett.
-Engem ugyan nem.-hallottam hogy Charles ellenkezik, de az öccse csak bizonygatta, hogy márpedig többször is kereste. Én sem hallottam hogy csörgött volna a telefonja.
-Márpedig igen.
-Jó mindegy ,miért kerestél?
-Nem azért de muszáj az ajtóban beszélnünk? Miért nem engedsz be? Talán van nálad valaki?-az utolsó mondatot hallkan mondta, de azért még én is hallottam.
-Képzeld Arthur igen. Talán baj?
-Micsoda, dehogy is tesó. Ismerem?-Charles csak felém pillantott , mintha az engedélyemet várta volna arra, hogy beengedje az öccsét.
-Tudod mit, gyere inkább be.-állt félre az ajtóból, mire Arthur egyből elindult felém a nappaliba amint belépett a lakásba.
-Arthur cipő!-hiába kiáltott utánna a bátyja, a férfi csak megtorpant a nappali előtt ahogy észre vett.
-Szia Arthur.-mosolyogtam rá, mire hirtelen közelebb lépett és magához ölelt.
-Viviana, szia. Te hogy hogy?Óoo már értem.-vigyorogva nézett rám és hátra a bátyjára.
-El ne merd kezdeni. És vedd le a cipődet. Nem te takarítasz.-szidta le Charles, mire kicsit felkuncogtam.
-Mi az Miele? -állt oda mellém, és  felhúzott szemöldökkel nézzet rám.
-Ne haragudj Charles. De nem is te takarítasz.-próbáltam olyan szépen nézni rá amilyen szépen csak tudtam, hogy ne haragudjon meg.
-Haha tesó. Ezt megkaptad. Amúgy meg, Vivnek igaza van.
-Fogd be Arthur. Akkor is. Vedd el.
-Jó van már. Leveszem.-ment ki a nappaliból, mire ketten maradtunk Charlessal.
-Ez nem volt szép miele.
-Ne haragudj, csak kicsúszott.- látszott rajta hogy nem haragszik, mert mosolyogva nézett rám.
-Majd kitalálom mivel engesztelhetsz ki.
-Erről szerintem nem volt szó.
-Majd este megbeszéljük.-hagyta annyiban mert Rrthur közben vissza ért hozzánk.
-Miért is kerestél annyira?-ültünk közben le a kanapéra, én Charles mellé, aki csak átkarolta a vállamat és úgy ölelt magához.
-Anya keresett de nem ért el. Ezért megkért, hogy nézzek rád mi van veled, de mivel nekem sem vetted fel ezért eljöttem.
-Anya miért keresett?
-Ja, este vacsira vár.Vagyis mostmár mindkettőtöket.-vigyorogva nézett ránk.
-Anya nem tudja hogy Viviana itt van.
-Na és? Örülni fog neki hogy megismeri. Benne vagy Viv?-nézett rám már mind a két Leclerc testvér.
-Nem akarok zavarni ott. Menj csak el, én addig pihenek majd.
-Na mi az Viv? Félsz anyával találkozni?
-Miért Arthur, te nem féltek Carla szüleivel találkozni? Ha jól emlékszem egész nap paráztál, szinte alig tudtunk Lorenzoval megnyugtatni. Fel le járkáltál egész nap, és olyan voltál mint a fal.
-Nagyon vicces vagy. Kíváncsi lennék majd rád, amikor Viviana bemutat a szüleinek. Te mennyire fogsz majd parázni?
-Engem szeretnek. Már most a kedvencük vagyok.-vigyorgott az öccsére, aki csak egy sunyi mosolyra húzta a szájját.
-Aha, csak eddig nem feküdtél le a lányukkal. De majd most, már más lesz a helyzet.-kikerekedett szemekkel néztem Arthurra ,aki majd megfulladt a röhögéstől.
-Hadjuk inkább ezt a témát.-szóltam rájuk, hiszen biztos vagyok benne hogy ennyivel nem fejezték volna be.
-Amúgy örülök neki Viv hogy itt vagy. Mikor jöttél?
-Tegnap.
-Tegnap óta itt van ,és mégcsak nem is szóltál? Ne már Charles. Este elmehettünk volna együtt vacsizni. Carla biztos örült volna.
-Arthur, nem épp veled akartuk tölteni a hétvégét.
-Jól van na, felfogtam. -emelte fel a kezeit miután a báyja rászólt. Én csak kuncogva hallgattam őket.
-De komolyra fordítva a szót. Örülök nektek. Tényleg. Ez már amúgy komoly?
-Még az elején vagyunk. Eddig jóformán vagy a gyárban vagy a versenyen voltunk együtt. Most van egy kis időnk, amibe a munka nem szól bele.-Charles csak egy puszit nyomott a hajamba, mire kicsit oda bújtam hozzá.
-Hát sokáig srácok. Én örülök nektek. De megyek. Látom Charleson hogy szíve szerint megölne a szemeivel.-röhögött fel, és már állt is fel a kanapéról hogy elinduljon.
-Nagyon vicces vagy öcsi.
-Szia Arthur.-öleltem meg kicsit a férfit , miután elbucsúztunk egymástól.
-Este várunk, szia Viv.-miután Charles kikisérte ,csak vissza jött a nappaliba és minden szó nélkül szorosan magához ölelt.
-Bocs az öcsém miatt. Nem is hallottam hogy hívott.
-Hát én sem. Ezek szerint mind a ketten süketek vagyunk már.-csak egy kicsit elhúzodott, de már az ajkai az enyémet ostromolták.
Lassan levezette a kezeit a fenekemre, mire csak beletúrtam a hajába.
-Ha nem hadjuk abba mio caro, akkor nem sokáig lesz rajtad ez a szexi nadrág.-vállt el tőlem, és csillogó szemekkel nézett rám. Az ajkai csóktól duzzadtak voltak ,ahogyan valószínűleg az enyém is.
Csak elmosolyodtam és egy apró puszit nyomtam az ajkaira, és már léptem is ki a karjai közül.
-Akkor este vacsi anyánál?