45.fejezet

661 38 0
                                    

Annyi minden történt ebben a szünetben. Megvolt az első közös karácsonyunk is Charlesal. Ott azonban voltak kisebb viták hogy kinél is legyünk, hiszen mind a ketten a családunkal is lenni szerettünk volna. Nehezen de megegyeztünk, így  karácsony előtt anyáékkal voltunk és szenteste este mentünk monacoba, ahol az anyukája már minden finomsággal várt minket.
Eljött a szilveszter ahol hatalmas bulit tartottunk a barátokkal, és mindenki jól érezte magát.
Nemsokára  Charlesnak edzőtáborba kell mennie, én pedig addig otthon pihenek még egy kicsit. Hiszen nemsokára kezdetét veszi majd az új szezon, és lassan a gyárba is vissza kell menni.
Már Maxnak is megvolt az első tesztelése ami nagyszerűen sikerült. Volt még mit dolgozni az autón, de egyre jobb úton halad veled.
-Bepakoltál mindent?-ültem le mellé a szőnyegre mert már bőszen pakol a bőröndbe.
-Még nem. Van még egy pár dolog amit el kell pakolnom. Segítesz?-nagy szemekkel nézett rám, mert tudja hogy ennek nehezen tudok ellen állni.
-Nem. Ne is nézz így rám. Múltkor is itt hagytál a félig kész bőröndöddel.
-Most nem foglak. Kérlek miele, így sose végzek.-még a kiskutya szemeket is bevetette.
-Sokkal jössz még nekem ezért Leclerc.
-Majd kiengesztellek valahogyan Alessi.-kacsintott rám és egy adag ruhát dobott az ölebe.
-Nem ennyiről volt szó.
-Csak egy pár ruha. Nem sok.-szinte alig láttam ki a ruhák alól.
-Á csak fél szekrényed. Tényleg nem sok.
-Látod, segítek én is. -vett el egy pólót és elkezdte össze tűrni ő is.
-Mikor jöttök akkor meg?
-Ha minden igaz akkor pénteken. Biztos hogy nem jössz el? Ott maradhatnánk a hétvégén csak mi ketten.
-Charles, nekem már hétfőn a gyárban kell lennem. Tudod hogy lassan kezdődnek a tesztek is.
-Tudom. Csak jó lett volna még egy pár napot egyedül tölteni.
-Lesz még ilyen majd. De pakolj, mert csak a szád jár a kezed nem.-próbáltam kicsit oldani a hangulatot. Szerettem volna én is több időt vele tölteni még ,de lassan kezdődik a munka.
Nehéz időszak jön, mindkettőnk számára.

Ma jön még Charles, ami azt jelenti hogy időben készen kell lennem a meglepetésével. Max segített beszerezni, mert egyedül fogalmam sem volt hogy hol keressem.
Remélem örülni fog neki, csak az miatt alakítottam át a vendégszobát.
Gyorsan neki álltam a vacsorának is  ami pizza lesz. Tudom hogy nagyon szereti, ezért úgy döntöttem azzal lepem most meg.
Szerencsére volt még időm, így nem kellett kapkodnom.
Mire mindennel elkészültem már egy üzenet várt a telefonomon hogy úton van, és alig várja hogy lásson végre. Én is ugyan így éreztem, de sietnem kellett hogy minden meglegyen amit szerettem volna.
Gyorsan elrohantam átöltözni, hiszen lisztes ruhába mégsem várhatom haza.
Épp hogy kijöttem a szobából már hallottam hogy egy autó áll meg a felhajtón, így csak kinyitottam az ajtót és vártam a férfi mikor ér ide.
Egy hatalmas csokor virágot láttam meg először, és csak utánna Charles.
-Mio caro. Hiányoztál miele.
-Te is dolce. -miután elváltunk egymás ajkaitól ,csak elém tartotta a virágot.
-Charles ez gyönyörű szép. Köszönöm.
-Örülök neki hogy tetszik.-gyorsan elmentem keresni egy vázát amíg lepakol. Nem féltem hogy bemegy a vendégszobába mert nem szokott oda bejárni, így nyugodtan tettem a vízbe a csokrot.
-Charles, már pakolsz is ki?-meglepve vettem észre hogy még nincs itt. Hiszen mindig az az első dolga hogy lepakol a szobába, és már jön is vissza hozzám. De most nem jött.
-Charles..
-Miele, gyere ide.-abban a pillanatban jutott eszembe hogy nem zártam be a szoba ajtót, ezért csak gyorsan oda rohantam a férfihoz ,aki már a szoba közepén állt és engem várt.
-Charles..
-Mi ez miele?-Mutatott előre. Nem kellett oda néznem hogy tudjam mire mutat.
-Meglepetés?.-tártam ki a karjaimat és a legszebb mosolyomat próbáltam elő venni.
-Te vettél egy szimulátort?
-Hát igen. Tudom hogy gyakorolnod kell, és amikor itt vagyunk akkor nem tudsz ,mert itt nem volt. És mondtad hogy kellene egy, de nem volt itt hely ezért én csináltam helyet, és szereztem egyet. Azt mondták ez ugyan olyan mint ami neked van otthon.
-Ki mondta?
-Max.-csak hol rám hol a gépre nézett. Hirtelen csak azt éreztem hogy már a levegőben vagyok és körbe forgok.
-Jézusom tegyél le mert elszédülök.
-Köszönöm dolce. Nagyon szeretlek Viviana, de erre nem lett volna szükség. Csak egy hely kellett volna és beszerzem én magamnak.
-Nem tetszik?
-Imádom. De tudom milyen drága egy ilyen.
-Ne törödj vele. Charles azért vettem meg, mert meg tudtam venni. És meg szerettelek volna vele lepni.
-Hát az sikerült. Köszönöm miele.
-Szívesen. Eszünk?
-Vacsorát is csináltál?-csak mosolyogva megfogtam a kezét és húztam magam után a konyhába.
-Csak ülj le. Máris hozom.

-Ha Andrea megtudja mennyit ettem engem megöl.-mind a ketten a kanapén feküdtünk, de Charles szinte látványosan szenvedett a vacsora adagja miatt.
-Mondtam hogy sok lesz a desszert.
-Tiramusit csináltál. Tudod hogy azt nem hagyhatom ott.
-Hát persze. Megyek keresek neked valami gyógyszert ,ami talán segít egy kicsit.-Nehezen de felálltam melőle, de ő továbbra is a kanapén fetrengett.
Ha tudtam volna hogy képes és az egészet megeszi, biztos nem csináltam volna.
-Tessék itt a gyógyszer. Ezt vedd be.-adtam neki oda egy pohár vízzel, amit minden szó nélkül bevett.
-Holnap itthon leszel?
-Nem. Dolgoznom kell. És te?
-Nekem holnap fotózásom lesz.
-Itt?
-Nem. El kell utaznom.
-De csak most jöttél meg.-nehezen de felült és oda húzott magához.
-Tudom. De muszáj elmennem. Utánna folyamatosan van valami dolgom, és ha most nem jöttem volna el ,akkor a következő hétig nem is találkozunk.
-Most akkor ez ilyen lesz? -tudom hogy rengeteg helyre kell mennie, és nagyon sok dolga van ,de nem számítottam rá hogy ez az időszak rosszabb lesz mint két verseny között.
-Sajnos igen. Legalábbis amíg az első tesztek nem kezdődnek el. Addig biztosan.
-De jó.-remélem hallotta az iróniát a hangomban.
-Én sem akarom ezt Viviana. De ahogy neked, úgy nekem is kötelességiem vannak. Hiába is kérnélek rá hogy gyere el velem, nem tudsz mert neked itt kell maradnod. Megoldjuk majd miele.
-Tudom. Csak azt hittem még maradsz egy pár napig. Nem hittem volna hogy már holnap el kell menned.
-Ez váratlanul jött. De csak két hét.
-Megoldjuk majd, ugye?-emeltem fel a fejem a válláról hogy bele tudják nézni a szemeibe.
-Csak két hét. Megoldjuk dolce. Je t'aime.
-Ti amo Charles. Csak két hét.
-Kettő. És amint végeztem mindennel, már jövök is hozzád.
-Rendben. De ugye most nem az jön hogy már éjszakára sem maradsz itt.
-Lassan elmosolyodott és csak a hajammal kezdett el játszani.
-Ez az éjszaka csak a miénk lesz miele. Sehova sem megyek holnap reggelig.
-Ezt örömmel hallom.-kicsit feljebb ültem hogy elérjem az ajkait. Ebben a csókban már most benne volt mindent amit éreztünk. Hosszú két hét lesz, de ez mégcsak a kezdett.

Melodious World(C.L.)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant