Melodious World(C.L.)

44.fejezet

Sose voltam még ennyire nagyszabású gálán mint amire most megyünk. Bajban is voltam,mert fogalmam sem volt mit vegyek fel fel.
-Ez szerintem nem jó.-szóltam ki a próbafülkéből miközben igazgattam magamon a ruhámat.
-Miért? Mindegy mutasd inkább.-pillanatok múlva Kelly állt az ajtóban ,és nem foglakozott vele hogy más is van itt rajtunk kívül.
-Kelly!
-Kiváncsi voltam. Magadtól úgy sem mutattad volna meg. Az előzőt sem láttam.
-Mert nem tetszett. Ahogyan ez sem.
-Pedig csinos vagy benne. De lehet inkább másik szín kellene. Ez nem igazán a te színed.
-Hát kösz. Pedig te tukmáltad rám. Mindegy leveszem. -küldtem ki a nőt és nagy nehezen de megszabadultam a ruhától ami rajtam volt. Felvenni is nehéz volt na de levenni? Soha többet nem veszek fel ilyen ruhát.
-Menjünk inkább innen jó?-mentem vissza a nőhöz aki már kint várt a fülkék előtt.
-Nem, nem megyünk. Addig nem megyünk sehova amíg meg nem találjuk a tökéletes ruhát számodra.
-Kelly ne már.
-De. Így jár az aki az utolsó pillanatra hadja a ruha vásárlást.
-Dolgom volt.
-Jó mindegy. Majd én keresek neked egy ruhát ami tökéletes lesz. Csak bizd rám magad.
-Na nem. Az előzö két ruhát is te választottad.
-Tudom, de hidd el már megvan a tökéletes ruha, ami csak a tiéd. Csodálatos leszel benne.-annyira lelkes volt hogy nem volt szívem ellenkezni.

Kelly nagyon sok mindenben segített. Nem csak a ruhával kapcsolatban, igen sikerült neki találnia egy olyan ruhát ami nekem is tetszett, de még a sminkessel és a fodrásszal is.
Mindennel időben készen voltam, így estére márcsak a ruhámat kellett felvennem. Azonban azzal volt egy kisebb probléma.
-Charles! Itt vagy?-kiáltottam ki a fürdőből a férfinak.
-Mi az Miele? Ugye készen vagy mert lassan mennünk kell.-jött oda már ő teljesen felöltözve. Elképesztően szexin nézett ki a ferráris öltönyében.
-Még nem vagy kész?
-Nem. Egyedül nem tudom felvenni. Segíts légyszives.
-Na mutasd.-gyorsan megfordultam hogy lássa miben kell segítenie.
-Miele. Dolce én nem értek a fűzőhöz. Levenni leveszem rólad pillanatok alatt, de felvenni fogalmam sincs hogyan kell.
-Nem is nyúlj a fűzőhöz. Itt oldalt van egy cipzár, de nem bírom egyedül felhúzni.-emeltem fel hozzá a kezemet hogy lássa is miről beszélek. Persze neki elég volt pár másodperc és a ruha már feszült is rajtam. Még utoljára megigazítottam hogy minden ott legyen ahol lennie kell, és már mentem is volna ki a fürdőből ha Charles nem álja el az utat.
-Elképesztően gyönyörű vagy Viviana. Én vagyok a legszerencsésebb férfi a földön hogy velem vagy.
-Ahogyan én a legszerencsésebb nő a földön, hogy te velem vagy.-karoltam át a nyakát, és egy apró puszit nyomtam az arcára. -De mennünk kell ha nem akarunk elkésni. -Csak lehunyta a szemét és egy mély levegő után már lépett is arrébb.
Gyorsan kimentem és felvettem a cipőmet, ezzel teljesen késznek nyilvánítottam magam.
-Ugye nem izgulsz?-kérdezett rá már a liftben állva.
-Ha azt mondom izgulok helyetted is?-Charles csak elnevette magát és egy lépéssel már meg is szüntette a köztünk lévő távolságot.
-Köszönöm hogy támogatsz. Tudom hogy neked ez új, és nehezen kezeled ezeket a helyzeteket. De számomra te jelented a biztos pontot. Csak szeretném ha tudnád, hogy mindegy hogy ma milyen nap van, én itt vagyok ha szükséged van rám.-csak oda bújtam hozzá vigyázva, hogy ne kenjem össze a sminkemmel.
-Számomra te vagy a biztos pont Charles. Mindegy hogy hol leszel az este, ha látlak számomra az hatalmas megnyugvás lesz. Mindig támogatni foglak majd.-csak egy puszit adott a hajamra, és kézen fogva szálltunk ki a liftből.

Azt hittem már megszoktam a fotósokat és az újságírókat, de ami itt várta a fiúkat az számomra ijesztő volt. Rengeteg fotót készítettek, és nem csak Charlesról hanem kettőnkről is. Amikor megvoltunk vele és már indultam volna be, akkor megállítottak mert a többiek is ott voltak már, és egy csoportos képet készítettek.
Beérve végre úgy éreztem újra kapok levegőt.
-Nagyon ügyes voltál miele.-karolt át Charles, és egy puszit adott az arcomra.
-Pedig azt hittem ott helyben elájulok. Ha ezzel jár hogy világbajnok vagy, akkor engem hadj ebből ki legközelebb kérlek.
-Olyan nem lesz. Hadd lássák az emberek hogy milyen gyönyörű nő van mellettem. És neked is köszönhetem, hogy most itt lehetek. Szóval ha én kibírom, akkor neked is ki kell Miele. Tudod egymás támaszai.-olyan szeretettel a tekintetében nézett rám, hogyha azt mondta volna hogy a fű kék még azt is elhittem volna, csak mindig így nézzen rám.
-Szeretlek Charles. És nagyon büszke vagyok rád.
-Köszönöm miele. Gyere mennünk kell, Fredék már  várnak.
-Így kézen fogva mentünk be a terembe ahol rengeteg ember volt. Voltak ismerős arcok, de rengeteg ismeretlen is.
Oda érve az asztalunkhoz mindenki ott volt aki a csapatból meg volt hívva. Már Carlosék is beértek, pedig ők utánnunk jöttek csak.
-Már azt hittem elmenekültetek.
-Ha Vivianán múlik már itt sem lenne.-húzta ki a székemet Charles, így helyet foglaltam Rebecca mellett.
-Nagyon viccesek vagytok.
-Ne foglalkozz velük Viv. Gyönyörű vagy ebben a ruhában.
-Köszönöm Rebecca. Te is elképesztően nézel ki.
-Milyen jó hogy megbeszéltük ki milyen színű ruhában lesz. Így legalább nem nézünk ki furcsán a fiúk mellett.
-Úgy látom a lányokat elveszítettük.-hallottuk meg Carlos hangját, mire mind a ketten felé kaptuk a fejünket.
-Hallunk ám mindent.-szólt rá Rebecca, de a férfi csak vigyorgva nézte a barátnőjét.
-Látom. Csak le ne maradjatok a lényegről.-gyorsan átnéztem a másik oldalamra ahol Charles még mindig ott ült, és alig bírta a nevetését vissza tartani.
-Szemetek vagytok.-mást nem mondtam nekik, de ezen mindenki jól szórakozott az asztalnál.

-És eljött a pillanat amire egész este vártunk. Hölgyeim és uraim a 2024-es formula-1 új világbajnoka Charles Leclerc.-konferálták fel a színpadra amiről le sem vettem a szemem.
Charles mosolyogva vette át a díját, mire mindenki aki jelen volt tapsolni kezdett.
-Köszönöm szépen. Ez a díj számomra többet jelent mint egy álom megvalósulása. Hiszen mindenki azért van itt, hogy egyszer átélhesse ezt a pillanatot és bajnok legyen. Számomra ez több mint egy álom. Megígértem számomra két fontos embernek az életemben, hogy egyszer bajnok leszek, és most teljesült az igéretem. Betartottam amit mondtam édesapámnak, és sikerült az amire mindig is a közös álmunk volt. Hatalmas köszönet mindenkinek aki támogatott. A családomnak a barátaimnak, a szerelmemnek akik mindig mellettem voltak, akármilyen nehéz is volt egy egy hétvége, vagy épp egy szezon. -ezen mindenki csak szerényen mosolygott, hiszen mind tudtuk mire gondolt.
-És nem utolsó sorban a tifosinak. Akár milyen nehéz is volt, ők mindig támogattak mindket és mindig a csapat mellett álltak. Nekik is ugyan úgy nagy köszönettel tartozom, hogy ez az álom megvalósult. De nem felejtettem el azt a csapatot sem, akik ezt lehetővé tették a számomra. Nélkülük most nem lehetnék itt. Köszönöm minden egyes dolgozónak akik a scuderia ferrárinál dolgoznak. Ez az ő érdemük is. Hatalmas tisztelet számomra hogy ennél a csapatnál érthettem el ezt a sikert. Szóval még egyszer köszönöm mindenkinek.-Amint Charles befejezte a beszédet az egész terem állva tapsolt. Hihetelenül büszke voltam rá. Tudom mennyire fontos volt számára ez a győzelem, és most teljesült az álma.