Melodious World(C.L.)

18.fejezet

Charles csak megfogta a kezemet és úgy vezetett végig az éttermen. Arthur amint meglátott minket azonnal felállt,és már ölelte is magához a bátyját amint oda értünk.
-Szia Arthur Leclerc.Örülök hogy talákoztunk végre. -adott két puszit az arcomra, ami egy kicsit meglepett.
-Szia Viviana Alessi, és én is nagyon örülök.
-Nagyon csinos vagy amúgy.
-Köszönöm.-zavaromban azt sem tudtam hova nézek. Arthurnak nem csak a kinézete hasonlít a bátyjáéra, de még a hangja is olyan mint Charlesnak.
-Üljünk inkább le.-húzta ki nekem a széket Charles, amit meg köszöntem neki, miután helyet foglaltam.
Meglepve vettem észre hogy ő a mellettem lévő székre ült le, pont az öccsével szembe.
-Charles mondta hogy a forma-2ben vagy. Ez nagyszerű.-a fiatalabbik csak mosolyogva lehajtotta a fejét,mintha zavarba lenne.
-Köszönöm. És igen. Ez a második szezonon ott. Szeretnék egyszer majd a forma-1ben is versenyezni.
-Újabb testvér pár egymás ellen? Régen volt már ilyen a forma-1ben. De biztos nagyon izgalmas lenne.
-Azt meghiszem. De ez egyenlőre egy álom.
-Előbb utóbb sikerül majd Arthur. -szólt rá a bátyja, mire az öccse csak bólintott egyet.
-Kösz tesó. Amúgy már vártam hogy megismerjelek. Már sokat hallottam rólad és a munkádról.
-Rólam, és a munkámról?-csak fél szemmel Charlesra néztem, mert sejtem hogy ő mesélt rólam.
-Igen rólad. Azt mondják nagyszerű mérnök vagy.
-Hát köszönöm, akár ki is mondta ezt. Remélem minden úgy alakul majd a szezon végén, ahogyan szeretnénk.
-Abban én is bízom. -szólalt meg Charles is mellettem.

-Komolyan mondom. Charles és Pierre is. Ez szinte bele égett az agyamba.-nevettem fel Arthurral együtt.
-Jól van Arthur nem kell minden kínos sztorit elmondanod ám.-szólt rá az öccsére Charles.
-Na mi az bátyó, csak nem félsz hogy rontja a sármodat?
-Fogd be Arthur.
-Amúgy hogy bírod vele? Néha elég hisztis tud lenni.-intett a fejével Charles felé, akin már látszott hogy kezdi magát kicsit kínosan érezni.
-Egész jól ,azt hiszem. Még nem tűnt, hogy olyan lenne mint egy kisgyerek.
-Nem vagyok kisgyerek. És én is itt vagyok ám.
-Látjuk.-mondtuk szinte egyszerre, mire az öccséből kitört a nevetés.
-Na jól van ám. Remélem már bejelentkeztél a szállodába.-ez volt az a pillanat, amikor az öccse arcáról lefagyott a mosoly.
-Te nem jelentkeztél be?
-Nem. Mondtam hogy jelentkezz be, mert elvész a foglalásunk. Arthur ugye bejelentkeztél? -hajolt közelebb az asztalon Charles, mire Arthur arcáról már teljesen eltünt még a jókedv is.
-Neked kellett volna bejelentkezned. Te foglaltad le a szobákat.
-De mondtam hogy én nem érek rá. Arthur, mond hogy voltál már a szállodában.
-Basszus Charles szerinted? Úgy nézek ki mint aki most csak szórakozik?
-Hát ez nagyon jó komolyan. Még ezt sem lehet rád bízni.
-Miért te hol voltál egész nap ,hogy nem volt rá időd?-én csak csendben hallgattam, ahogy lassan már veszekedésbe megy át a testvérpár beszélgetése.
-Dolgom volt.-nézett egy pillanatra rám, de hamar vissza is fordult.
-Egész nap? Tényleg nem volt 20 perced arra, hogy bejelentkez a szállodába ,hogy legyen hol aludnunk?
-tudom hogy miattam nem volt rá ideje, hiszen nálam volt egész nap, és még el is aludtunk.
Nagyon rosszul érzem magam most. Miatta van az egész.
-Jó mindegy ,majd keresünk egy szállodát. Valahol biztos van szabad szoba.-hagyta annyiban Charles, mintha ezzel megoldott volna mindent.

-Parancsolj. A folyosó végén van a fürdő, és szolgáld ki magad nyugodtan a konyhában is, mintha otthon lennél.
-Köszi Viv. Nem tudom hol aludtunk volna ma, ha  te nem vagy.
-Ugyan már Arthur. Mondtam hogy nekem ez nem gond. Amíg szabad a szoba nyugodtan használhatjátok, ha ilyen helyzet van.
-Köszönöm Viviana.
-Szívesen. Na hagylak is, még Charlesnak segítenem kell a kanapéval. -hagytam is ott a férfit a szobába ,és már mentem is vissza a bátyjához.
-Biztos nincs egy vendégágyad?-nézett rám amikor a párnát igazgatta el a kanapén.
-Nincs, bocsi. Csak az amiben az öcséd alszik majd.
-Ez nem volt szép Arthurtól. Én vagyok az idősebb.
-Igen aki vesztett a játékban.Hát most neki volt szerencséje. Segítsek valamit?
-Nem kell köszönöm. Már lassan megvagyok vele.
-Rendben, akkor én hagylak is. Tudod mi hol van, szóval csak nyugodtan.
-Köszönöm Miele. Komolyan mondom.-állt meg velem szemben a párnával a kezében.
-Szívesen, én megyek és lefekszem. Jó éjszakát.
-Neked is Miele.-beérve a szobába csak elfeküdtem az ágyon és az este történésein gondolkodtam.
Hihetetlen hogy itt tartunk. Már nem egy, hanem kettő Leclerc van a házamban. Nem tudom hogy előfordult-e már velük ilyen, de ha még nem, akkor ezt az estét biztos életük végéig megjegyzik.
Nem elég hogy nem volt szoba fogalásuk, mert törölték nekik hiszen nem jelentkezdtek be időben, de még szabad szobát sem találtak.
Kicsit én is felelősnek éreztem magam a történtek miatt, hiszen miattam nem ment el Charles. Vagyis valószinűleg elfelejtette ,de akkor is. Ezért felajánlottam nekik hogy itt aludhatnak.
-Igen?-ültem fel gyorsan az ágyban, mert valaki kopogott az ajtómon.
-Csak én vagyok Arthur. Szólni jöttem hogy szabad a fürdő.-dugta be a fejét az ajtón.
-Rendben. Köszi Arthur.-csak mosolyogott és már csukta is be maga után az ajtót.

Már majdnem elaludtam amikor újabb kopogást hallottam az ajtón felől. Résnyire nyitódott az ajtóm, és a folyosóról beszűrődő kis fénynek hála láttam, hogy Charles áll az ajtóban.
-Miele, fent vagy még?-szólalt meg halkan, és egy lépést beljebb jött.
-Baj van Charles? -ültem fel egy kicsit, hiszen nem tudom mit szeretne.
-Nem tudok a kanapén aludni. Arthur viszont olyan hangosan horkol hogy megsüketülök mellette.
-Igen? -annyira fáradt vagyok hogy fogalmam sincs mire akar kijukadni.
-Kirugnál ha itt aludnék nálad? -hirtelen feljebb ültem az ágyon, mert lehet rosszul hallottam.
-Mármint hol itt?
-Hát melletted.-láttam rajta hogy zavarban van, hiszen az egyik helyről a másikra állt.
-Mellettem? Az ágyban?
-Hát igen. Esküszöm észre sem veszed hogy itt vagyok. Kihúzodom a széllére.
-Hajj jól van. Csak hagyj már aludni kérlek.-feküdtem vissza az ágyba, nem foglalkozva azzal hogy a férfi kiment-e a szobából.
Pillanatok múlva hallottam hogy becsúkodik a szoba ajtó, és egy hangos jajgatás csapta meg a fülem.
-Remélem nem tört el az újjad.-nyúltam az éjeliszekrényen lévő lámpáért, ami már be is világította a szobát.
-Jól vagyok. -hajolt le a párnáért amit valószínűleg elejtett.
-Szuper. Na feküdj le, és végre aludjunk már.-ahogy megéreztem hogy bessüped az ágy ,már kapcsoltam is le a lámpát.
-Köszönömy és jó éjszakát Miele.-szólalt meg mellőlem, mire csak nehezen kinyögtem egy mondatot.
-Neked is Charles.