38.fejezet

626 41 1
                                    

DNF.
Három betű.
Egy egyszerű szó jelentése rövidítve, ami képes a mennyből a pokolba taszítani az embert egy pillanat alatt.
Charles nem hogy a versenyt nem tudta befejezni, de még el kezdeni sem tudta. Tegnap a sprint verseny végén a fiúk átnézték az autót, és kiderült hogy valami meghibásodott rajta. Egész éjjel azon dolgoztak hogy megtudják oldani, és még a verseny előtt is dolgoztak rajta. Azonban olyan dolog hibásodott meg az autóban ,amit csak a gyárban lehet javítani.
Ez azt jelentette hogy még a versenyt sem tudta elkezdeni, mert nem működött az autó.
Hihetlenül csalódott volt mindenki, de főleg Charles. Ez hatalmas bukás számunkra a bajnokságban.
Hiába szerettem volna Charlesal lenni, nem tehettem, hiszen Carlos még kint volt és elég keményen küzdött azért hogy dobogós legyen.
Nem láttam Charles a verseny közepéig.
Fogalmam sincs hol volt, de amikor Carlos kiállt gumit cserélni már ott volt a garázsban és a versenyt nézte.
A haja rendezetlenül állt,mint amibe többször is beletúrt.
Muszáj volt elszakítanom a tekintetem róla, mert Carlosnak szüksége van a csapatra.
És mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy neki legalább jó versenye legyen.

-Viv. Gyere, mennünk kell.-Daniella ült le mellém, miután mindenki kiment a tárgyalóból. A verseny után elég hosszú megbeszélésünk volt. Elég sok szó esett Charles autójáról, és a hibáról amit itt nem tudtunk megcsinálni.
Charlessal még mindig nem beszéltünk, hiszen ő interjúról interjúra járt, és mindenki arról faggatta miért nem lett kész az autója a versenyre, és mégis mi történt tegnap óta. Hiszen a sprint jól sikerült ,és azon nem igazán látszott hogy bármi baj lenne az autóval.
-Micsoda?
-Gyere menjünk vissza a szállodába. Már mindenki megy el. Vége a mai napnak.-folyamatosan Charles szavai jártak a fejemben. Amikor azt mondta, hogy ha tegnap másik beállításon mentünk volna, akkor ma versenyezhetett volna. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Nem a beállításon ment el az autó. És hiába is hoztunk volna össze egy új beállítást és alakítottunk volna át egy pár dolgot az autón, nem bírta volna vele befejezni a versenyt. Veszélyes lett volna így kiengedni. Ezért maradt a garázsban.
-Oké.-csak felálltam és mentem Daniella után. Kiérve a paddockba nem láttam Charlest sehol. Fogalmam sincs hogy hol van.
-Gyere velem vissza ,majd szólsz Charlesnak hogy velem vagy.
-Jó, írok neki és mehetünk.-vettem elő a telefonomat egy kicsit talán reménykedve, hogy a férfi legalább ott üzent, de semmi. Már épp írtam volna meg az üzenetet, amikor Max hirtelen ott termett mellettünk.
-Sziasztok. Beszélhetünk?
-A szállodba akartunk menni. Ott nem jó?
-Majd én vissza viszlek. Úgy jó?-nézett hol rám, hol Daniellára.
-Akkor majd beszélünk. Holnap találkozunk. Sziasztok. -köszönt el az olasz nő, ezzel kettesben hagyva Maxal.
-Hol van Leclerc?-nem kertelt egyből rákérdezett. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem hogy elsírom magam.
-Nem tudom. Lehet vissza ment a szállodába.
-Lehet? -nem volt semmilyen bántás a hangjában, csak kíváncsi volt hol a monacói férfi.
- Nem tudom. Megbeszélés volt és kicsit sokáig tartott.
-Jól van akkor gyere, mondtam hogy vissza viszlek a szállodába. -tette a kezét a hátamra és így terelt a kijárat felé.
Már messziről felimertem az autóját így egyből arra mentünk.
Miután elindult, hirtelen lehúzódott egy eldugott kis részre, és leállította az autót.
-Szóval hol van Charles? Amióta kiderült hogy együtt vagytok, szinte mindig együtt mentek el a pályáról.
-Nem tudom. Nem beszéltünk.-néztem le a kezemre, mert nem akartam belenézni a szemeibe.
-Nem beszéltetek? Nem megbeszélés volt? Na jó, mi folyik itt Viviana?-már sokkal erélyesebben szólt rám. Már nem volt lágy a hangja mint eddig.
-Charles elég rosszul viselte hogy nem tudott elindulni a versenyen. Nem is tudtam vele beszélni mert dolgoznom kellett, és a megbeszélésen mondott valamit ami elég rosszul eset.
-Mit mondott?
-Szerinte a tegnapi beállíás miatt ment tönkre az autója. És ha nem is így volt, akkor is valamit biztos tudtunk volna vele kezdeni, de nem mertük megkockáztatni, hogy nem tudja befejezni a versenyt.
-Hát ez hülye. Komolyan. Viv, ugye tudod hogy nem te tehetsz róla? Nem egyedül döntesz a beállításról, és ezt ő is tudja, csak most haragszik az egész világra. Mindig ilyen volt. Mindent a szívére vesz.
-Tudom. De rosszul esett amiket mondott. Részben én felelek a beállításokért és valamilyen szinten igaza volt. Tényleg nem mertük kiengedni. Két kört sem tudott volna csinálni, és az autó elfüstőlt volna alatta. És most azt sem tudom hol van.
-Gyere ide.-húzott oda magához és szorosan ölelt. Erre volt szükségem. Egy biztos karra akire számíthatok bármi történik is.
Csak lehunytam a szemem, és már az sem érdekelt ha a férfi észre veszi hogy sírok. Annyi feszültség volt bennem, hogy már nem bírtam tovább magamba folytatni.
Max amint megérezte hogy sírok, csak az arra alatt dörmögte hogy megöli Charlest.

-Írj majd. Ha kell holnap elmegyek veled maranelloba. Nekem nem kell egyből bemennem a gyárba, van időm bőven.
-Köszönöm Max ,de erre semmi szükség.
-Jól van. De remélem tudod hogy ha én találkozom előbb Charlesal akkor megölöm.-láttam a tekintetében hogy komolyan gondolja, ezért csak gyorsan megöleltem és megköszöntem neki mindent.
-Jó éjszakát Max.
-Neked is Viv. Szólj ha kell valami.
-Oké. Szia-egy apró mosolyra húztam a számat és kelletlenül léptem be a szobába. Nem tudom mire számítottam amikor bementem. Talán arra hogy itt van, és megbeszélünk mindent. Vagy hogy talán bocsánatot kér, amiért minden szó nélkül lelépett.
Viszont arra nem számítottam ami ott fogadott.
Szinte az összes cucca eltünt.
Semmi sem maradt ott.
Elment.
Elment, és mégcsak nem is szólt róla.
Ahogy felfogtam mit látok ,csak lecsúsztam az ajtó mellett és keserves sírásban törtem ki.
Soha nem gondoltam volna hogy ő képes ilyenre. Elment egy szó nélkül.
Egyedül hagyott csak azért mert haragszik rám. Haragszik egy olyan dolog miatt ,amiről nem tehetek. Még arra sem volt képes, hogy megbeszélje velem.
Mégcsak meg sem hallgatott.
Belevett a fejébe egy dolgot, és nem lehet azt onnan eltüntetni.
Tudom mennyire fontos volt számára ez a verseny.
De nem ez miatt a verseny miatt esik el a bajnokságtól.
Még sok verseny vissza van, de számára ez volt a végzetes verseny, amin úgy gondolja elúszott a bajnoksága.

Miattam nem nyerheti meg.
Én tehetek róla ,az ő szemében.
És ez ellen nem tudok tenni semmit sem.
Még a szerelmem sem elég neki.
Ezzel a tettével mindent elmondott.

Melodious World(C.L.)Where stories live. Discover now