Melodious World(C.L.)

4.fejezet

Másnap reggel taxival mentem be a gyárba,hiszen az autókulcsaim még mindig ott voltak. Charlestól nagyon kedves volt hogy az este hazavitt, és elég kellemes hangulatban telt az út. Nem beszéltünk ugyan olyan sokat, de nem volt kínos csend közöttünk. Nem ismerjük még úgy egymást, hogy annyira mély beszélgetésekbe belementünk volna, de jó volt kicsit jobban megismerni.
Szerencsére mivel tegnap végeztem a munkám nagy részével, márcsak a szerelőkkel kellett beszélnem.
Épp oda tartottam ,amikor szembe jöttek velem a folyosón a pilótáink.
-Szia Viviana. Merre tartasz?
-Sziasztok fiúk. A szerelőkhöz épp. És ti merre mentek?-válaszoltam Carlos kérdésére, mire az enyémre a monacói válaszolt.
-Mi is oda tartunk. Épp a verseny beállításokat akarjuk megismerni.
-Akkor még jó hogy most jöttök. Pont az miatt megyek én is.
-Akkor vamos, Viviana. Már nagyon kiváncsiak vagyunk mivel álltál elő.
-Remélem tetszeni fog majd.
-Ha ugyan olyan jó lesz mint a teszteken, és a szimulátorban, akkor tetszeni fog.-csak egy apró mosolyra húztam a számat Charles mondata után.
-Remélem annál kicsit jobb lesz majd. Nagyon sok munkánk van benne, jó lenne látni hogy jó munkát végeztünk.
-Azt mi is szeretnénk megtapasztalni. Ha ti jó munkát végeztetek, akkor mi leszünk Charlessal a legboldogabbak. Ebben biztos lehetsz, ugye lord Perceval?-nézett Carlos a csapattársára, aki csak bólintott mellette.

Szerencsére úgy látszik minden készen áll a versenyre. Bár nem tudjuk a többi csapat autója milyen, de bízunk benne hogy nem sokat változtattak rajta a tesztek óta. A fiúk délután hazautaztak, hiszen kb 3 nap múlva mindenki indul a szezon első versenyeré.
Én személy szerint rettenetesen izgulok, és ideges is vagyok, de nagyon várom már.
Olyan hamar elment a mai nap, hogy fel sem tűnt hogy egész nap dolgoztam.
Otthon fáradtan ültem már a tv előtt, amikor a telefonom hangosan kezdett el csipogni.
Instagramm értesítés jött, miszerint valaki szeretne a követőm lenni.
Amikor rámentem akkor vettem észre, hogy nem is egy hanem több követői kérésem is van.
Ami viszont meglepett az az, hogy a két pilóta is bekövetett.
Elfogadtam a kérést és én is vissza követtem őket.
Privát oldalam van, de amióta a ferrárinál dolgozok ,rengeteg követési kérelmet kapok. Gemma szerint jót tenne  ha nyilvánossá tenném, hamár egy ekkora múltú csapatnál dolgozok, használjam ki.
Hát én inkább megmaradok magamnak, hiszen én csak egy mérnök vagyok.
Miután meguntam a telefont, inkább belemerültem a tvbe, egészen addig amíg el nem nyomott az álom.

Ez a maradék pár nap,szinte egy pillanat alatt eltelt. Mire észhez tértem már egy magángépen ültem, úton Bahrainbe.
Sose hittem volna hogy valaha is egy magángéppel fogok utazni, de hát úgy látszik, most mégis megtörténik. Amin viszont meglepődtem nagyon, az az volt hogy a fiúk is velünk jönnek. Úgy tudtam hogy mind a ketten otthonról mennek majd, de mint előző este kiderült számomra, én egész idáig rosszul tudtam.
Tegnap délután elléggé meglepődtem amikor a fiúk beállítottak a gyárba.  De hát, rajtam kivül mindenki tudta hogy jönnek csak én nem.
-Min agyalsz ennyire Viviana?-ült le mellém Carlos, míg velem szemben Charles foglalt helyett.
-Sziasztok fiúk. Semmin, csak csodálom a tájat.-mutattam ki a repülő ablakán.
-Tényleg szép. Én is szeretem nézni.-hajolt az ablak felé Charles hogy kinézzem rajta.
-Izgulsz már az első versenyed miatt?
-Inkább nekem kellene tőletek kérdeznem.-nevettem fel Carlos kérdése miatt.- de amúgy igen. És nagyon várom már. És ti? Izgultok hogy lassan újra a pályán lehettek?
-Inkább csak nagyon várom már.
-Ugyan az mint Charlesnél. Én is inkább kíváncsian várom. Jó lesz végre újra  autóba ülni, és versenyezni.
Amúgy ismered a többi csapatot?
-Tudod milyen csapatok vannak, és azt is hogy kikre kell figyelni a pályán. Kik azok a csapatok akik az élen vannak. De nem nagyon ástam bele magam.
-A Red bull a fő célunk. Három éve veretlenek, jó lenne végre megállítani őket.
-Reméljük idén sikerül majd.-mosolyogtam a monacói férfira, aki ugyan úgy vissza mosolygott rám.
-Voltál már Bahreinben?
-Nem, még soha. Tudod Carlos, én nem jártam eddig a világot.
-Akkor most repülsz először? Csak mert ezt elég nehezen hiszem el.-húzta fel a szemöldökét és kiváncsi szemekkel nézett rám.
-Nem, nem most repülők először. De még sose voltam ott.
-Na így már azért más. Majd megmutatjuk a lényeget lord Percevalal.
-Lord perceval?-Néztem a férfira aki csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Miért nem olyan mint egy lord?-Mutatott rá a spanyol, ahogy észre vette a társa reakcióját.
A repülő út hála a fiúknak nagyon jó hangulatban telt.

Már reggel a pályán voltam, hiszen nekünk külön lesz egy csapat megbeszélésünk addig ,amíg a pikótáink nem érnek ide.
-Szóval akkor az első beállításon megyünk majd ,az első és a második szabadedzésen ugye?-nézett rám Fred várva a megerősítésemet.
-Igen.  A közepes gumikon. Ha az időjárás nem szól közbe, akkor  maradunk is azon.
-Nem mutatnak esőt, szóval ezzel akkor nem lesz gond. A lágyakat is ezen a beállításon próbáljuk akkor?-kérdezett rá Matteo, aki kontkrétan a főnököm, hiszen ő a vezető versenymérnők.
-Igen. Jó lenne látni hogy azon hogy viselkedik az autó.
-Viszont azt tudnod kell Viviana, hogy a versenyen max 2 kiállást szeretnénk. A lágyak hamar kopnak, vigyázni kell vele.
-Tudom nagyon jól. De az autó nagyon finoman bánik a gumikkal, legalábbis a tesztek alapján. Ezért lenne jó kipróbálni azt is.-Vasseur csak bólintott hogy érti amiről beszélek, de Matteo nem elégedett meg ennyivel.
-És mi van akkor ha nem működik majd lágyakon a beállítás?
-Akkor átváltunk a másik beállításra. Két beállítást hoztunk erre a hétvégére. De az elsővel is működni fog.
-Remélem. Az időmérőn használni kell a lágy keveréket is. Jó lenne már előtte tudni hogy hogyan viselkedik rajta az autó.-szólt közbe Vasseur, ezzel elhalgatatta  Togninallit.
Láttam rajta hogy nem igazán tetszik neki amit most hallott, de kelletlenül bólintott egyet.
Számítottam rá hogy nehéz lesz majd, főleg az első versenyen, de nem hittem volna hogy ennyire bizonygatnom kell majd már a tesztek előtt.
Még kb majdnem másfél órát ott ültünk a tárgyalóban, és a versenyről beszéltünk. Sejtettem hogy egy jó stratégiát nehéz összehozni, de most látom csak igazán hogy mennyire is nehéz feladat ez.
Miután végeztünk, csak gyorsan össze szedtem a holmimat és már indultam is ki a motorhombeból.
Csak megálltam a paddockban és vettem egy mély levegőt, mielőtt elindultam volna a garázsba.
-Alessi? -hallottam meg a nevemet, mire gyorsan hátra fordultam.
Amint észre vettem ki szólított meg, csak egy nagy mosolyra húztam a számat és már indultam is el a férfi felé. Oda érve hozzá, egyből a karjaiba vont, és jó szorosan magához ölelt.
- Nahát nézzenek oda. A kék jobban állna, de be kell ismernem hogy a piros is jól áll.-nézett végig rajtam, hiszen már a csapatruhában voltam.
-Na, szeretem a pirosat.-csaptam kicsit rá a kezére, mire csak elnevette magát.
-Gratulálok. Komolyan mondom Viviana. Tudtam hogy lecsúsztunk rólad, de örülök neki hogy itt vagy. És akár mennyire is fáj, de be kell vallanom, tényleg jól áll a piros.-nevett fel velem együtt. Hát igen, mást nagyon nem vártam tőle.
-Köszönöm. Annyira örülök neki hogy talákoztunk. Nem hittem volna, hogy ma már találkozni fogunk.
-Ilyen az élet. Na ,nekem mennek kell mert lesz egy megbeszélés, és lassan késésbe vagyok. De majd írj hogy mikor érsz rá, és össze hozunk egy vacsorát még a hétvégén. Van mit mesélned.
-Rendben van. De szerintem neked több dolgod van mint nekem.
-Arra lesz időm.  Jó volt látni Alessi, vigyázz magadra.
-Te is. Majd beszélünk akkor -mosolyogva néztem ahogy a férfi elmegy, és utánna már indultam is az eredeti célom felé.