Melodious World(C.L.)

37.fejezet

Lassan már a bakui versenyhétvége jön, de a hazai versenyt még mindig nem hevertük ki.
Na nem azért mert nem sikerült. Épp ellenkezőleg. Ilyen az utóbbi években sose volt. Nem hogy az egyik, de mind a két pilótánk ott állt fent a dobogón. El sem hittük ,még akkor sem amikor kiszálltak az autóból, és beleugrottak a fiúk nyakába. Hihetetlen volt átélni azt a pillanatot.
Az emberek majdnem felrobbantották a nagy ünneplésben a pályát.
Akkora bulit csaptunk utánna ,mintha az egész szezont megnyertük volna. Pedig annak még közel sincs vége. Elég szoros a tabella Max és Charles között.
De mi mindent megteszünk, hogy a mi oldalunkra billenjen a mérleg.
Hulla fáradtan estem be a szállodai szobában. Nemrég értünk ide bakuba a többiekkel, és egyből a szálloda felé vettük az irányt. A fiúk még nincsenek itt, mert nekik még ma valami gálán kell részt venniük, és csak holnap jönnek utánunk.
Szerencsére Daniella is itt van, így legalább lesz akivel az estét töltöm.
Gyorsan lepakoltam mert megbeszéltük, hogy mikor találkozunk lent és elmegyünk vacsizni egyet.
Annyi időm volt csak hogy gyorsan átöltözzek és már mentem is ,hogy ne megint rám keljen várnia.
-És  időben ideért. Komolyan, szerintem ez az első alkalom hogy nem kell rád várnom.
-Nagyon vicces vagy. Mehetünk?
-Aha. Van itt nem messze egy szuper étterem. Tavaly találtam a srácokkal. Megnézzük?
-Persze. Legalább nem kell itt maradnunk a szállodában.
-Akkor hajrá csajszi menjünk.-karolt belém, így együtt indultunk ki a szállodából.

-És mesélj. Hogy bírjátok az ingázást?-már a szobámban voltunk, és csak beszélgetünk egy kicsit.
Az étterem nagyon jó volt de túl sokan voltak, így végig semleges témáról beszélgettünk ,ne hogy valaki meghallja.
-Már egyre nehezebben. Nem akarom Charlesnak mondani hiszen ő többet utazik mint én. De számomra egyre fárasztóbb.
-Hát ez érthető. Nem beszéltetek még arról hogy összeköltöztök?
-És hova? Már eszembe jutott és neki is biztos. De nem tudjuk hogy ezt hogyan oldjuk meg..
-Hát azért a te munkád elég helyhez kötött. És ha ő költözne oda hozzád?
-Sose kérném ezt tőlem. Imádja monacot. És ott a családja is.
-Hát csajszi akkor ez így elég nehéz feladat lesz. De sokáig ezt sem igazán lehet bírni.
-Hát nem.
-Nem szoktatok ez miatt össze kapni?-csak sóhajtottam egy nagyot, hiszen pont a hazai futam előtt sikerült ez miatt kicsit össze kapnunk.
-Már egyre többször. Kell találnunk valami megoldást ,de még nem tudom hogyan.
-Megoldjátok majd. Ebben biztos vagyok.
-Kösz Dani.-öleltem meg az olasz lányt, hiszen nagyon jó barátnőm lett amióta a csapatnál vagyok.
-Megyek inkább, úgy látom az emlegetett szamár pont beszélni akar veled.-állt fel és egy gyors öleles után már egyedül is hagyott a szobámba.
-Szia dolce.
-Miele. De jó hallani a hangodat.
-Mi a helyzet? Csak nem vége a gálának?
-De igen. Szerencsére. Lassan már a szállodába vagyunk.
-Szia niñita.-Kiáltott a telefonba Carlos.
-Szia Carlos.-Köszöntem neki vissza, de mivel nem hallotta, ezért Charles továbította felé.
-Hé, ezt nem is mondtam. Charles!-csak a nevetését hallottam, és még valamit mondott Carlosnak de már nem értettem.
-Igen Miele?
-Ne hazudj Carlosnak. Igen is jól nézett ki szmokingban. Mind a ketten helyesek voltatok benne.-egy pár pillanatig nem szólalt meg, és én már azt hittem letette a telefont.
-Na szóval most hogy Carlos nincs itt, hogy is volt az hogy mind a ketten helyesek vagyunk?
-Először is hogy hogy nincs ott?
-Már a szállodában vagyunk. És már a szobában vagyok, szóval ne húzd az időt.
-Igen is mind ketten jól néztek ki benne. De valaki jóban..
-És ki Miele?-búgta a telefonba szexi hangon.
-Az a férfit akit alig várom hogy végre itt legyen.
-Nagyon remélem hogy én vagyok az a férfi..
-Jézusom Charles. Persze hogy te vagy az. Nagyon várom már a holnapot.
-Én is bébi. Már nagyon hiányzol. A verseny után elmegyünk monacoba?
-Ha nem kell bemennem egyből a gyárba ,akkor veled tartok. Ha igen, akkor vagy ott maradsz nálam, vagy később megyek utánnad.
-Ezt majd megbeszéljük. De mennem kell, holnap korán megy a gépünk. Nem akarom lekésni.
-Azt én sem akarom. Holnap találkozunk. Szeretlek Charles.
-Én is szeretlek Viviana. Szia miele.

A csütörtöki és a pénteki nagy elég jól telt. Mivel sprint hétvége van ezért már pénteken megvolt a versenyre az időmérő. A fiúk nagyon szuperek voltak pályán, főleg Charles. Újabb pole pozíció.
Ma délelőtt tartják meg a sprint verseny időmérőjét és délután a versenyt.
-Megsülök. Komolyan miért nem lehet éjszakai versenyt tartani?-legyezte magát a kezeivel Daniela.
-Szerinted akkor jobb lenne? Este is ugyan úgy meleg van itt.
-Az mondjuk igaz. Nem lennék most a fiúk helyében.
-Hát én sem. Nem elég hogy meleg van, de még a ruha is vastag. Biztos megsülnek majd.
-Hát ahogy látom Charles már hűti magát.-int a fejével Charles felé, akit Andrea épp most locsol át hideg vízzel.
-A rajongók imádják amikor ezt látják.-Nevett fel Daniella mellettem.
Csak mosolyogva néztem a férfit aki miután végzett ,csak vissza húzta az overálját és elindult felénk.
-Sziasztok.-karolt át egy pillanatra és egy apró puszit kaptam tőle.
-Szia. Készen állsz?
-Meleg van, de amennyire lehet igen.
-Megyek srácok beszéljetek csak. És ügyesen lord.
-Kösz Dan.-Gyorsan elment be a garázsba, ezzel egyedül hagyva minket. Vagyis több száz kíváncsi szempárral, de már kezdjük megszokni.
-Te aztán tudod milyen showt kell csinálni a rajongóknak.
-Csak nem féltékeny vagy miele?-nézett le rám csillogó szemekkel.
-Nem. Miért van rá okom?
-Hát több száz nő lenne most a helyedben ebben a pillanatban.
-Akkor lehet hogy hagynom kéne hogy választhas közülük.
-Már választottam. És az enyém lett a legszebb és a legokosabb nő akivel valaha is találkoztam.-simított végig az arcomon, de tovább nem mentünk. Csak apró kis simítások és maximum pár apró kis puszi amit adunk egymásnak a pályán. Vissza fogjuk magunkat ha itt vagyunk, tekintve hogy ez mind a kettőnk munkahelye.-Most úgy megcsókolnállak.
-De tudod hogy nem lehet.
-Hogy én miért mentem ebbe bele..-döntötte kicsit hátra a fejét és sóhajtott egy nagyot.
-Mert szeretsz.
-Pontosan azért mert szeretlek és ezt akartad. Amit tiszteletben tartok. De este a szobában már nem fogom vissza magam.
-Inkább menj, mert a végén még nem leszel képes versenyezni.-nevetve léptem el mellőle pont akkor amikor Andrea is oda ért hozzánk.
-Szia Viv.
-Szia Andrea.-mosolyogtam a férfira aki átadta Charles a kulacsát.
-Készen vagy Rómeó? Menni kellene az autóba.
-Hallottad Rómeó, ideje menni. Ügyes legyél.
-Azért egy kis puszit kaphatok?-nézett rám kiskutya szemekkel, mire egy gyors puszit adtam az arcára.
-Sok sikert. És egyben szállj ki az autóból.
-Mint mindig miele.-mosolyogva hagytam ott és mentem vissza a garázsba hogy elfoglaljam a helyem a verseny idején.
Az autók már kint voltak a pályán, és minden készen állt arra ,hogy egy jó időmérőt klavitáljanak a srácok maguknak.