Melodious World(C.L.)

12.fejezet

Charles vissza ment a szállodába hogy ő is át tudjon öltözni, addig én is elkészültem.
Azt mondta hogy majd eljön értem,így nem kell külön mennem majd.
Amíg várok a monacói pilótára felhívom Gemmát, mert szinte alig beszéltünk mostanában.
-Szia. Már azt hittem teljesen elnyelt a ferrári.
-Szia. Nem, még nem, csak rengeteg dolgom volt. Otthon mi a helyzet?
-Hát... lenne mit meséljen. Dave elhívott randizni.-sikított bele a telefonba, ami miatt csak el vettem a fülemtől.
-Örülök neki Gem. Már ideje volt.
-Jó na. Tudod milyen. Ma este megyünk vacsorázni.
-Hűha, kitesz magáért. Azért csak okosan.
-Jó jó tudom. De mesélj ott mi a helyzet? Milyen volt a buli?
-Jó volt. Jól éreztem magam. Ma pedig gokártozni megyek.
-Hogy mit csinálni? Sose gokártoztál. Kivel mész?-hallottam a hangján hogy egyre kiváncsibb ezért inkább elmondom neki, mert addig faggatna amíg nem tudja meg.
-Charles ötlete volt. Mivel ma szabadnapunk van, ezért kitalálta hogy menjünk el az egyik pályára.
-Huhu, mi lesz ott.-nevett fel.
-Semmi sem lesz Gem. Carlos is jön, és lehet Daniella is.
-Szóval csak lehet ők is mennek. Hogy hogy csak lehet? Tegnap nem beszéltétek meg?
-Hát, ezt reggel találta ki.
-Micsoda? Hogy hogy reggel?-kiáltott bele a telefonba.
-Ne kiabálj már. Ez hosszú sztori, a lényeg annyi hogy itt aludt. De ne gondolj bele semmit. Nem volt semmi, és nem is lesz.- zártam lenne ennyivel a témát.
-Persze persze. Ott aludt nálad, amit még mindig nem tudok hogy miért, erre most mentek gokártozni. Együtt töltitek a napot újra.
-Gemma, azért aludt itt mert ivott és úgy nem vezethetett volna. Semmi másért. Jóba vagyunk, vagyis azt hiszem.
-Jól van, te tudod. De most mennem kell, te meddig csak várd a monacói félistent. Majd mesélj el mindent.
-Jól van. Ahogyan te is majd a randiról. És csak okosan.-épp időben tettem le a telefont ,mert közben csöngettek az ajtómon. Ezek szerint Charles ide is ért már.

-Tudod hogy kell vezetni?
-Hát, eddig nem próbáltam de nem lehet nehéz.-néztem a mellettem lévő gokártra, miközben Carlos csak nevetett rajtam.
-Ez jó lesz majd. Biztos készen állsz arra niñita, hogy két ilyen szuper pilótával versenyezz?
-Nem lehet olyan nehéz vezetni. Majd meglátjuk Carlos, lehet meglepődsz majd.
-Nyugi, kedves leszek és lehet hagylak nyerni.
-Kit hagysz nyerni?-hallottam meg Charles hangját a hátam mögül. Oda állt mellénk és mindannyiunknak adott egy egy sisakot.
Daniella nem tudott eljönni, így csak hárman voltunk.
-Alessit. Kedves leszek vele, és lehet hagyom majd nyerni.
-Hoho, honnan tudod hogy te fogsz nyerni? -na kezd kijönni a versenyzős énjük.
-Na fiúk. Ne becsüljetek le. Ki mondta hogy egyáltalán ti nyertek?-erre mindkét férfi rám kapta a tekintetét.
-Nagyon magabiztos vagy niñita. Na lássuk mennyire is vagy jó.-húzta a fejére a sisakot Carlos, és már ment is az egyik gokárthoz.
-Segítek bekötni.-tette le maga mellé a sisakját Charles, addig én felvettem a sajátomat. Kicsit megemeltem a fejemet, hogy oda férjen a csathoz.
Éreztem hogy az ujjai hozzá érnek a nyakamhoz, ami miatt egy kicsit kirázott a hideg. Csak remélem, hogy ő nem vette észre.
-Kész vagy.-engedte le a kezeit, de nem lépett hátrébb.
Csak néztük egymást. Szinte elvesztem a tekintetében.
-Kész vagytok már?-Carlos hangja térített minket észhez.
Hirtelen hátrébb lépett, és már vette is fel a földről a sisakját.
-Először csak egy próba kört teszünk. Hogy tudd hogyan kell vezetni.-szólt még oda nekem, és már indult is el a pálya felé.
Én is úgy tettem ahogyan ő, és már ültem is be az egyik gokártba. Becsatoltam magam,és vártam mikor kezdhetjük meg az első kört.
Amint meglengették a zászlót már nyomtam is be a gázt. Pillanatok múlva már az egyik férfi el is száguldott mellettem.
Nyomtam amennyire csak tudtam, de láttam oldalról hogy újra megelőznek. Nem adtam fel, csak mentem tovább. Az első kör után már biztos voltam benne, hogy így vagy úgy, de az utolsó leszek.

Nagyon jól éreztem magam a fiúkkal. Sajnos utolsó lettem minden alkalommal, de egy percig sem bánom.
Jó volt kicsit kiengedni a gőzt. Sajnos hamar elment az a nap, sőt még a következő is.
Újra a reptér felé tartok, hogy úton legyek Dzsiddába.
Most nem a fiúkkal megyek, hanem Daniellával, és egy pár kollégámmal.
Mi egy nappal előbb megyünk, hogy mindennel elkészüljünk mire a pilóták oda érnek.
-Sziasztok.-köszöntem oda a többieknek, amikor oda értem hozzájuk.
-Szia csajszi. Jól nézel ki.-adott két puszit Daniella, és már fordult is vissza a többiekhez.
-Szia Viviana.-köszönt oda külön Alfred is. Ő is mérnök, de eddig nem sokat dolgoztunk együtt.-Nagyon csinos vagy.
-Köszi. Várunk még valakit?-fordultam gyorsan Daniella felé. Alfred már egy ideje mindig ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket tesz amikor találkozunk. Már kezd kicsit kellemetlen lenni számomra.Nem igazán tekintek rá úgy mint egy férfira. Mármint jól néz ki, de nem az esetem.
-Nem. Mehetünk ha minden megvan.-nézett végig a társaságon Daniella. Mivel mindenki készen állt, ezért elindultunk beccsekolni.
Már a repülőn voltunk,és az egyik könyvemet kerestem ,amikor nagy hévvel valaki leült mellém.
-Jézusom a frászt hoztad rám.-néztem az olasz nőre, aki vigyorogva nézett rám.
-Mesélned kell.
-Mit is?-dőltem hátra az ülésen, és inkább becsuktam a szemem.
-Tudod te azt nagyon jól. Hogy is volt az a bizonyos gokártozás?
-Sehogy. Elmentünk a fiúkkal és szépen lealáztak.
-Mit vártál? Két forma-1 pilótát szerinted le tudtál volna győzni?
-Azért hagyhattak volna nyerni, de mindegy. Jól éreztem magam. Na de te, hogy hogy nem jöttél el?
-Hát, én kicsit sokat ittam az este. Eléggé másnapos voltam.
-Kellett neked annyit innod.-csatoltam be magam, mert lassan felszállunk.
-Fuj, ne is hozd fel nekem az alkoholt. Mostanában nem iszok az biztos.
-Dehogy is nem. Csak nyerjenek újra a fiúk.
-Remélem most kicsit vissza fogod azt az okos kis fejedet. Gondolj szegény májamra. Ennyi piát minden héten, nem bírna el.-csak elnevettem magam rajta.
-Persze. Csak a te májad miatt. Szólj akkor a fiúknak is, ne nyomják annyira majd a pályán.
-Áá, nekik felesleges lenne. Az életük árán is nyomják neki.-ez mondjuk igaz volt. Sajnos volt már rá példa.

Kora délután értünk ide, és szinte egyből beleástuk magunkat a munkába. Ez teljesen más pálya mint ami Bahreinben volt.
Változtattunk kicsit a beállításon, és reméljük hogy jó irányba vittük el vele az autót.
A többiek már biztos vacsoráztak, ezért egyedül indultam el a szobából az étterembe. Épp a folyosón voltam, amikor egy ismerős alakot vettem észre az egyik szoba előtt.
-Csak nem eltévedtél?
-Alessi, komolyan mondom egyszer miattad fogok szívinfarktust kapni.-tudom hogy csak a szája jár, mint mindig. Talán hiteles is lenne a lecseszése ,ha nem ölelt volna meg.
-Hát te? Hogy hogy itt vagy?
-Volt egy reklám munkám és az miatt jöttem előbb. És te?
-Munka. Előbb jöttünk páran, és most épp vacsorázni tartok. Velem tartasz? Akkor megvárlak.
-Vacsorázzak együtt a ferrári csapatával? Kicsit kitűnnék onnan nem?
-Egyedül leszek. A többiek már biztos ettek ,de én csak most éheztem meg. Szóval?
-Beviszem a cuccom és mehetünk is.-megvártam addig a folyosón a férfit. Pár perc után már ki is jött, és már mentünk is az étterem felé.