~A korona viharja~

~1~

~A korona viharja~

Az ember néha kap, majd veszít el valamit.

De ezek ellenére képesnek kell lennie talpra állni.

...Minden oda veszett...

Az ember életében mindig eljön az a pillanat, amikor mindent elveszít. Korona hercegnőként az ember azt gondolhatja, hogy boldog, gondtalan élete lehet. De az én családomnak nem éppen így alakult.

Anyámat soha sem ismerhettem meg igazából, ugyan is kislány koromban igen hamar vitte el őt a láz. Így apámnak már csak én lehettem az egyetlen gyereke. Csak mi ketten voltunk. Apa és lánya. Király és a korona hercegnő lánya. Az évek teltek, mi pedig megtanultuk az életet anya itt léte nélkül. Apu uralkodott, én pedig egyre jobban cseperedtem. Míg végül egyetemre nem mentem és minden kezdett szépnek és jónak alakulni....amíg meg nem történt a rettegett baj...

Apa sötét szobájában álltam. Hideg és rideg volt mindenütt a helyiségben. Teljes üresség. Végig simítottam a vörös ágyhuzaton lassan hideg ujjaimmal, mire egy apró könny csepp gördült le az arcomon.

Unatkozva kevergettem a fehér csészében lévő, már rég kihűlt teámat. Ugyan is, egy tea délutánra voltam hivatalos azon a napon. Amihez semmi kedvem sem volt igazából. Bájologni és cseverészni a többi velem egyidős hölgyekkel, akik unalmasabbnál unalmasabb sztorikat meséltek el a másiknak kacarászva. Ez nem az én világom. De kötelességeim vannak. És egyikük közé tartozott a tea délután is.

- Evangelina Hercegnő- a számomra nem kellemes délutánt a testőröm, Thomas zavarta meg, aki kezében a telefont szorítva nézett rám idegesen.

- Mi a baj Thomas?

Nem tetszett az elernyedt, ideges testtartása. Vészjósló volt.

- A király....- súlyos állapotban van....

Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy tudjam nagyon nagy a baj. Meg sem vártam míg Thomas a kocsihoz kísér, kiragadtam kezéből a kocsi kulcsot, majd rohanni kezdtem a jármű felé.

- Hercegnő! Nem vezethet egyedül!- kiabált utánam, majd súlyos léptekkel követett.

Pont leszarom, hogy mit tehet és mit nem. Apám élete volt most kockán. Annyit megtehetek, hogy egyedül menjek vissza hozzá.

Bepattantam a furgonba és a kulcsot elforgatva indítottam el a motort. Minden habozás nélkül a gázra léptem és kihajtottam az udvarból, ahol nem rég még teázgattam és ruhákról való ábrándozó beszélgetéseket hallgattam. A vissza pillantóból láttam, ahogy Thomas telefonált. Gondolom Viktort hívta, a nagybátyámat. Akitől rendesen kapni fogok egy jó nagy adag fejmosást.

....A fekete járgánnyal egy nagyot fékezve álltam meg a palota udvarában és nagy erővel kipattanva belőle futottam be az épületbe. Már majd nem apa szobájánál voltam, amikor Viktor kezemnél fogva kapott el engem.

- Azt ugye tudod, hogy felelőtlen dolog volt az, amit csináltál?! Nagy sebességgel végig hajtani egyedül az utakon?! Evengelina, hercegnőként nem kockáztathatod ez életed!

- Engedj el! Látni szeretném az apámat!- csorgó könnyekkel próbáltam kiszabadulni nagybátyám szorításából, de ezt ő nem hagyta.